Elysium

akkor jöjjön az összegzés

Nnnnnnna, tegnap visszaérkeztek a képek, minden lezárva, összepakolva, a kiállítás végén ott a pont.
Nagyon érdekes volt az elmúlt 5 hónap, de ezt már 3 posztban is említettem. Próbálok valami összegzést írni róla, mert magam is sokat gondolkodom azon, hogy hogyan értékeljem az egészet.
Szóval, ez egy hosszú, unalmas poszt lesz. Ráadásul kettő!

110 1 összepakolás-1.jpg

hogyan is kezdődött
Még anno úgy indult az egész, hogy egyetemre jártam, ahol már akkor mindenféle hülyeségekkel traktáltak. Tiltották a rajzolást, mint technikát. Elkezdtem tónusos rézkarcokat csinálni, mire elkezdték azt tiltani. Erre elkezdtem szitázni, mert abba már tényleg nem lehetett belekötni… de persze jó jegyet sem kaptam rá (ezzel pedig az ösztöndíjamat tudták elvenni, aminek hatására - úgy hitték, hogy - tudnak majd zsarolni).
Az egész képzős alapállásom valamiféle, a magam számára minőségelvű, látványra épülő művészet kialakítása és kifejlesztése volt. Ezt egy olyan környezet vette körül, amiben az oktatók visszaéltek vélt jogaikkal, embertelenkedés ment hallgató és hallgató, hallgató és oktató, illetve oktató és oktató között. Mindennapos volt az igénytelenség és a dilettantizmus szaga.

Ott is hagytam, melyért akkor sokan (család, ismerősök, barátok) eléggé kritizáltak és bolondnak tartottak. Hiába magyaráztam, hogy SEMMIT sem jelent a diploma a szakmán belül, viszont a diploma megszerzése mellett lehetetlen eladható, minőségi munkát csinálni.

Számtalan volt csoporttársam és évfolyamtársam ott is hagyta a pályát (diplomájuk ugyan lett, így irodai lótifutikként és hasonló posztokban tudnak dolgozni).

hogyan folytatódott
Aztán próbáltam összehozni a naaagy bemutatkozást. Fejlesztettem magam évekig, próbáltam félretenni elég pénzt a kiállításra, illetve a munkálatokra, dolgoztam a művészet egyéb, alternatív és hasznos alkalmazási lehetőségein, de egyszerre sohasem volt meg minden része annak, hogy el lehessen indulni.

Aztán jött két eléggé rossz év, és úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, mert nincs mire. 2008-óta várom, hogy a magyar piac és gazdaság visszapattanjon (erre ugyanis hiperérzékeny a művészeti piac), és kb 7 év kevés volt hozzá.
Elkezdtem hát a., kiállítóteret keresni b., szponzorokat keresni c., kialakítani mindent, hogy lássák, mennyire komolyan gondolom mindezt (honlap, blog, mindenféle marketing, facebook, …).

SENKI SEM válaszolt érdemben. 70 megkeresésből összesen 6 reakció jött vissza. Ebből 3 elutasító volt, 2 pedig semleges, max érdeklődő. És persze, 6.-nak a Balogh Péter vezette Amadeus Művészeti Alapítvány reagált. Kisebb csoda volt számomra, mert régen szerettem volna pályázni az amadeusos dolgokra, csak diploma nélkül nem lehet… aztán nézzenek oda, kiállításom lesz az Amadeus kiállítóterében (-> nem kell diploma).

Számomra is meglepő módon összejött a kellő szponzor és a kellő pénz a keretezésre, szállításra, marketingre, és pár hónap minimális megélhetésére.
Rengeteg munka, sok órányi eléggé lenullázó rajzolás és majdnem annyi gépelés és „netezés” után úgy gondoltam, hogy érthető lesz a szakmának, hogy miről van szó. Hiszen én nem egy festő vagyok, aki legtöbbször elnagyoltan és hányaveti módon odaveti a foltjait a vászonra, akinek elég 1-1 szög, hogy képei kiállíthatóak legyenek, hisz nem kellenek képeinek például keretek.

És eljött a kiállítás.

110 2.jpg

ELYSIUM - a valódi valóság… a szürke valóság
A célja a kiállításnak az volt, hogy bemutatkozzam a galériáknak, a művészeti életben ténykedőknek, illetve minél több érdeklődőnek. Természetesen, akiknek pedig kedvük tartja, azok vásárolják is képeim.
Gondoltam, ha megmutatom, hogy irracionálisan gyorsan, irracionálisan sok munkát el tudok végezni, az igazolja, hogy mennyire elszánt vagyok és mennyire lehet a munkáimba fektetni.

