Múltkoriban írtam arról, hogy milyen átalakítás hullámba kezdtem. A régóta húzódó feladatok és fejlesztések már elérték azt a szintet, hogy nem nagyon lehetett tovább halogatni a munkálatokat. Nomeg persze az sem mellékes, hogy 1-1 alkatrészt egyszerűen nem lehetett beszerezni. Keresgéltem az internetben, de kivenni belőle nem tudtam, mivel az alkatrészek elnevezéséről fogalmam sem volt. Valami fém izé, ami 2 lap közé csavarozható, és csapágyakkal elforgathatóvá teszi a lapokat… aha. És ezt hogy hívják? Milyen néven futhat a webshopokban?
Ez az örökös nyűgöm, hogy elkészíteni valamit szinte lehetetlen, mert alig van alapanyag hozzá. A fát eltüzelik, ahelyett, hogy stafnit és deszkát gyártanának belőle, a szerelékeket Németországból kell behozatni, mert itt vagy raktár, vagy gyártás nincs. Mindenen az 52x-es közvetítői költségek és ilyesmik. Ezért is veszek időnként régi bútorokat (itt már említettem korábban), mert azok vas és fa anyagai olcsóbbá és elérhetővé teszik bármi elkészítését. Tudom, nem kell felhörrdülni a monitor előtt, „kinek van erre ideje?!”. De itt nem az idő a problémás, hanem az, hogy bizonyos fejlesztéseket szükséges megcsinálni, hogy haladni lehessen, és nincs olyan opció, hogy azért nem, mert időigényes. A rajzállvány is ilyen dolog volt számomra. Kellett egy nagyobb méret, jobb papírrögzítési lehetőség, elforgathatóság és egy tuti támaszkodórúd.
Ha valaki megnéz régi képeket festőkről, amint dolgoznak, az láthat egy botot, bumsztlival a végén, melyet általában a másik kezükben tartanak. Képzőn megtanították, hogy ez a „festőpálca”, ami az arányok felméréséhez kell. Ha félretesszük az egyetemi totális vaksötétséget, akkor kiderül, hogy ez a festőbot. Ennek szerepe, hogy a festő a bumsztlit nekitámaszthatja a vászonnak, miközben fogja a botot, és az ecsetes kezével rá tud nehezedni. Így elkerülhető, hogy kényelmetlen pózban maszatoljon a vásznon, vagy lebegtetnie kelljen csuklóját, miközben fest.
Ilyen eszköz a rajzolásnál is szükséges. Persze csak az igényesebbeknél, ha a képet borító merő maszat és retek nem a „művész koncepciójának része”. Én impregnált papírlapokat használtam erre, arra támasztottam a rajzoló kezem, ha dolgoztam. De ez nagyon csiszolta a papírt, így kellett valami változtatás. Egy szupi-doopi vonalzó, mely fölső görgősor segítségével huzigálható ide-oda.
De nem akármilyen ájkíeéjj minőségű anyagból, hanem tömör vasrúdból. Ugyanis nem szabad, hogy rajzolás közben hozzáérjen a papírhoz (a vas nem radírozható nyomot hagy!). Pont volt itthon egy ilyen szál, egy régi asztalosgép alumínium vezetőjéből készítettem síneket, és máris előállt az új támasztórendszer. Ilyen munkák után duplán szoktam kihúzni magam esténként, amikor nézem az Élet fagypont alattot. Ahogy a félnomád sarkiemberek 7 tonna lazacot dolgoznak fel pár nap alatt, hogy a kutyáiknak legyen télen ennivalójuk, akkor csak annyit mondok, hogy „7 tonna? Ugyan! 90cm-es támasztó! Az valami!”. :)
Amúgy ilyen barkácsolásoknál az vettem észre, hogy ami mérhető, az valahogyan megérzi, hogy készül vele kapcsolatban valami. És direkt megváltoztatja magát! A falon eltűnik a derékszög, a faanyag elhúzódik a párhuzamosból, a menet összeszűkül, meg ilyenek. A rajzállvány helye is megérezte ezt és összement, mikor felhoztam a lapot. Azért nem volt elég gyors, éppen, 2 cm lufttal, de befért a helyére.
