banner.jpg
a Hagymás csendélet, avagy a kép témája

a Hagymás csendélet, avagy a kép témája

Nem mindenki szeret képeket vásárolni. Nézni igen, több kép látványában elmerülni (ők a megrögzött kiállításnézők :) ), de nem tudják, hogy mi lenne az a téma, amit egy, önmagában lógó képnél szívesen nézegetnének éveken át. Rosszabb esetben nyomtattatnak vászonra valami patternt, stockphoto-t vagy egy poszter képét és azt rakják ki a falra. Sokszor olyan áron, aminél kicsivel többért (és tényleg kicsivel többért!) egy eredeti rajzot is vásárolhatnának. Valójában mindig a téma a gond. Nem az, hogy illeszkedne-e a leendő környezetébe, hanem hogy mi lehetne olyan dolog, amit egy ’műalkotásban’ lehetne önteni.

Én ilyen beszélgetésen mindig mosolygok, majd mondom, hogy ha olajos halat, koszos autóizzót, festékes kartonlapot és hasonlókat lehet, akkor szinte bármit.
És tényleg!

A téma ugyanis nem egy fontos dolog ebből a szempontból. A vizuális élmény az, ami igazán számít. Amikor hazatér a tulajdonos és meglátja a képet, kicsit elidőz a képet nézegetve, vagy hétvégi délután mellette kávézik, és hasonlók. Ez számít és ezért több egy eredeti - például - rajz egy falipolcnál, hiszen annak létezésén és létének látványán nem szoktunk tűnődni, illetve egy poszter esetében - ha nincs benne meg az eredetiség és/vagy egyediség - sem nézünk már rá egy-két hónap után, mert ’megszokjuk’.

Egy - számunkra - jó kép valójában társ. Azt szemlélve a gondolataink szólalnak meg, fantáziánk indul be, vagy meg tudunk általa pihenni.


Az egyik kedvenc megrendelésem az volt, amikor egy pár hölgy tagja az évfordulójukra szeretett volna valami különlegesebb dolgot ajándékozni barátjának. Úgy különösebben nem hiányoltak semmit életükből, az évforduló programja is egy 3 napos hosszúhétvégézés volt, finomságokkal, borral, gyertyákkal. De azért szeretett volna egy emlékhordozót is ajándékba adni.

És hallott rólam, közelebb érezte magához a realista látványvilágot és megbeszéltünk egy találkozót. Kicsit meg volt illetődve, mert valahogy „művészekkel” mindenki úgy beszél, ha vásárolni szeretne vagy kíváncsi arra a konkrét művészre, mintha egy földönkívülivel akarná felvenni az első kapcsolatot (és elnézve néhányunkat, ez teljesen megalapozott érzés, a Képzőn néha én is meglepő létformákkal futottam össze).

Nem tudta, hogy hogyan induljon el a beszélgetés, mert arra számított, hogy a ’Szeretnék egy képet!’-re én úgy fogok válaszolni, hogy ’És mi legyen rajta?’. Ezt a bizonytalanságot nagyon gyorsan észre lehet venni, és ebben az esetben is ez volt.
De számára váratlan módon én inkább azt kérdeztem, hogy miért szeretne képet venni (ajándékba, magának emléknek, csak úgy, támogatási céllal, stb), és mikor kiderült, hogy a kapcsolatuk ünneplésére, akkor mondtam neki, hogy hozzon legközelebb olyan tárgyakat, amelyek emlékek az eddigi évek kiemelkedő pillanataiból. 2 nap múlva ismét találkoztunk, és egy kis zsák cuccal érkezett, amiből pár dolgot - ami jól mutathat - kiválasztottam. És engem kicsit meglepve azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy sokat gondolkozott a múltkori alkalom kapcsán és eszébe jutott egy régebbi beszélgetésük párjával, amikor azt mesélte neki, hogy szerinte (a barát szerint) ő (tehát a hölgy) olyan, mint egy hagyma. Számos réteg van rajta, ami elszigeteli a külvilágtól, és aminek köszönhetően nem enged igazán közel magához senkit, és örül neki, hogy ő a kivétel lehet ebben, és ezt nagyon szereti benne, a sok titokzatosságot, azt, hogy ezeket csak ő tudja lefejteni róla és ez által ő láthatja meg az igazi lényét.
Majd a sztori végén megkérdezte, hogy nem lehetne egy hagyma is a képen?

Én nagyon megörültem, mert pár hónapja már agyaltam hagymákon, mert szépek tudnak lenni lerajzolva, és így most konkrétan lesz rá alkalom.
Úgyhogy 3-4 nap alatt el is készült a Hagyás csendélet, pár fej hagymával egy kopottas asztalkán, emlék borosüveg parafák és randihely szórólap kíséretében.

Úgyhogy nincs rossz téma (de van, de más szempontok miatt), tessék bátran rendelni extrém ötleteket. Hiszen biztosan jobban fognak kinézni egy realista rajzon, mint ahogy homályosan elképzelhetőek.

Sajnos annyira kellett vele sietni, hogy nem tudtam lefotózni, így nekem sincs róla képem… ilyen előfordul, ha a rajzos ’one man show’-ban tolja a marketinget! Szóval képmellékletként íme egy hagyma (írta Laár András verse):

30 egy-hagyma.jpg
1 négyzetméter művészethez csak ennyi kell

1 négyzetméter művészethez csak ennyi kell

Szponzori program - a Moneygami Koi

Szponzori program - a Moneygami Koi