Azt tudtam, hogy feltételezésem a művészeti közegről inkább optimista, mint realista, de úgy voltam vele, hogyha realistaként nézek rá, akkor elég nagyok a bajok, így inkább pozitívan közelítettem meg. És akkor itt jönnek a tanulságok.
Nem nagyon nagy bajok vannak itt, hanem katasztrófa.

Számtalan megkeresésből alig jöttek el páran olyanok, akiknek kifejezetten készült a kiállítás. És azt kell, hogy mondjam -  szerénytelenség nélkül - ez rájuk nézve gáz. 
Galériák, melyek sz*rnak a piacra, a potenciális művészekre és csak hajtogatják a „galériás rendszer de jó” mantrát, miközben már rég nem élnek meg a munkájukból? Főleg, mivel többségük manipulálta a piacot és csak a lerablásra játszott, meg arra, hogy az egójukat fényezzék.
Kritikusok, akik mivel csórók, így nem galériások lesznek, mivel nincs kézügyességük, így nem művészek lesznek, de azért elhiszik magukról, hogy hozzáértők, és végtelen sok karakterben képesek értelmetlen méltatásokat szólni a legszembetűnőbb szemét kategóriás művészetről is.
Pár szakmabéli ismerős, akiket én mindig pozitívan fogadtam, és segítettem, ha kérték, de a kiállítás kapcsán 5 hónap alatt és tonnányi karakter közül 1db like-ot sem sikerült nyomniuk facebookon. Remélem magukra ismernek. Nehéz megérteni, hogy mindez miért volt, és csak szakmai villongásra vagy önmagukba fordulásra tudok gondolni.

A nézők érthető közönyéről korábbi posztokban írtam már, erre itt pluszban most már nem térnék ki.

Folyt. köv. itt: tehát a tanulságok

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

nehéz megítélni az elmúlt 5 hónapot

Volt itt minden, sikeres kiállítótér keresés, még sikeresebb szponzorgyűjtés, a rajzok is elkészültek - hála kb 300 munkaórának és hasonló mennyiségű mechanikus ceruzahegynek és a nyomdában is mindent sikerült lenyomtatnunk, ám mégis nem tudom, hogy mennyire legyek elégedett.

Persze, nekem soha semmi sem elég jó, megfelelő vagy nem szoktam megelégedni szinte semmivel, de nehéz mindezt belőni egy kiállítás kapcsán. A fő probléma, hogy elszoktak az emberek a kiállításokra járástól, meg úgy eleve az egész fine art-tal („magas művészettel”) találkozástól, és - szerintem - a sok csalódás és rossz élmény miatt már nem kockáztatják a szabadidejüket azzal, hogy tippre menjenek kiállításra.

teljesen megértem őket!
Magam sem szeretek kiállításra járni. Mert nem tudom, hogy mit láthatok majd, eléggé tetszetőset vagy összecsapott tákolmányokat, kár lesz erre ellőni a rászánt időt vagy esemény lesz e a dolog… kb, mint amikor egy nagyon felhúzott filmre megy az ember a moziba és kifizeti az irracionális árat a jegyért, vesz irracionális áron kólát meg hidegpopcornt, meg egy kis porsajtszószt a „zacskó alján maradó” mennyiségű nachoshoz, majd beül a terembe és reméli, hogy nem lesz rossz, nem csak a marketingje volt jó a filmnek.

Ilyen egy kiállítás is. Tippre nem megyünk be. Ajánlásra már inkább, nagyon jó ajánlásra valószínű.

Ami engem megdöbbentett, hogy kevesen reagáltak, nézték meg eddig a kiállítást, aiknek kifejezetten be szerettem volna mutatkozni. Galériák, művészeti életben jártas emberek, művészetkedvelők, nos, ők a direkt megkeresésre sem mozdultak ki, és így akármilyen jó is lehet egy kiállítás, akármennyi munka és realizmus is lehet a képekben, visszhang nélkül eltelik a pár nap és kész.

Fura a mai világ. Rengetegen vágynak valami jobbra, többre, napi szinten hallom a „nincs semmi program” mantrát, miközben sokszor csak arról van szó, hogy ha hallunk valami jóról, akkor azt nem mondjuk tovább, nem ajánljuk, sőt, még egy like-ot sem küldünk rá.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

anekdotázgassunk

Nekem a legszórakoztatóbb a kiállítás körül azok az anekdoták voltak, melyeket menet közben hallottam vagy mondtak nekem. Úgyhogy most következzen egy kis csokor ezekből:

1# - szállítók Sly és Madonna
A kiállítás rendezésekor a képszállítókkal nem találkoztam a felpakolásnál, mivel én a kiállítótérnél vártam őket. Amikor megérkeztek, akkor egyből jött a sok kérdés, mivel nem voltak letakarva a képek.

