csik-2.jpg
pályázatok és a nyűglődés velük

pályázatok és a nyűglődés velük

Gondoltam írok megint egy kis színfalak mögötti bejegyzést, konkrétabban a művészeti pályázatokról.

Ez az egyik kedvenc témám, mert már van benne nem kis gyakorlatom, illetve azért is, mert máig nem tudom eldönteni, hogy van e értelme velük foglalkozni, vagy sem, hasznosak lehetnek e vagy sem. Mert ugye voltam én E.ON pályázaton, Henkel Art.Award-on, Strabag Art Awardon, Budapest Galéria ösztöndíj pályázaton, ezeken nem is egyszer, nomeg vagy 20 alkalommal nemzetközi pályázatokon, és mindezek eredményeiről 3+1 dolgot szűrtem le.

1# egy pályázat lehetőség
Támogatást szerezni, legyen az pénzbeli, hírnévbeli, vagy csak egy apropó. De semmit több! Mielőtt utalnék a következő pontra, azért még ide írnám, hogy egy pályázatot megnyerni, olyan, mint szülni egy kétfejű birkát. Mindenki felkapja rá a fejét, pillanatnyi érdeklődést eredményez, így van mód a csirkék tojásait eladni a birkával.

Azért jó érzés és jó visszajelzés, ha mecénás, szponzor választja ki a díjazottat, mert ez arról szól, hogy egy vagy több kép eléri a célját. Én ezt tartom csak értékesnek, mint pályázati elismerést.

2# egy pályázat semmit sem jelent
Mivel az esetek 70%-ban a szakmabeli kiírók és a kurátorok szikrányi fogalommal sem rendelkeznek a művészetről úgy általában. Így ők az életrajzok alapján, a ’ki a nagyonkiráááály rajarc’ rovatot nézik meg, azaz a korábbi kiállítások listáját, amiben persze a legkisebb kultúrház is fel van sorolva általában. És ha ez elég hosszas, akkor ki tudják jelenteni, hogy „szerintem nagyon tehetséges, érdekes élményt nyújtanak a munkái”. 
Akinek van valami affinitása a művészethez, az a munkák alapján dönt, és nem kizárólag kockázatminimalizálni akar olyan elvek szerint, mint az előmenetel, iskolai végzettség, szakmai említettség. Ez külö akkor probléma, amikor a mecénás a civil/üzleti szférából jön és felkér szakmai zsűrizésre pár embert… na, akkor vannak csak igazán meglepő értékelések. Nomeg néha összeférhetetlenség is, hisz szokás a kurátorokat ajándék képekkel lekenyerezni, jóban lenni, így barátkozni.

3# szinte minden művészeti pályázat a kiíró reklámja. A kiíró minősége dönti el, hogy mennyire lesz színvonalas egy ilyen pályázat lebonyolítása, mennyire érdemlik meg a díjazottak a díjat.

Így volt ez a Strabag és a Henkel esetében is. Flott, pergős szervezés volt, teljesen érthető minden. És amikor bejött a pici gixer a gépezetbe (Henkelre gondolok), akkor nagyvállalati progresszivitással oldották meg a dolgot, átalakították a pályázási mechanizmust, az összes szabályt számukra rugalmassá tették, nem összemérhetővé a pályázókat, hogy a döntést lehessen szubjektíven is meghozni, ne legyen vádaskodás vagy harag.


+1# valahányszor a multikat és a pénzügyi szektort becsmérlik, mindig az jut eszembe, hogy ezek nélkül kb alig lenne kulturális élet, de sport és civil élet is csak vergődne. Ugyanis máig a legnagyobb mecénások és támogatók ezekből a szférákból jönnek, mint magánemberek, mint cégek formájában. 
Még úgy is, hogy a különadóztatásukkal a szponzoráció szinte megszűnt, hiszen az a plusz a PR vagy CSR keretekből ment.

24 1 GP-04.jpg
24 2 GP-04-(2).jpg

Az egyik kedvenc pályázati élményem, az E.ON Gas Storage által kiírt művészeti pályázatra készült kép, illetve a mütyűr, amiről készült (ez amúgy a párnagázban/kiemelt földgázban lévő nedvességet, vizet, egyéb nem kellő anyagokat választja le, ha jól emlékszem).

Amúgy ekkor még egy kis Olympus géppel tudtam csak fotózni a rajzokat, azért ilyen sötét a kép.

A (foto)realizmus hátránya

A (foto)realizmus hátránya

Programajánló

Programajánló