gellerfipal.com

View Original

mohaerdő: Cueva de Villa Luz

Ez a cikk a Mohaerdő Blogon jelent meg, 2012. szeptember 12-én, egy szerdai napon:

A világ egyik ’80-as években felfedezett természeti csodája a Villa Luz barlangrendszer Mexikóban.  A Tapijulapa melletti geológiai képződmény különlegessége abban áll, hogy éktelen záptojás bűze mellett az egyik legveszélyesebb hely a Földön.

a barlang kémiája és geológiája

Nagyjából 20 ponton tör föl kéntartalmú termálvíz a barlangban, és ez a tény egész kialakulásának szempontjából kulcsfontosságú. A Villa Luz hegyének anyaga kréta-kori mészkő, amelyben a savak – főleg a CO2 és vízből létrejövő szénsav – üregeket, barlangokat hoztak létre. Az ilyen mészkő világokban megszokott, hogy gipszkristályok díszítik a falakat és ez itt sincs másként. Ám Villa Luz-ban a kénes termálvíz hatására több különös baktériumfajta ütött tanyát és kezdte alapjaiban formálni környezetét. Ezek a baktériumok ként, oxigént és vizet „hasznosítanak” (ebben a 2 folyamatban: 2S0 + 3O2 + H2O -ből  2SO4 2- + 4H+ (ez pedig proton átadás a vízmolekulának, mely a savasságot adja) és H2S (hidrogénszulfid) + 2O2 -ból SO4 2- + 2H+ (szintén proton átadás és savassá válás, pH csökkenés)). A vízbe kerülő hidrogénszulfid és H+ aztán a víz zavarosodását, egy tejszerű anyaggá válását eredményezi, valamint a megjelenő kénessav tovább formálja barlangot. Az erodálódási folyamatban, ha a víz olyan helyre jut, ahol oxigénnel léphet kapcsolatba, elindul a kén kiválása (2H2S + O2 -ból 2S0 + 2H2O), és mészkristályok helyett kénkristályok indulnak növekedésnek, amelyek idővel újabb baktériumtelepek alapját fogják jelenteni.

A barlangrendszerben átlagosan és nagyon stabilan 28°C-30°C uralkodik, mivel olyan elzárt termek alkotják, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem tudnak szellőzni. Ennek hatására a fenti folyamatok megszakítás nélkül tudnak folyni.

a barlang élővilága

Természetesen a barlang nem a ’80-as években alakult ki, így a helyi őslakosok számára egy ősidők óta tisztelt, misztikus, szent hely. Minden tavasszal meglátogatják, hogy kiengeszteljék az itt lakozó szellemeket és engedélyt kérjenek tőlük, hogy a barlang vízében élő kisebb halakat lehalászhassák. A maja leszármazottaknak ez már régóta kulcsfontosságú táplálék, hiszen az esős évszakig viszonylag kevés táplálékkal gazdálkodhatnak, és ilyenkor minden plusz forrás felértékelődik. Az itt található halfajta a Poecilia mexicana, a barlangi molly (más források Poecilia sphaenops-ot említenek). Ezeknek kisebb szemeik vannak és bőrük nem termel annyi pigmentet, mint közelebbi rokonaiké.

A helyi tápláléklánc és biotóp alapját a már említett baktériumok adják. Őket fogyasztják muslicák és egyéb ízeltlábúak, amelyeket aztán nagyobb pókok vadásznak. Továbbá a baktériumtelepeken csúszkálnak féregszerű lények is, akik a mennyezetről lelógatott, ragacsos csapdákkal vadásznak denevérekre és másegyéb repülő zsákmányokra. Villa Luz élővilágát 4 fajta hártyásorrú denevér (phyllostomid) egyedei koronázzák. Ők rövidfarkú és vérszopó fajok, és a veszélyesebb, mérgezőbb légrétegeken simán át tudnak suhanni.

Az muslica kolóniák (Tendipes fulvipilus) mellett jelentős szúnyogpopulációk is megtelepedtek itt, továbbá terrisztris troglobiák (szárazföldi ős ízeltlábúak) nyomait is felfedezték már a barlangban, a nagyobb populációk, mint az ugróvillásoké (collembolák) és a barlangi tücsköké mellett.

A barlangrendszer különösen veszélyes kémiai sajátosságai miatt. Az első feltáró kutatások során több feljegyzés született arról, hogy teljes védőruha nélkül nem ajánlatos bemerészkedni a hegy gyomrába, mert többen megcsúsztak és a mindent uraló zöld, fekete, barna és narancs színű nyálka, a baktériumkolóniák nyálkája harmadfokú marási-égési sérüléseket okoztak. Ezek a baciközösségek több rétegben helyezkednek el egymáson, attól függően, hogy melyikük milyen körülmények között szeret élni. A legjellemzőbb baktériumtörzs például a pH0 körüli környezetet szereti, míg a rajta lévő fajok pH 0.5-1-ben is jól eléldegélnek. Ennek hatására viszont a nyálka alja felé haladva egyre savasabb közeget alakítanak ki maguknak.

Az ilyen barlangokban, nagyon elzárt biotópokban természetes jelenség, hogy a bacik egymás rokonai, de itt a genetikai kapcsolat egy kommunikációs láncolatban tartja őket. Amikor régebben a maják, vagy újabban a kutatók behurcibálták saját kis gombáikat és baktériumaikat, a Luz-i populációk egyszerre kezdtek különböző védelmi- és ellenanyagokat termelni a betolakodók ellen. Mindezt ráadásul mérföldes mélységben (illetve inkább vastagságban), egészen a mészkő mélyen fekvő pólusaiból. A mérgező környezet a levegőre is kihat, az telített szénmonoxiddal, széndioxiddal és savas gőzzel, így gyakorlatilag ember számára szinte lehetetlen a létezés lent.

Kivéve pár alkalommal, a mollyk lehalászásának idején.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

 

Forrás:

MicroWiki

Wikipedia

Louise D. Hose és James A. Pisarovricz tanulmánya, a Reconnaisance Study of an Active Sulfur Spring Cave and Ecosystem

 Fotók:

NatGeo – Stefan Alvarez

WikiCommons