- Ezek rajzok mind?
- Igen, rotring rajzok. - mondtam én
- És az egyiken azt jól láttam, hogy a Sylvester Stallone van? A fiatal? - kérdezte az egyik szállító, utalva a Hypnos&Thanatosra. 
- Nem, az egy ismerősöm, de tényleg hasonlít a fiatal Sly-ra.
Mire közbevág a másik szállító:
- Az hagyján, de egy másik képen a magyarpolányi Fájdalmas Szűzanya van! - a Melpomene-re mutatva

102 sly.jpg

2# - minden narancs narancs, de nem minden narancs a narancs
Érkezett az egyik szavazócetli hátán egy üzenet, amely olyan elismerés, melyet mindig jó kapni.
„… Ameddig nem láttam az Utolsó narancsos képed, addig nem is tudtam hogy néz ki a narancs. De komolyan, sosem figyeltem meg.” :)


3# - vagy amikor pár szóba minden bele van sűrítve
„Hát Pali, nem gondoltam volna!”

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Elysium - iski Kocsis Tibor kiállítást megnyitó beszéde

Sokan már nagyon várták, szóval íme:

 

Elhangzott: 2016. április 8-án az AMATÁR-ban Budapesten Gellérfi Pál Elysium című kiállításának megnyitóján
Megnyitotta: iski Kocsis Tibor

Egy horvát teoretikus, művészetpedagógus szerint

„Az álom az a hely ahol a nyers nappali tudat és a tiszta absztrakció találkoznak.”
Jadranka Damjanov

 

Gellérfi Pál munkáit nézve vizualitás szempontból először a tromp-l’oeil jelenség jut eszembe, azaz a megtévesztő, szemet becsapó valósághű ábrázolás a képzőművészetben.


Szánjunk egy percet ezen művészi szándék megértésére, és ehhez hívjuk segítségül a kiállított Harmadik narancs, vagy a Csernus emlékére című munkát. Első pillantásra a szem úgy érzékeli, hogy egy narancsokról készült csendélet papírhordozója fel van ragasztva a falra. Amikor elkezdünk közelebb lépni, folyamatosan derül fény a valóságra, és ezzel párhuzamosan a látásért felelős agyi központ szintetizálja a világról ismert vizuális és kulturális, tanult, valamint tapasztalt élményeinket; és mire elérjük a kép terét, egyértelművé válik, hogy egy jóindulatú, játékos megtévesztés áldozatai lettünk.


Az antik időkig visszanyúló jelenség alkalmazása mindenkor három művészi alaptételre hívja fel a figyelmet: első a játékosság fontossága, a szórakoztatás, a maradandó vizuális élmény könnyed célba juttatása, a második a valóság relativitása, a látvány és a fizikai, filozófiai, metafizikai értelemben alkotott valóságképünk nem minden esetben vág egybe. A harmadik a titok, ugyanis, hosszú évszázadokig a vizuális kultúra mesterei a közhiedelemben egy beavatott tudás birtokosai voltak, amely segítségével egyfajta metafizikus kommunikáció alkalmazásával hidat építhettek az isteni és emberi világ között. Itt jegyezném meg, hogy ezt a tudást elsősorban a minél elmélyültebb, mesterségbeli ismeret, tapasztalat valamint a múltban a fizikai, csillagászati és matematikai ismeretek összessége adta. A tromp-l’oeil történetének útját követve a pompeii falfestményektől a reneszánsz Andrea Mantegna domborműszerű fekete-fehér festményei, vagy a barokk illúzionisztkus mennyezetképei után, a jelenség egyik fénykora a XIX. századi amerikai festészetben érhető tetten. William Michael Harnett és a John Frederick Peto tromp-l’oeil képei a későbbi amerikai realista festészetre nagy hatást gyakoroltak. A XX. század elei realista George Bellows, vagy John Sloan festészete közvetlen előképe volt Edward Hopper realizmusának. Hopper festészete gellert kapott a pop-art szemléletén és már csak egy kicsi lépés kellett az amerikai fotórealizmushoz. Illetve a későbbi fotóalapú rajzokat készítő 1976-ban született Karl Haendel Los Angelesben élő művészhez.