Kicsit szomorú a dologban, hogy az új rajztábla mérete belövi a képek határát, és ezek a korlátok néha lehangolnak. Mert mi van, ha pont szeretnék egy nagyobb képet? Ha egy ötlet kapcsán megint kéne méretet növelni? Most is előfordulnak ilyen kérdések, mert papírváltás van folyamatban, az eszközök is mást engednek meg, és az új tábla is más, mint a korábbi. Nem kell kétféle szék a rajzolás alatt, mert a magasság jobban be van állítva. De mégis, a változások rendszerint megbolygatják a dolgok normális menetét.
62 beállítás, 543 lehetőség, 3995 funkció
A másik, ami általában túlzottan befeszít, az bármi újdonság beillesztése a munkametódusaimba. Ennek hatására számomra például teljesen érthetetlen a mai világ technikarögeszméje. Emlékszem, hogy amikor bátyámtól megkaptam az első DVD írómat szülinapomra, akkor laza 2 év kellett hozzá, hogy kipróbáljam. Addig ismerkedtünk. Vagy az új számítógépemnek is kellett egy pihi év, míg bekötöttem. Nagy előny, hogy mire én nekikezdek egy új eszközt használni, vagy új programmal dolgozni, addigra már azok az összes gyerekbetegségükön túl is vannak. Bármi gond merül fel, már van rá megoldás. Hogy azonnal nem tudom a frissítéseket használni? Kit zavar?! Az eddigi lehetőségek is túl soknak bizonyultak számomra.
Amikor néha ajánlanak nekem ilyen meg olyan új valamit, akkor a „minek?” keresztkérdésemig boldogan mesélnek a világmegváltó szabadalomról, de ezen a ponton át szokott fordulni a beszélgetés, és én kezdem magyarázni, hogy mik a hiányosságai a terméknek. Csúcsszuper akkus fúró. Hol fúrnék és mit, olyan helyen, ahol nincs elektromos dugalj? Citromfacsaró faizé. Felvágás előtt megnyomorgatom a kés lapjával a citromot. Tehát minek? A legjobb ilyen beszélgetéseim áruházak műszaki osztályain vannak. Amikor a megfelelő körfűrészt kerestem, amit a multipadomba építhetek, akkor kb ez a beszélgetés hangzott el a Hódos Brikóban:
- Jónapot! Elnézést, de hadd kérdezzem meg, hogy milyen olyan körfűrészük van, ami teljesítményben jó, és olyannak ajánlják, aki már látott ilyet működés közben?
- Jónapot! Hát most pont van 3 ilyen körfűrészünk. Jöjjön, mutatom!
Persze, amikor én shoppingolok, akkor mindig minden pont van! Odavezetett 3 géphez, 2 dilettánshoz meg egy jónak tűnőhöz. Elsorolta, hogy mi mindent tudnak a hulladékok, hogy van bennük rezgésvédelem, 1dl-es porelvezető doboz, rugós vezetékvédő valami, ÖNÉLEZÉS FUNKCIÓ (körfűrésznél… hagyok időt!), meg 2inTouch technológia, amit a LiveLife irányelvek szerint, a YearofNew keretében fejlesztettek. Majd jött az aduász, mikor látta, hogy meg sem rezdült az arcom a sok hülyeség hallatán:
- Ezzel szinte mindent el tud végezni a ház körül! Mire szeretné használni?
Erre én:
- Hát ezt leginkább semmire. A mütyűröket úgyis egyből leszerelném és kidobnám róla. Amúgysem szoktam a ház körül körfűrészelni, csak a műhelyben. Ott meg nem kell ennyi csicsa egy gépre. Olyan érdekelne, aminek a paraméterei jók, és csak egy gép van a szettben, nem kompletten fél Kína.
