banner.jpg
a probléma

a probléma

Belefutottam egy elég komplex problémába. Nem, nem, nem vonattal szerettem volna bejutni Pestre 2mm-es hóban… ebben az esetben megszoktam, hogy 40 perccel illik korábban kimenni az állomásra, mert előfordul, hogy a szerelvény Miskolc érintésével megy Dunakesziről Budapestre. És ha valaki azt gondolná, hogy ha nem a MÁV a probléma, akkor bizonyára NAV-os ügy lesz. Éppenséggel az is lehetne, hiszen manapság leveleznek velem, hogy megtudják a postacímem. De ez sem ’A’ probléma. Esetükben ugyanis várok még 2 levelet, hogy szövegkiemelővel kihúzzam azokon is a címem és visszapostázzam nekik.

HANEM! 
Ugye csapatok 2 előadást már egy ideje mensás csoportoknak (művtörit és rajzot). És felmerült az igény, hogy mondjam tovább a művészettörténetet, mint ameddig a kurzuson szó van róla, meg ameddig szerintem tartott. Egész pontosan úgy hangzott a kérés, hogy:

- Akkor a következő kurzuson találkozunk.
- De nem lesz következő, ez volt az utolsó alkalom.
- Hát akkor beszélj másról. Mindegy miről, biztos jó lesz!

Na, mondom, így jó előadást összerakni, repülőrajttal. Dehát mit lehetett tenni, nekikezdtem kiagyalni, hogy miről lehetne szó.

Adott ugyanis egy olyan világ, amiben az igazság alternatív, ahogy szokás manapság megnevezni, ez az ’igazságon túli világ’. Ez persze eléggé központi probléma már most is, de még 57x nagyobb lesz hamarosan. Ezt a jelenséget magam régebb óta felismertem már, mert a művészettörténet, illetve a művészet alakulásának folyamata már úgy 80-100 éve torzul hasonló okokból kifolyólag. Most már kb itt tartunk:

131 1 igazságon túl.gif

Hogy mégis miért és merre megy a torzulás azt itt nem bontanám ki, mert sok órában lehet csak összefoglalni, és nem érdekelne senkit 5 perc után, ráadásul minden érdeklődőnek kellene ismernie az alapokat és egy cseppet nagyobb tiszteletet vagy több mérlegelést tanúsítani a téma iránt… Most, hogy így visszaolvasom, hát, végülis, össze is írtam a feszkó lényegét: nem ismert az eredet, valójában nem érdekel senkit, túl hosszadalmas megérteni és már úgyis mindenki hozzá tud szólni és véleményt alkotni róla.

De! Ilyenkor jön a ráparázás érzet, hogy akkor valaki, aki mégis ezzel foglalkozik, minimum a szakmai részét ismeri a dolognak és foglalkozik vele napi szinten, az miként viszonyuljon a jelenséghez? Tehet e valamit, tegyen e valamit, és ha igen, akkor mit tehet, hogy valahogyan visszaterelje a realitásba a dolgok menetét?
A bizonyos igazságok ugyanis a szakértő, tudományos, kutatói, stb megközelítésekből adódnak, míg az igazságon túliak pont a szakértőket, a tudományos gondolkodókat és kutatókat kérdőjelezik meg azzal, hogy kétségbe vonják a megállapításaikat.

Már kb 1-2 hónapja agyalok ezen a problémán, hogy miként kellene reagálni a helyzetre, mikor az egyik mensás művtörin beleakadtunk egy kis nézőpontbéli cicaharcba. Nálam nem meglepő módon, a vallási témájú művészet tárgyalásakor kaptam kritikát, hogy „megdöbbentően rossz” az aktuális előadásom, a többihez nem mérhető. A kritikák arra irányultak, hogy ténybeli hibák vannak benne, sértő másokra nézve (pl Jehova tanúira nézve*). Lerendeztem volna egy kis mosollyal és egy sajnálommal, de nagyon lehangolt a dolog.
Nem az a része, hogy egy 3 órás előadás szünetében odajönnek hozzám közölni, hogy szar az egész, de azért végigülik (1 főről van szó a 40-ből), hanem az, hogy - mint utána ki is derült számomra - a maguk vallásos érzületét érezték megsértve.