Karl Haendel - Theme Time

Karl Haendel - Theme Time

Haendel művészetében is meghatározó szerepe van a tromp-l’oeil –nek és Gellérfi hozzá hasonlóan ceruzarajzokat készít. Ma a fényképet használó képzőművészetben két terminus technikus ismert, a fotóalapú és a fotórealista, hiperrealista. Gellérfi klasszikus és stiláris értelemben nem fotórealista, de fényképet használ rajzainak elkészítéséhez, és bár számos ponton vonható párhuzam a fotórealizmussal, mégis inkább fotóalapú realista képzőművészetnek tekinthető munkája. Rajzainál a fénykép, mint a dokumentáció tárgya, a történelmi hitelesítés eszköze, meghatározó és állandó jelenléttel bír.

Másod sorban, ha Gellérfi munkáit nézem, - és itt leginkább a csendéletekre gondolok - Giorgio Morandi bolognai művész jut eszembe. Morandi korai, 1910-es évek második felében készült művei rokonságot mutattak a metafizikus, szürreális festészettel, olyannyira, hogy többször Chiricao-val közösen állította ki munkáit. Majd később a metafizikus festészeti gondolkodásból az elmélyült figyelem maradt meg. Figyelem kifelé a látható világra és figyelem befelé a művészi intenció megragadására. Morandi kvietista volt, azaz ahhoz az irányzathoz kapcsolódó ember, ami szerint a szemlélődő lelki elmélyüléssel, a teljes passzivitással megszerzett belső nyugalom vezet az Istennel való egyesüléshez. Itt a nyugalom és a szemlélődés szóra hívnám fel a figyelmet. Gellérfi Pál ifjú kora ellenére egyre elmélyültebben figyel. Mit is jelent ez? – ha egy művész stilárisan látványelvű, mondhatjuk realista, témája egyszerű, kompozíciója klasszikus, vagy modern iskolát követ, akkor a művészi atitüdből, alkatból fakadó szerteágazó figyelem, egyre koncentráltabbá válhat, ami nem is feltétlen a művész szándéka szerint alakul, hanem egyszerűen maga a művészet átfogó tárgya, és az említett körülmény alakítja az embert, adott esetben Gellérfit.

Giorgio Morandi - Il Blog di Relais Rione Ponte

Giorgio Morandi - Il Blog di Relais Rione Ponte

Néhány szó a rajzról:


A képzőművészetben a gondolatok, ötletek lejegyzésének, illetve vizuális nyelvvé fordításának első médiuma a rajz, formája a vonal, ritkábban a folt. Eszköze a ceruza, toll, szén, kréta, ecset, vagy bármilyen eszköz, amely képes a forma nyomhagyására. Hordozója hagyományosan a papír, de a XX. század második felére ez lehet fal, vagy bárminemű fizikai felület, sőt maga a kiállítótér, vagy köztér tere, levegője az insatallativ rajzok esetében.

A rajz, mint a legősibb, a kézírással azonos őszinteségű kifejezésforma sajátos jellege miatt a szellem impulzusainak közvetlen képpé formálására is lehetőséget ad. Noha a mérvadó európai művészetelméleti hagyomány, és a művészeti képzés hosszú tradíciója szerint a rajz, a formát adó szellemi érték, mindennek dacára – vagy talán éppen emiatt – a köztudatban a huszadik századig más művészeti ágak kiegészítőjeként élt. Később a grafika átfogó fogalmához kapcsolták, mely magában foglalt minden papírra készült művet, beleértve az egyedi rajzot, és a sokszorosított és alkalmazott grafikát. Napjaink képzőművészetében viszont ismét előkelő szerephez jutott.

A XX. század első felének kulturális változásaival egyetemben a rajz is új lendületet vett. A modernizmust megelőző Art Nouveau illetve szecesszió átmeneti időszaka után a rajz, a művészet kísérletező szándékai szerint átlépte a látvány elvű leképzés igényét. Annak redukciójával egyetemben a festő sorra készítette kompozíciós „vázlatait”, mely kísérletsor melléktermékeként - ahogy az lenni szokott - felfedezte a rajznak, mint önálló médiumnak az erejét. Így a századfordulótól 1945-ig tartó időszak izmusaihoz kötődő rajzi mechanizmusok, meghatározták azt a szellemi potenciált, amely ezen intellektuális művészeti műfaj későbbi időszakára is kihatott. Hazánkban is Kassák, Vajda, Barcsay, Nagy Balogh vagy Kondor Béla szemléletmódja oly hatást gyakorolt a művészekre, hogy a napjainkig terjedő időszakot, mint egyfajta definiálatlan szellemi hagyomány, meghatározta.