Ekkor tértünk rá a harmadik gépre, amiről már mindent tudtam, mert neten előre össze szoktam hasonlítani a vennivalókat. (Tulajdonképpen, egyedül azért megyek ilyen boltokba, hogy szórakozzam kicsit, meg a súlyelosztását kitapinthassam a gépeknek. De az alkalmazottaknak sohasem tudok ellenállni. Úgy odavonz magukhoz a kérdő tekintetük, mint koranyáron a fogólábút a higanygőz lámpa.)
- Ez szimpatikusabb! Eleve tetszik, hogy a matricák szimmetrikusan vannak a gépre ragasztva. - kezdtem a teljes hozzáértetlenkedéssel.
- Igen. Ez is egy jó gép.
- Hát a másik kettőnél biztosan. Áruhitel van rá?
- Erre sajnos nincs.
- Mégjobb! Már feltűnt, hogy a jobb termékeikre nem szokott lenni. Akkor szerintem jövő héten visszajövök és megveszem!
Végül mégsem azt vettem meg, mert még bementem egy ős szerszámboltba. Az egy pesti katakombába ette be magát, úgy 1982 körül. Az egyik legjobb hely! Olcsó, állandóan a csőd szélén táncol, és fundamentális kisipari géemkások vezetik. Anno volt egy csavargyáruk, így náluk ötvözet típus alapján is lehet csavart vásárolni (!). Ahogy a lépcsőn lépked le hozzájuk a vevő, úgy halad vissza az időben. Megszólal egy elemgyenge madárcsipogás, az ajtónyitás jelző, majd „maszekmester” apróhirdetések, „németes tiplidűbel kapható” A4-es hirdetmény, „téesztalicska érkezett” felirat, és a pultnál halk duruzsolás, „Szombaton mit csináltatok? GEBINeztetek? A gyerek is?”. Ezek a stációk. Amikor pedig meglátnak a kartonlapokra filctollazot nyilak erdeje mögül, akkor jön a kérdés: min dolgozol, mi kell hozzá?
Én nyitottam, hogy körfűrész, de minden nélkül, asztalba kell. Hitachi jó? Most szórják ki névváltás miatt. 6cm tölgyig nem köhög. És ennyi volt. Ebből lehetett tudni, hogy jó a cucc. Vittem is, de az ajándék fűrészlapot visszaadtam, és mondtam, hogy azt adják inkább el, mert ha becsődölnek, felvágom az ereimet.
Wakon!
Szóval, ilyen ódivatú vagyok, lassan szokom meg az új dolgokat. Mint a wakon! digitális rajztáblát. Már tervezem, hogy egy fél év múlva mit fogok rajta ténykedni (ezt a fél évet meg már 1 éve tervezem), de még csak 1x kapcsoltam be, hogy kiderüljön, hogy leég-e tőle a számítógép vagy nem. Ennek egy amolyan külön lábat szánunk Fannival a működésünkben, mert segítségével oktatóanyagokat, illusztrációkat, és hasonlókat egyszerűbben és gyorsabban lehet készíteni. Az A rajzolás művészete is ezzel fog készülni, mert a nyomtatott formához videós verziót is szeretnék csinálni. Sőt, bár a színek sohasem érdekeltek, de van egy ötletem normális mesekönyvekre, és ott meg muszáj színeket használni. Így ez a feladat is a wakon!-ra hárul majd. Nincs vizeskübli az asztalon, hogy akvarellezni lehessen, nincs szutyok (bármi, ami a színes eszközökből adódik), 400 ceruza, meg hasonlók. 1 ceruza, és csá.
Mondjuk a boltban itt is jött a szöveg, hogy van masszírozható kijelzősben is, amin nem csak a tollal és a távkapcsolójával tudok dolgozni, hanem kézzel is állítgathatom a képet. Megköszöntem az infót, és mondtam, hogy nekem az már nem kell, mert csak a szemtengely ferdüléseseknek szükséges, hogy állandóan forgassák a papírt.
egy kis ízelítő róla:
Úgyhogy most itt járunk barkácsolás terén! Nemsokára azért jönnek az első kész cuccok, melyek már a rajztáblán és a wakon!-on születtek. Tudod! Plusz-mínusz fél év!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!