Ez a cikk a Mohaerdő Blogon jelent meg, 2010. augusztus 27-én, egy pénteki napon:

A minap volt az állami adón egy műsor a Curie házaspárról, a radioaktivitásról és hasonló dolgokról, és ahogy hallgattam a műsort, már tudtam, hogy egyik részéről csinálok egy – ugyan nem túl nagy, de – blogbejegyzést.

Az viszonylag ismert tény, hogy a házaspár úttörő jelentőségű felfedezéseket tett anno a radioaktivitás témakörben, sőt, Marie-nak ez is okozta a halálát eredményező leukémiát. Node, azt már kevesebben tudják, hogy az akkor, 1910-ben felfedezett rádium egy különösen fantasztikus, új, forradalmi anyagnak számított. Az, hogy egy anyag magától fényt tud kibocsátani „felvillanyozott” számtalan feltalálót és befektetőt, vállalkozó hajlamú embert, és arra sarkalta őket, hogy találjanak új felhasználási módokat a sugárzó képességet kiaknázására.

kitört a rádium őrület!

Eleinte, az I. világháborút követően speciális harcászati felhasználását támogatták országok. Táblákat festettek le rádium festékkel, hogy az árokba menekülő katonák az este folyamán is lássák a harcvonalakat, töltényeket, fegyvereket és hasonlókat jelöltek meg az új festékkel, a tengeralattjárókon a gombokat, karokat és paneleket is ezzel kenték le, sőt, a karórák számlapja is rádiumtól volt világos.

Aztán háború nem lévén, az ilyen óra önmagában is divatos lett, így megindult a rádium civil felhasználása. Persze az embereknek járt az agya maguktól is, és hirtelenjében nem akartak olyan világban élni, ahol este nem látják a kulcslyukat, kilincseket, házszámokat, telefonbeszélőket, és sok egyéb mást, ezért elkezdtek minden logikusnak tűnő helyet rádiummal átfesteni.

a boldog jövő… mely világít

A gyerekeknek (és szüleik pénztárcájának) olyan reklámok készültek, amelyekben az esti, ágy alól előtörő mumus ellenszerének a fénylő papucsokat ajánlották, hiszen azok – szintén rádiummal átitatottan – lefekvéskor ágy alatt kellemesen bevilágították a szörnyek élőhelyét.

1931-ben Németországban megjelent a radioaktív csoki, Franciaországban a Tho-Radia, egy rádiumos arckrém, mely a ’30-as években volt forgalomban, és amelyet úgy reklámoztak, hogy Dr. Alfred Curie találmánya… az persze nem zavart senkit, hogy a Curie családban nem volt Alfred. Az USÁ-ban rádiumos cigit lehetett szívni (mint amolyan tüdőrák-konyakmeggyen a tejszínhab!) De rádiummal kezdték kezelni a tuberkulózist, a kopaszságot, sebeket, vágásokat… és magát a rákot is.

A mosoly a rádiumos fogkrémtől csillogott, és az arcbőr a rádiumos arckrémtől fénylett, a kenyeret rádiumos vízzel készítették. Nem is csoda, hisz egy jó rádiumos wellnessezés után már csak a krémek és a sugárzó szendvics voltak hátra a teljes testi, lelki megvilágosodástól.

A rádiumos víz volt a betetőzése a dolgoknak. Kitalálták „feltalálók”, hogy a radioaktív fürdők (ami a radon gáz téves ismeretén alapult) és spa-k vizét meg is lehetne inni, és az még jobbat tenne a testtel. Így hát elkezdtek desztillált vizet rádiummal „dúsítani” és ezt palackozni. Megjelent a piacon a Revigator, egyfajta vízátalakító, melyet otthon fel lehetett szerelni és vele házilag „besugározni”. Ez a termék hihetetlen sikereket ért el, annak ellenére, hogy az akkori árakat átszámítva (tényleg!) ma 130.000.- körül lenne egy ilyen gép… + a rádium.

Megjelent a Radithor, melyből több 10.000 fiolát adtak el 1925 és 1930 között, és melynek az volt a célja, hogy megivásával a testben szétáradó alfa sugárzással feltöltse a megfáradt porhüvelyeket és tuningolja a lankadó libidót. Ez a kis 14 grammos fiola volt a rádiumőrület csúcsa és egyben megszüntetője. Ugyanis egy bizonyos Eben B. Meyers vállalkozó-iparmágnás maga is hitt a Radithorban és rendszeresen itta a csodát, naponta hármasával. Ennek hatására viszont 4 év után, erőteljes kínok között halt meg az állkapcsában kialakult csontrákban.

A sugárzó anyag megritkította a csontokat, olyannyira, hogy a fogyasztók hosszabb végtagcsontjai sokszor maguktól is eltörtek. A Radithor fogyasztói sorra elvesztették fogaikat, kezdtek fájó ízületektől szenvedni, kopaszon és fakón. Azok a nők, akik a karórákat festették, elkezdtek fogatlanodni, majd sorra meghalni. Idővel természetesen rájöttek, hogy azért lettek betegek, mert amikor festettek, az ecsetet a szájukban egyenesítették, mindig benyálazták a szőrt, hogy tűhegyes legyen a vékony rádiumvonalak kedvéért…

Végül, 1970-körülre minden rádium termék eltűnt a polcokról, még a gyerekeknek gyártott játék-atomlaborok is.

Forrás:

 Kate Mattern blogja

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!