banner.jpg
a macskát leszámítva valahogy így érzem magam

a macskát leszámítva valahogy így érzem magam

96 IWDRM tmblr.gif

Mert csak sikerült mindent elintézni, berendezni, ide-oda cuccolni és nem mellesleg megrajzolni.
Úgyhogy ez úton szeretném mindenkinek megköszönni a segítségét! (ide raktam egy felkiáltójelet, mert felkiáltva mondtam ezt a sort!) (…meg ezt is.) 
A Szponzori programban résztvevő támogatóimnak, akik nélkül semeddig sem jutott volna a kiállítás. Balogh Péter Róbertnek, aki látott a rajzaimban annyit, hogy válaszoljon megkeresésemre és a kiállításhoz magát a kiállítóteret bedobja a kalapba. Az Amadeus Művészeti Alapítvány csapatának, akik mindenben, amiben tudtak segítettek és sokat segítettek. Aztán természetesen iski Kocsis Tibornak, hogy megnyitja a kiállítást.

A modelljeimnek, akik kibírták a 10 perces fotózásokat. Tapasztalatból tudom (Prometheus), hogy nem könnyű magammal.
Természetesen Fanninak, akit néha pajszerrel kellet lefeszegetnem a nyomdagépekről, oly lelkesen nyomtatta végig az anyagokat, Szabolcsnak, a Déli pályaudvar melletti képkeretezőnek, aki nagyon frankó munkát végzett a keretezéssel és nem fárasztott például olyan ötletekkel - mint „kollégái” -, hogy egy keretet keretezzünk keretbe, hogy a keretfa szépen nézzen ki, hanem egyből, pontosan tudta, hogy mit szeretnék.

Továbbá köszönöm annak az etióp kecskepásztornak, aki rájött, hogy a kávé ehető, és finom.

Prometheus the Titan

Prometheus the Titan

Prometheus munka közben

Prometheus munka közben