Nekem még most sem érthető, hogy miért volt a kiakadás, hiszen nem hitbéli dolgokról beszéltem, hanem vallási aspektusokat karikíroztam, ráadásul mivel én ismerem a következő előadások anyagát így eleve furcsa helyzetet szült, hogy olyan részeket kezdenek kritizálni, ami nem egy végkövetkeztetés, hanem egy előkészítése egy sokkal nagyobb izének. Az igazságon túli világ (illetve esetünkben az igazság előtti) odajött hozzám, és leszarozta azt, amiről neki már kialakított véleménye volt és amire valójában nem is volt kíváncsi, nem is volt nyitott.

131 2 simi.gif

Szóval, mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?

Úgy éreztem, apa hasnyálmirigye vagyok.
Ilyen életérzés közepette - és készülve a következő kurzusra - olvastam egy interjút Sándorfival, amiben ő hasonló problémáról magyarázott.

Egész pontosan a kultúra kisiklásáról és a festészet [síkművészet] megváltozott szerepéről. A lényege annyi, hogy mivel az elsődleges, a létét megalapozó feladata megszűnt a festészetnek, így az teljesen funkciótalanná vált. Viszont, ettől függetlenül a festészet alapja nem szűnt meg, az a törekvés, hogy a valóságot síkra transzformálják, az még mindig élő dolog. És ez a realizmus [mint önmeghatározás, nem mint művészettörténeti skatulya] egyik fő mozgatórugója. És ezzel én is teljesen egyet tudok érteni. Bár, annyiban máshogy látom a dolgot, hogy szerintem ez a mozgatórugó sokkal nagyobb és bonyolultabb, sokkal fontosabb, mint ahogyan Sándorfi említi. Valószínű, hogy ő is értette ezt, hiszen erről a rugóról több ezer oldalon írt AMÚGY feljegyzéseiben, de azok nem kerültek kiadásba eddig és egyelőre nem ismertek a leírtak.

Viszont, a művészet összes fontos kérdésére választ ad, ha valaki ismeri ezt a rugót és érti az összefüggéseket, amik közé illeszkedik. Mi a művészet célja, mi eleve a művészet? Hogyan segíti a tudományokat, a megismerést, mi a szerepe az ember életében? Mi a valóság és mi nem valóság, miként lehet a valóságot definiálni, mi az idea, az eszmei valóság és mi a szubjektum, az egyén szabadsága?
Hosszan lehetne sorolni ezeket a kérdéseket, de valószínűleg nem itt, egy blog formátumban. Talán majd írok ide is részleteket erről, csak előtte rendszereznem kell a dolgokat és lefordítani közérthetőbbre. :)

Nincs mit tenni, muszáj lesz nekikezdjek a világmegváltó gondolataim egységes rendszerbe rendezésébe, egy könyv formájában.

* Jehova tanúi: 
Arról beszéltem, hogy egyszer az állomáson várva (nyár volt, a hóhelyzet miatt csak 30 percet késtek a vonatok) odajöttek hozzám, hogy tájékoztassanak, nemsokára jön az apokalipszis, amiben MINDEN el-fog-PUSZTULNI!

- Elnézést, hogy megszólítom, de tudta ÖN, hogy közeleg a végítélet és hamarosan eljön a vég?
- Igen?
- Igen! Min-den-el-fog pusztulni, és csak az igazak juthatnak át a Mennyek Országába, Krisztus urunkhoz.
Minden el fog pusztulni.
- Minden? - kérdeztem „rémülten”
- Igen, minden? 
- Még a MÁV is?
- MÉG A MÁV IS!

Otto Hansolo Wagner, a látnok időutazó

Otto Hansolo Wagner, a látnok időutazó

megnyílt a TypoTrafik!!!

megnyílt a TypoTrafik!!!