Hogy nekilendültünk a gépvásárlásoknak, illetve, hogy megaukcionáltuk az elsőt. Most könnybe lábadna a szemem, ha ez nem egy akkora és olyan hosszadalmas projecté vált volna, mint amekkorává. Még most is vannak olyan ipari csodák, melyekre nyitottak vagyunk, szóval így utólag belegondolva az első gép megvásárlása inkább egy teljesen új életmódra való áttérés volt, mint egy szentipillanat.
Amúgy vicces is, hogy az első Adana után 3,5 évvel sikerült vennünk egy sokadikat, de már magunknak… amiről Fanni még nem is sejti, hogy az is csak átmeneti, mert már kinéztem az újat helyette… óóóóó, elírtam magam.
Szóval, 4 éve, hogy elkezdtük a vállalkozás alapját lerakni, és máris eljutottunk oda, hogy beüzemeljük a Trafikot. Mellette pedig kitaláltunk egy olyan támogatásgyűjtő és bemutatkozó akciót, ami igazán kedvünkre való és büszkén fel is vállalható. Ugyanis valamilyen támogatói tevékenységet már régebb óta szerettünk volna csinálni, és a karácsony jó apropót is ad ennek, de én ellenzem az „embersegítést”, mivel szerintem ahhoz, hogy effektíve hatásos legyen egy ilyen dolog, ahhoz előtte rendszer szinten kellene rendbe tenni az alapokat. Mondom ezt úgy, hogy több évig rengeteget költöttem az Unicef boltjában.
Legyen ez hajléktalan ügy, szegénységet célzó beavatkozás vagy oktatássegítés, szerintem ezeken mind elforgácsolódnak az energiák. (Arról nem is beszélve, hogy ezekben a civil tett kb 10%-ban ha tud változtatni, míg az operatív politikai szint 90%-ban lenne képes megoldani a gondokat.)
Viszont van olyan terület, aminél életeket lehet megváltoztatni egy csapásra, és ez a kutyás állatvédelem. Persze, némi ráhatása volt Fanninak is e téren a hozzáállásomra - mint, amikor 3 kiskutyát hazahozott vagy 1 Rockyt -, és most sem mondom azt, hogy a kóbor, illetve a kidobott kutyák támogatása megoldás lenne a helyzetre. Nem is az ő életük megváltoztatásáról van szó.
Hanem mindazokéról, akik emberek és kapcsolatba lépnek velük. Az, ahogy az állatainkkal bánunk arról szól, amilyen humánummal rendelkezünk. Hogy mennyire vagyunk képesek értékeinket fontosnak tartani és kivetíteni. És ha valaki képes megetetni, rokonszenvet érezni vagy segíteni egy nélkülöző kutyát - akinek családja és alrendje kizárólag az ember és tevékenysége hatására jött létre -, az ugyanezt meg tudja tenni egy másik emberért is. Szerintem, egy kutya van annyira távol egy embertől, hogy bennük bárki egyszerűbben és tisztábban képes meglátni mindazt, ami emberré teszi őt magát
És így jutottunk el a Vigyél Haza Alapítványig. Ők az Illatos utat segítő alapítvány, akik hatalmas munkát végeznek az állatvédelem terén, és ez az új gazdik toborzásától az ügy kommunikálásáig és szervezéséig bezárólag így van.
Ígyhát úgy döntöttünk, hogy első körben nekik próbálunk segíteni és készítünk egy képeslapcsaládot, a mi egyik saját, hosszú távú márkánk első családját, melyek eladása után 400-400.-tal támogatjuk az Alapítványt.
Nem sok, de azért népnevelő hatása van és ez az összeg (is) TÉNYLEG sokat segít. És számít.
Ráadásul szerintem nudli a karácsonyi költségvetésekben.
Úgyhogy aki úgy gondolja, hogy beszállna az össznépi csakranyitogatásba, de nincs kedve Dobogókőig menni ezért, az vásárolja képeslapjainkat, ossza meg a TypoTrafik ilyen témájú posztjait, rendeljen mailben tőlem/tőlünk és egyeztetjük a részleteket! Ráadásul pár nap múlva elindul webshopunk is. És, aki még mindig úgy érzi, hogy van benne tettrekészség, az vigyen haza egy kutyust! ;)
És mindez itt még:
https://www.facebook.com/typotrafik/
info@typotrafik.com
info@gellerfipal.com
Még olvasnivaló itt:
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!