Gellérfi ceruzarajzokat készít. Eszközhasználatban, a magyar hagyományból Zichy Mihály romantikus szemléletével vonható közvetlen párhuzam, míg szélesebb európai közegben elsőként a klasszicista francia, és a romantikus német és osztrák mesterek metódusát követi. 
A grafikus rajzi technikára jellemző a vonalakból építkező tónusozás, amely esetben a tónusmélységet általában egymást keresztező vonalak sűrítésével érik el a művészek. Ezzel szemben, Gellérfi a tónusozást párhuzamos vonalak egymásmellettiségének sűrűsítésével vagy ritkításával éri el. A párhuzamos vonalak iránya, jobbról balra halad, ami utal a művész jobbkezességére. 
Illetve a kompozícióiban is gyakran felfedezhető a jobbról balra tartó átlós mozgásra utalás. Valamint a jel, és a jel hiányának ütköztetése, a megrajzolt és szabadon hagyott papírfelületek formájában.

Ezzel az ütközéssel eljutottunk a művészetben gyakran felfedezhető dualaitásig, ezt Gellérfi Pál itt kiállított munkáinak témáiban is láthatjuk.

Például a történelmünket meghatározó pozitív és negatív hírek, események kettősége a két Múzsa rajzon, Hüpnosz és Thanatosz képén megjelenő életigenlés és a halálhoz vonzódás. Vagy a kettősség, álom és valóság, és a jobbról balra haladó átlós kompozíció Morpheus alakjában.

„Az álom az a hely ahol a nyers nappali tudat és a tiszta absztrakció találkoznak.”

Ezzel a kiállítás megnyitom!


iski Kocsis Tibor

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

akkor jöjjenek a statisztikák

Szóval összesen a kiállítótér kereséstől kezdve 309 levelet küldtünk ki, amiből 90%-át a Postának sikerült is kivinnie… 
Maga a kiállítás összerakása amúgy már 2015 nyarától kezdve folyt, mivel addig nem akartam az első Hellens képbe, a Melpomene-be belekezdeni, amíg nem állok rá a lehető leggyorsabb publikálására. Azóta hozzávetőleg 300 liter kávéval serkentettem aktivitásra magam, és ennek köszönhetően csak úgy füstölt a billentyűzet ujjaim alatt.
Ezt bizonyítja a 43 blogposzt és a 190 facebook bejegyzés is. A szervezést persze jelentős részben emailekben koordináltuk, egészen pontosan 309db-ban.

100 1 statisztika.jpg

Nem valami kiértékelős posztnak szánom ezt, de azért szeretnék pár érdekességet ide is kiposztolni, mivel nézve a számokat, túlnyomó részben elégedett vagyok a megnyitóval.

Végül 115-120-an jöttek el a megnyitóra, ami nagyon jó, 60 fölött én már elégedetten summáztam volna a napot. Persze, még 8-án is sokaknak jött közbe mindenféle váratlan esemény, így még olyan 20 fővel többen is lehettünk volna.


Ami viszont a legérdekesebb volt számomra, hogy a rajznyerős akció kapcsán leadott vélemények szerint így alakultak a rajzok tetszési statisztikái (a megnyitón leadott cédulák alapján):
1. helyezés - Hellens - Melpomene 30%-kal
2. helyezés - Utolsó narancsos kép 19%-kal
3. helyezés, holtversenyben - Nagy szappanos képHellens - Hypnos&ThanatosHellens - Morpheus 11,5%-kal

Mondhatni, elég lett volna ezt az 5 képet kirakni! :D
Bár azt előtte sejtettem, hogy az Utolsó narancsos kép tetszetős lesz, mivel egy korábbi, facebookos csoport béli megosztásnál is elég jól likeolgatták (1 nap alatt 605 like), mégis az tényleg meglepett, hogy mennyi pozitív visszajelzés kötődött kifejezetten ehhez a képhez.

100 2 facebook-likecunami.jpg

Úgyhogy nagyon köszi mindenkinek érte! ;)

Többen kérdezték, hogy a képek eladóak e, illetve hogyan lehet áraikról többet megtudni. A legegyszerűbb, ha direktben nekem írnak az érdeklődők az info kukac gellerfipal.com-ra, vagy facebookon üzennek. És akkor küldöm is a katalógust, mert azt folyamatosan frissíteni kell a már elkelt képek jelölésével (megelégedésemre azért fogynak a képek, többen gondolkodnak komolyan a vásárláson).


ja, és még egy fontos dolog!
Ha valaki szeretne exkluzív tárlatvezetést vagy csak beszélgetni a rajzokról, azt várom az alábbi időpontokban, amikor bent leszek a kiállítótérben:
április 12 - kedd, 16:00 - 18:00-ig
április 14 - csütörtök, 16:00 - 18:00-ig
április 21 - csütörtök, 16:00 - 18:00-ig
április 28 - csütörtök, 16:00 - 18:00-ig

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Elysium

véleményért rajzot!

