banner.jpg
rinya a rajzról

rinya a rajzról

Rendszeresen hiperventillálok azon, hogy a rajz hétköznapokból történő kikopásával mennyire jól butulnak el az emberek. Ennek egyik oldala, hogy nem nagyon látni - a rajz terén - minőséget, a másik, hogy a digitális gányolás átveszi az összes területet az illusztráció és tervezés világában, illetve hogy az egész témakör manapság így néz ki:

1. szint - a kisgyerek összevissza koszol egy papírt

2. szint - ovi megkezdi a hülyítést, „rajzolj fát, kutyust”

3. szint - éld túl a heti 45 perc rajzot

sok évvel később

4. találd meg önmagad az alkotásban, szívjá’ terpentint, festékezd össze magad és hemperegj rá a vászonra, alkoss welnesshétvégéért és ájulj el saját sutaságodtól. Mert az a művészet.

Na, szerintem ez nem jó, mert a rajz nem CSAK egy művészeti ág, hanem készség is. Általa tervezni tudunk olyan dolgokat, melyek a valóságban létre tudnak jönni. Nem feltétlenül sci-fi vonalon, de akár úgyis. Mindig az asztalostól várt munka elképzelését szoktam hozni példának. Valaki akar egy szekrényt, jól kitalálja az egészet (itt kezdődik a problémaláncolat), majd megvakarja egy papírra, és viszi a (mű)bútorasztaloshoz.

Az - a pénzért - akármilyen hülyeséget összeragaszt, így lesz is szép bútor. Otthon persze kiderül, hogy sem nem szép, sem nem praktikus, és a színén és mintáján kívül semmiben sem különbözik egy salgópoctól. De szeretet veszi majd körül, mert drága volt, és mert ki lehet húzni a listáról a tárolás problémáját.

Hol itt a hiba?! Ott, hogy az elképzelések rendszerezésénél már elgyengül a megrendelő képzelete. Nem gondol végig rengeteg olyan szempontot, melyek szükségesek egy „jó” szekrényhez. Nem TERVEZI meg, nem KÉPZELI EL. Ehhez kellene a rajz. Kipróbálni látványokat, megoldásokat, felfedezni, hogy hol és hogyan fog kinézni egy adott szerkezeti megoldás, stb. Ennek a tervezésnek a hiányában jön elő például a 20.-21. század bútorkultusza, amikor készen adott, de szintén gagyi bútorok közül lehet válogatni boltokban. Igaz, hogy a házat nem fogja senki hozzáalakítani, de biztos, hogy jó lesz, mert a színe, a laminátum rajta „szép”. Meg majd 10 év múlva lemegy a pincébe, kivágjuk a retekbe, vagy ilyesmi.

Most képzeld el, hogy ez hogy volt régen! Egy mérnöknek feladata volt megtervezni valamit. Vázlat vagy tervrajz nélkül senki sem mert nekiindulni egy prototípus gyártásának sem, hiszen sok volt a hibalehetőség (pazarolni pedig drága volt). Ezért inkább kézzel csapatták le a dolgot. Először a mérnök maga, hiszen az ő fejében élt a leendő valami. A Pelikán, illetve a Rotring jórészt ilyen tervezőeszközök gyártásából élt vígan. Ne legyen benned képzavar, rajzolni mindenki tudott, mert ez ugyanolyan tudomány, mint mondjuk a számolás vagy az olvasás (ezért lenne jó nem 45 percben oktatni).

Mérnökök (is) rajzolták, szerkesztették meg a leendő dolgokat. Egy honlapon találtam fotókat arról, ahogyan a gyakorlatban ez kinézett:

rajzolás 01.jpg
rajzolás 03.jpg

nem kell a síp, hogy most meg van a gép!

Igen, napjainkban meg van a számítógép, amely segít helyettünk gondolkodni. Igaz, hogy csak azt tudja helyettünk kitalálni, amit a kósza ötletfoszlányaink alapján tippel, de ez is milyen jó már. Viszont eddig nem létező megoldásokat nem fedez fel, nem algoritmizál le egy új lehetőséget. Válogathat mindenki abból, ami benne van. A régi időkben (amik szinte tegnap voltak) a rajzolás útján meg kellett először érteni a témákat, mert csak úgy lehetett papírra vetni azokat. Fontos volt már fejben pontosan látni minden részletet, mert úgy a rajzokon kijöttek az esetlegesen nem ismert feszkók. Ez volt a haszna. Illetve az is, hogy egy szebb világot lehetett általa készíteni. A bútor például csapolással kapcsolódott, nem a suták illesztési varázslatával, a facsavarral. A tartósság a végiggondoltság eredményeként adódott a tervekbe. Ha valami nem volt világos a megrendelő gondolataiban, akkor a rajzok alapján lehetett egyeztetni azokat.

rajzolás 05.jpg
rajzolás 02.jpg
rajzolás 04.jpg

De nem gyászolok tovább, mert még a végén megint megkapom, hogy baj van a toronyban! Különben is, ebben a posztban főleg a képi mellékletek az érdekesek. Csak szerettem volna kicsit dohogni, hogy régen minden jobb volt! A tejfölben is több volt a zsír és a tej sem volt reggeli ital.



Pali

Olvasnál valami érdekeset a művészetről és a gondolkodás fejlődéséről? KATTINTS IDE!

 

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY!

Kérlek, ha érdekelnek a blogbejegyzések vagy nem szeretnél lemaradni semmi újdonságról, hírről - és még nem tetted meg -, akkor iratkozz fel a gellerfipal.com hírlevelére!

A honlapomon, minden oldal alján megtalálod azt a részt, ahol ezt megteheted, de a Facebook lapom bal oldalán is lehetőséged van rá (keresd a hírlevélre feliratkozás menüpontot)! GDPR és kutyabarát vagyok, de a blog szempontjából most csak az előbbi érdekes.

Adataidat természetesen nem adom el - a Facebook és a Google már megtette. ;)

Előre is köszi!

Csernus

Csernus

a szépség illúziója

a szépség illúziója