Sokszor kérdezik, hogy mennyi ideig kell a modellnek ülnie a rajzolás folyamán, és mikor mondom, hogy fotókról szoktam dolgozni, akkor jön a reflex válasz, a 'ja, úgy más!'.
Nos, ez a "más" mindig úgy hat, hogy akkor már nem is olyan nagy kunszt rajzolni. Viszont sokan nem tudják, hogy a legtöbb realista, illetve - mondjuk úgy - akademista, realista, figurális, stb és XIX. század végén - XX. század elején alkotott festő is már használt fotókat eszköznek.
Munkácsy, Benczúr nem titkoltan használta az akkor még teljesen újnak számító eszközt, de talán a legismertebb ilyen magyar művész Zichy Mihály volt (ő ráadásul fotóretusálóként is dolgozott, mélynyomtatású képeket tuningolt fel újságok számára, amolyan korai Photoshop virtuózként). Nem is véletlen, hiszen a fotónak köszönhetően lehetőség nyílt olyan jelenetek, témák bemutatására, melyeket addig az idő múló rövidsége miatt csak komplikáltan vagy sehogy sem lehetett megörökíteni.
De volt még egy nagy előnye, méghozzá az, hogy bonyolult és fárasztó beállításokat is lehetett modellezni. Munkácsy Krisztusa a kereszten például 1:1-ben volt összerakva, és akit szerzett modellnek, az egyik próbán leesett a keresztfáról és eltörte - ha jól tudom - a karját. Ezt követően viszont a pót megváltók (!) nem mertek felmászni a fa szerkezetre, így Munkácsy maga ment föl és fotóztatta le magát, hogy aztán meg tudja festeni a képet.
De hasonlóan dolgozott Alphonse Mucha is, kinek esetében - ha olvassuk az egyik legjobb életrajzi könyvet róla (Jirí Mucha - Alphons Mucha-ját), amiben ezt a témát érintik is, akkor - végképp nem meglepő a fénykép használat, hiszen sokszor 1-2 nap alatt kellett egy 1:1-es plakátot elkészítenie, és modellt napi 24 órás pózoláshoz tényleg nagyon nehéz lett volna találni.
a Szláv népek történetéhez modellkedő Jaraslav
és minősíthetetlen minőségű reprón a Szláv népek története - Az Omladina társaság esküje a szláv hársok alatt, bal szélén a lánnyal
és egy másik kép, szintén ugyan arról a fotóról
***
Ami engem illet, nálam van még egy csavar a történetben, méghozzá az, hogy én gyakran ugye fényképeket rajzolok meg a képeken, de azokat is megjavítva, átalakítva. Ezt anno azért is kezdtem el, mert gyakran ért az a kritika a Képzőn, hogy fotókról "másolok", így, hogy teljesen értelmetlenné és nevetségessé tegyem a nagy-művész-mesterek kritikáit, elkezdtem fotókat, mint modelleket rajzolni. Letettem egy fotót egy beállításba, és lerajzoltam úgy. Így pedig már nem lehetett azzal jönni, hogy nem 'élő modellről' rajzoltam a képet, vagy csak másoltam egy fényképet. :)
az In memoriam Csernus részlete, a fotó és a rajz (a jobb-jobb a rajz)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!