Ha már bemutatkozó kiállítás, akkor gondoltam lehetne egy plusz csavar benne, valami olyan játék, amitől másoknak is még izgalmasabb lehet a dolog.
És, nem mellesleg, fontos lenne visszajelzéseket is gyűjtenem arról, hogy hogyan fogadják munkáimat, így végül arra jutottam, hogy egyik rajzomat (az alább láthatót) annak ajándékozom, aki:

1# a kiállítást megnézi
2# az ott kihelyezett kártyák egyikén megírja, hogy melyik képet kedveli leginkább a kiállítottak közül
3# megadja a mailcímét, hogy el tudjam érni, ha őt húzom ki április 29-én UPDATE 2# május 6-án a kalapból

UPDATE: további szabályok:

- minden mailcím csak 1x játszik, fölösleges több cetlit is kitölteni ugyan arra a címre

- akit kisorsolok, annak 3 napja lesz, hogy reagáljon a mailra, amit küldök neki, mert inaktív, spamgyűjtő címekkel nem szeretnék foglalkozni

94 1 a-konzerves-kép.jpg

miért-miért-MIÉRT??? éri meg ez nekem
Nagyon egyszerű válaszaim vannak erre. Én nagyon untam azokat a kortárs kiállításokat, amelyeken csak „feldobálták” a falakra a festményeket és viszont látásra. Azokat meg még jobban nemszerettem, amelyeken a kiállítási prospektust is 150.-ra beárazták. Ezért fordítottunk Fannival annyi energiát a save-the-date kártyákra, a meghívókra, borítékokra vagy ezért is tartott olyan sokáig a keretezés leszervezése és hasonlók. A blogon megjelenő anyagokról külön nem is ejtenék szót, de azért javaslom, hogy aki eljön, az töltsön le előtte egy QR kód olvasót a telefonjára, mert így majd gyorsabban behozhatja a képek háttéranyagait mobil eszközére és láthatja, olvashatja, hogy mi hogyan és miért van a képeken.

Nomeg szeretném, ha ember közelibb lenne a tárlat, lenne egy plusz dolog benne.

Természetesen gyakorlati szerepe is van, méghozzá az, hogy így nyomon tudom követni, hogy hányan látogatták meg a képeket a 3 hét alatt, illetve mely képek témái tetszettek leginkább az érdeklődőknek (a témák kérdésében majd írok egy külön posztot, mert van mit mondani róla). Illetve, van még egy fontos kitétele a dolognak, méghozzá az, hogy aki bedobja a kártyát a dobozba, az ezzel elfogadja, hogy mailcímére kiküldjem a hírleveleimet. A hírlevélről bármikor le lehet iratkozni, de április 29-ig így 3-at ki tudok küldeni és a rajzaimra nyitott emberek egyszerűbben kipróbálhatják, hogy miért kényelmes így követni munkáim.

Szóval, jáccásra fel, hegyezze mindenki a nyelvét, mártsa vitriolba tollát és készüljön, hogy megírja véleményét! A változtatás jogát fenntartom, de nem hiszem, hogy lesz, csak ha valamit kifelejtettem! :)

én már úgy izgulok!

én már úgy izgulok!

További adatvédelmi szöveg, amit úgysem olvas el senki, de ide kell írni:
A akcióban/játékban való részvétellel a ’játékos’ elfogadja és hozzájárul, hogy email címére a gellerfipal.com hírleveleit továbbítsa. A hírlevélről bármikor le lehet iratkozni, ennek módja minden hírlevél alján fel van tüntetve. A ’játékosok’ email címeit az akció szervezője (Gellérfi Pál) 3. fél számára nem adja ki. Minden egyéb kérdésben a hatályos adatvédelmi jogszabályok rendelkezései érvényesek.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

teljes erőből teljes erő!!!

Teljes erőből megindult a kampányolás. Már olyannyira teljes lendülettel, hogyha még teljesebb lenne, akkor már hűdejajj!
Érthetőre lefordítva: elindult a kiállítás facebook eseménye.

A varázslatos facebook/events/ 1880085172217927-es sorszámot kapta, szóval erre kattintva lehet rámenni a facebook lapjára:

1880085172217927


És mint tudjuk, ez azt jelenti, hogy akkor meg is lesz tartva a megnyitó, mert ami a facebookon van, az létezik, az valóság, míg minden más csak virtuális képzelgés. :)

Szóval, ha valaki kedvet érez hozzá, nyugodtan hívja meg ismerőseit az eseményre, én nagyon örülnék neki, mert a képek azért IS készülnek, hogy mások megnézzék őket. És mivel a kiállításon olyan képek is szerepelnek, melyeket kiélvezni monitoron keresztül szinte semennyire sem lehet méretük miatt, így külön felhívnám a figyelmet arra, hogy csak 7 nap lesz, amikor meg lehet tekinteni a kiállítást (a 3 hét alatt minden kedden és csütörtökön 12:00-18:00-ig… a 7. meg persze a megnyitó péntekje).

Úgyhogy mindenki, akit érdekel, nyomjon facebookon egy ’+Ott leszek’-et!

Ezen kívül ami még érdekes, hogy folyamatosan töltök majd fel ezt-azt az esemény oldalára is, amiket nem feltétlenül fogok máshova is kiposztolni.

Ide meg berakom egyik kedvenc márnemtudomholtalált selfie témájú képemet, mert jó, és azt olvastam, hogy a képek feldobják az unalmas blogposztokat! ;)

ez a gyerek egy zseni!

ez a gyerek egy zseni!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

a cicoma már fullon van! 2/5

Merthogy a cicoma majdnem minden. 

Viccet félretéve ez a házi irányítópult, ezen a falon van (és még gyűlik) minden lényeges információ, teendő, figyelni való április 8-cal kapcsolatban. Illetve minden olyan összegző ütemterv, amely alapján meg tudom találni a másik papírkupacban, hogy mire kell figyelni, intézni, ütemezni éppen.
Részletes időbontás, a visszaszámláló-tépkedő, Bill Murray budget színező, az alaprajz, amit meg kell tölteni művészettel, az 5 fantomkép, hogy 1-1 elkészülő Hellens rajzot lehessen jó vadul kipipálni, ha már megvannak, és még pár apróság.

52 1 tábla.jpg

minden nap 1. momentuma, tépni egyet és besokkolódni

Na ez az egyik legjobb ötletem, amit valaha kitaláltam magamnak. Egy ilyen visszaszámláló egyszerre inspiráló és sokkoló. Ugyanis a 10. tépés után már a tépés önmaga annyira paráztató, hogy teljesen irreleváns, hogy most még hány lap és nap is van hátra… ráadásul ezt eleve nem látni a stócban pontosan. És ugyanakkor ha a szám kétjegyű, akkor még mindig lehet tudni, hogy azért van még idő. És ez akkor is megnyugtató és hasznos, ha már közben egyáltalán nincs!

52 2 tépdeső.jpg

ruházzuk fel Bill Murray-t

Ez pedig a házi Bill ’F*cking’ Murray budgetem. Illetve a kiállítás költségvetése Billnek álcázva. Ahogy gyűlik a kellő pénz a kiállításra, úgy satírozódik be a ruhája ennek - az amúgy tuti, hogy földönkívüli - komédiásnak.

52 3 BM-w.jpg

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

akkor vágjunk is bele! - kiállítás tervezés 1/5

Egyből álljon itt illusztrációnak egy kitűnő gif Miguel Co-tól, ami pompásan mutatja be a kiállítás tervezés első előttit megelőző szakaszát.
Új év, nagy lendület, irány az asztal és kezdjük összeszedni a kis cetlikre feljegyzett ötleteket, rakjuk sorrendbe az intézni, készítenivalókat éspersze számolni, számolni, számolni, kereteket szabni, hogy hogyan is lehetne összerakni a kiállítást.

49 thinking.gif

Azt sejtettem, hogy nem lesz olyan szellős az időbeosztásom, de ahogy most összeszedtem a dolgaimat, a hátralévő 93 napban összesen 6 napra sikerült semmit sem beütemezni, az eléggé izgivé teszi a dolgokat. Mondhatni a teve igazán elhízott lesz a tű fokához, de hát most mit lehet tenni?! :)

Úgyhogy lesz mit csinálni ebben a 3 hónapban, ugye a 4 nagy Hellens képet például meg kell rajzolni.

És bármilyen furának tűnik, nem ezek a legneccesebb részei az időbeosztásnak, hanem a minden egyéb teendő. Mert ezek mellett még van egy tonna nyomtatni való promócucc a kiállításra, egy újabb kisfilm is lehet, hogy lesz majd, valamint még a keretezést is meg kell oldani a képeknek és akkor a beharangozást is nyomatni kell (a Mensában előadás, újságcikkek írása, sajtó megkeresése). Nomeg még ugye várható egy Kickstarter kampány is, ami eléggé fontos része magának a reklámozásnak, illetve a kiállítás financiális részének.

De erről majd idejében úgyis írok itt… mert hiszen a kiállításig kell írni 65 blogposztot is.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

április 8

Már biztos, most már semmi nem jöhet közbe, hogy 2016 április 8 a dátum… elnézést, rosszul fogalmaztam! Tehát, helyesen:

47 április 8.jpg

Minden adott lesz, az Amatár tühtig formába kerül a jelenlegi csinosító felújításától, 7 évre visszamenőleg az időjárás 16.14°c körül alakult, 0.28mm csapadék esett (harmat a hóvirágokon és a nyulak csokitojásain), szóval egy könnyed lampionos kerti lötyögés is várható a megnyitó végén.
Reményeim szerint persze ez arra lesz jó, hogy a tömeg ott várja, hogy csoszogva be tudjon jutni a képeket megnézni, és csak bent essen le mindenkinek, hogy egymástól nem látják a képeket.


Többet most nem is írok most róla, mert a közelgő ünnepek úgyis elmossák ezt a posztot, de azért ajánlott már most felírni egy cetlire a dátumot, hogy aztán 24-25-én át lehessen írni a vadiúj 2016-os határidőnaplóba, a vadiúj nyilas tollal, hogy ’április 8 - kiállítás’!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Miért pont Hellens?

(Szokatlan módon egy zenét mellékelnék a poszthoz, mert így az olvasás közben jobban átjön, hogy milyen érzés ilyen képek kitalálása és eleve az a folyamat, ahogyan születnek ilyen képek… Szóval hangszórók bekapcs, hangerő felteker és csak aztán jöjjenek a sorok! Megéri! ;) )

Amikor elkezdtem tervezni a nagyméretű képeket, akkor még csak 2 kép ötlete volt meg. Mind a kettőn egy görög múzsa lett volna a téma, és az elsőnek meg is volt a beállítása. Megcsináltam a fotókat, beszereztem a papírt hozzá és vártam, hogy eljöjjön a pillanat, amikor elkezdjem a kép megrajzolását… aztán persze egy pár év eltelt, más rajzokon dolgoztam, más rajzi feladatok voltak.

Később már azért húzódott a dolog, mert leesett, hogy technikailag sem egyszerű egy ilyen. Új rajzasztal kellett, nem volt ideális a falnak döntött tábla, sem a festőállvány. Mikor beszereztem a rajzállványom, akkor szintén hónapok mentek el. Minden reggel felkeltem és szembenéztem az állvánnyal. Ekkor már az volt az újabb gond, hogy hol tárolnám aztán biztonságosan a rajzot? Tehát kellett volna egy rajztároló, ami ekkora méretben kicsit nehézkes… És ha már elkészítem, akkor kellene valami marketing, kiállítás, stb.

Tehát mindaz, amiről ez az egész szól az elejétől a végéig. Kitalálás, kivitelezés, „publikálás” és aztán - jó esetben - megtalálni a leendő gazdáját a képnek.

És ekkor kezdtem komplexebbé tenni a koncepcióját is. Lehetne 5 ilyen kép. mivel 2-ről már tudtam, hogy múzsák és azok pedig hasonlítanak egymásra, így +1 alak kevés lett volna, tehát nem csak 3-at szeretnék… 4 nem lehet, mert páros és szimmetrikus, ami egymás mellett csak ritkán néz ki jól… akkor 5 lesz. Így lehet közöttük egy fekvő is, lesz 2 hasonló, lesz olyan, amin az alak különleges (Prometheus) és lesz olyan is, amin a személyek (Hypnos & Thanatos) lesznek trükkösen megoldva.
és innen már sima volt az út! :)
Elkezdtek besűrűsödni az ötletek, konkretizálódni, részleteikben is kirajzolódni a témák. Elkezdtem csavarni a látványt.

ja igen, a látvány!

Azt az elején is tudtam, hogy meg kell mutatnom a képekkel a realizmus ütősségét. Mint ahogyan nemrégiben beszéltem az egyik legjelentősebb hazai műkereskedővel, művészetpörgetővel, úgy csak megerősödött bennem a dolog, hogy mit kínlódjak itt a helyes témaválasztással, a nem figurális képek közötti versenyzéssel. Egyszerűen bedarálom az összeset, aztán helló. De nem úgy, hogy piti kis vitákba megyek le a stílusok határkereséséről, a >>>GONDOLATISÁGRÓL és ÉRDEKES ÉLMÉNYSZERŰSÉGRŐL<<<, hanem kb úgy, mint ahogyan a Dragonball-ban tudathasadáskor bekokainozott a főhős figura.
Így a Hellens fő vonala is ez lesz.

Necces a realizmus? