Ezer éve találtam ki, hogy elérem azt a szintet, amikor önálló szerződést kapok egy galériától. Hogy ez mégis miért lett a heppem, azt nem tudom, de valami olyasmi lehetett a dologban, hogy szerettem volna valami visszacsatolást kapni azért, hogy otthagytam a képzőt, és megmutatni, hogy így is van élet utána. Meg persze számított, hogy ismerőseim, rokonaim szemében is valaki legyek. Hiszen mindenki ’rendes’ diplomát szerez, meg ’ahogy kell’ dolgozik, én meg ’a sulit sem végeztem el’ és amúgyis én számukra nem dolgozok, hanem „rajzolok”.
Jó sok idő telt el, és mellette azért törekedtem arra, hogy ne csak egy szerződés legyen az, amit elérek, hanem tudjak is valamit csinálni, hogy értelme legyen annak a szerződésnek.
De volt még egy indokom. Méghozzá az, hogy a rendszerváltástól kezdve azt harsogták a galériák, hogy NEM SZABAD a művészektől vásárolni (akár pult alól, akár számla nélkül), mert az milyen fontos, amit ők csinálnak, hogy a galériák feladata, hogy gondozzák, menedzseljék a művészeket, és hú, ők de nagyon szakértői a művészetnek. Ők el tudják dönteni, hogy egy drága kép megéri e az árát vagy sem és így nem kell izgulnia a vásárlónak, hogy átverik.
Ezt én is elhittem.
Logikusnak tűnt. A művész dolgozik, készíti a képeket, a galériák meg megismertetik a nevét, kiállítást szereznek neki, megismertetik az ügyfélkörükkel és hasonlók. Brandet építenek, míg a művész - jó sok részesedést adva a galériáknak - de készíti a képeket, nyugiban.
9 év után jutottam el oda, hogy magam is egy ilyen szerződést vehessek a kezembe. Kizárólagos szerződés, azaz csak a bizonyos galéria kereskedhet a képeimmel. Fel voltam dobva, bár láttam, hogy ez egy nehezebb menet lesz. Eleve ide jutni sem volt egyszerű, de innen kezdődik a lényegi rész. Gondoltam.
miről is szól egy ilyen szerződés?
Először is, a legfontosabb, hogy a galéria akkor is kizárólagosságot kap, amikor éppenséggel a művész dolgait ki sem állítja. Ha például a neten ráír a művészre egy érdeklődő, hogy ezt vagy azt a képet szeretné megvásárolni, akkor a művésznek át kell irányítania a galériához az érdeklődőt. Sok esetben ez a kizárólagosság még a galéria művésznek rendezett kiállítása után is hosszú hónapokig tart!
Ez minden piacon nagyon furcsának hat, mert senki sem érti, hogy miért nem lehet közvetlenül is vásárolni. Hisz az érdeklődő mégiscsak a művészre kíváncsi és nem a galériásokra. Arról nem is beszélve, ha például neten keresztül elad a művész egy képet, a saját rendszerén, közvetlen megkeresés kapcsán, és mindent lebonyolítanak, akkor a vételár x%-át oda kell adnia a galériának. Jó nem? Ha ezt nem teszi, a galéria perelheti és parkolópályára teszi a többi műkereskedő is.
Sok galéria annyi művésszel szerződik, hogy gyakran jó, ha 3 évente tudnak kiállítást csinálni 1-1 partnerüknek. Persze, túl sok eladás nem lesz ezekből, de a kizárólagosság miatt nincs is szüksége a galériának erre. Neki már az jó, ha 40 művész 10-10 képéből, tehát 400 képből elad havonta egyet. Akkor a galéria már nullszaldós.
Ilyenkor adódik a kérdés, hogy mégis mi értelme ennek a kizárólagosságnak akkor? Hát, ugye a galéria befektetett munkáját (a brand építést) szeretné így megóvni, hiszen mégis ők futtatták fel a művészt, hogy vegyenek tőle. … ha-ha-ha-haaa, hát persze! Dehogy! A galériák élősködők a művészeken és ezzel el tudják érni, hogy mindegy mi lesz, de nekik jó legyen és csurranjon valami. Még akkor is, ha a világon semmit sem tesznek az ügy érdekében.
Mert semmit sem tesznek. Tényleg!
Az átlagos piaci részesedés 50%. Minden eladott kép után a galéria az eladási ár 50%-át teszi el. Ezt próbálták nekem magyarázni, hogy nekik költségeik vannak, de már akkor sem értettem, hogy a tulaj budai magánlakása, a bazinagy kocsija vagy a naponta Instára posztolt éttermezés mióta számít költségnek? Illetve fordítva is. Ha 20 művészből 2 megy, a többi 18 nem, akkor az év 18/20-ad részében kongó galériát miért a két sikeres művészen kell fenntartani? Mégis?!
Esetemben ráadásul rosszabb ez az arány, mivel a keretezés az én költségem („a galéria csak kiállításra kész műveket tud fogadni”), így az én 50%-omból jön le a keretezés teljes költsége.
DE MÉG A SZÁLLÍTÁS IS!
Mert a pitiáner vérszívók ezt is beleírják a szerződésbe! A képek szállítása a galériába, majd onnan vissza, na az is az én költségem.
Csak gyorsan nézzünk egy számítást, mert így elmondva akár még működhet is ez.
Idén a január-augusztus távlaton a bruttó átlagkereset 290.600.- volt Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy egy átlagkereső a havi 160 órájában 1.816.- órabérért dolgozott. Egy közepes méretű kép elkészítése (kép, nem kortárs izé) kb. 16-18 óra. Legyen 16. Úgy átlagosan 70-90.000.-ért lehet eladni egy ilyent. Jó esetben havi maximum 2-3 darab mehet el (a valóságban 10-ből 9 művésznek félévente 1-2 kép eladása sikerül), azaz 140.000.- jövedelme lesz, de legyen 180.000.-, mert miért ne. Rajz esetén keretezteti fillérekből, ami minimum 40.000.- a két képre (és itt az Osánból vett keretekről van szó).
Számlát is ad, mert anélkül a galéria nem vállalja (ugyanis nem a galéria veszi meg a képeit és adja tovább, hanem felesbe számláznak!!!), és mivel ennek legolcsóbb módja a KATA, így havi fix 50.000.- elmegy erre is.
Így eljutunk oda, hogy 180.000.-ből a művésznél marad 0.-. Nulla forint. Száznyolcvanezerből. Persze, nem jobb a helyzet az országos átlagkeresetnyi eladásnál, a 290.000.-nél sem! Ha ennyi eladás van, akkor ebből 35.000.- marad a művésznél.
Hagyok időt, illetve, kedves olvasó most pihenj rá kicsit ezekre a számokra, jó?! Mert ezek nagyon fontos számok. Ezek magukon hordozzák, hogy miért és mennyire mélyen sötét helyen is élsz. Ezért nem tudsz ugyanis egy normális kiállításra elmenni.
de nem a piac pangása a hibás
Hanem a galéria kapzsisága és korlátoltsága. 50%-ért egy galéria semmit sem ad. Évi 1 kiállítás mondjuk önmagánál, ahova senki sem megy el. 20-30 fő szokott lézengeni. Meg a facebookon posztol 2-3-at a művész kiállításáról (inkább magáról a galériáról). Katalógust már ezer éve nem készítenek, meghívót sem gyakran. A meghívók is már a titkárnők által összebiggyesztett pdf-ekben merülnek ki. Ha van hírleveles, akkor még azoknak kiküldik az infót. Persze, ezek kivétel nélkül a spam mappába kerülő, soha el sem olvasott mailek lesznek, de hát nem mindegy?
Amikor az Elysiumra készültem, minden még működő galériának írtam. Küldtem papír alapú save the date előemlékeztetőket, meghívókat, majd még 3x írtam körmailt. SENKI sem jött el közülük. Vicces volt, mert 4-en mondták is, külön telefonon beszéltük, hogy ők bizony eljönnek majd.
Azóta volt olyan, aki anno maga kérte, hogy majd beszéljünk és mikor írtam neki, hogy na, akkor beszéljünk, akkor láttam a visszajelzéseken, hogy 3x olvasta a mailem, de nem válaszolt és nem is fog.
Legutóbb, amikor beszéltem egy galériással - akitől szerződéstervezetet is kaptam -, akkor ő kiemelte a szerződésében, hogy ő vállalja a jutalékáért, az 50%-ért, hogy facebookon és hírlevélben hirdeti a kiállításomat. Gyakorlatilag ebben ki is merült a munkája. Jó-jó, a kiállítótér az övé. Akkor terveztem is egy nagyobb kiállítást, kerestem a helyét, meg ilyenek, de ide a blogra nem írtam erről, mert még kalkuláltam. Minimum 25, de azért nem sokkal több kép került volna kiállításra. Ezek közül 11 nagyméretű (1,5nm) és 14 kisebb. Beárazás szerint az eladási ára 5,4 millió körül lett volna. 5,4 millió 50%-a 2,7 millió.
WOOOWWWW! Desokpénz.
Hát annyira nem. Mindig röhögtek rajtam, hogy leszámoltam az elrajzolt grafithegyeket és írtam a rajzolással töltött időt. De ezt nem azért csináltam, mert télen, mikor inkább lehet rajzolni, akkor nincsenek hangyák és nem tudok miket enni, hanem azért, mert 25 ilyen képről ezen feljegyzések alapján tudom, hogy kb 1440 munkaórába kerül az elkészítésük és hozzá 954 rotringhegybe.
Ja! Hogy 1440 óra az havi 20 nap, 8 órás munka esetén 9 hónapot jelent?! Hogy csak a hegyek 35.775.-os tétel és ennyit külön kell hozatni már?!
2,7 millió 1440 órára lebontva 1.875.-os órabér (szinte az országos átlag). Illetve mégsem, mert a 2,7-ből még nincsenek levonva a költségek. A keretezés - melyeket ajándékba adtam volna a vásárlóknak - kb 900.000.-, a rotringhegyek 35.000.-, 9 havi adó 487.000.-, szállítás 30.000.-. Ja, hogy ez még mindig nem a vége?
Perszehogynem, hiszen a szerződésben még az is benne van, hogy 1 képet AJIBA oda kell adnom a galériának. Ez még egy átlag 135.000.- mínusz, mert nyilván valami kiemelt művet szeretne kapni. Azaz az én nettó jövedelmem egy ekkora kiállításból 1.113.000.-. Ez 772,9.-os órabér. :DDD
És a hab a szerződésen: A galéria nem garantál semmit! Lehet, hogy semmit sem ad el majd! Még csak nem is viszonteladó. Ő csak 3 hétig kiállít, kb kiküld egy spamkört és éjjel 2-kor a kiállítás előtti napon posztol valamit, üzemel 150.000.- költséggel, ami vissza is jön nagyjából az ajándék képpel.
Mindezt átláthatatlanul, bemondásra, igazolások, könyvelés, garanciák nélkül.
Jó nem?
mi jön helyettük akkor?
Az online galériák. Ami persze szintén nem jó, mert rajtuk keresztül élőben nem lehet majd megnézni a képeket. Megszűnik a jegyzettség, viszont jó esély arra, hogy visszajöjjön a vásárló általi kontroll a művészetbe.
Míg a magyar galériások 50%-ért és költségeken nem osztozva, kizárólagossággal kb 1500 főnek képesek jó esetben kiajánlani a képeket (kiajánlás = 1db facebook poszt), addig az egyik legnagyobb online műkereskedő portál több, mint 80 országba kereskedik, 1 millió katalógust ad ki alkalmanként, amit postáz is címekre, és havi szinten 1,6 millió látogatója van. Fizetési garanciát alkalmaz, nincs kizárólagosság, és ők végzik a szállítást, szerződött partnereikkel. Mindezt 35%-ért. És a művésztől vásárolhat bárki.
Hagyok időt…
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!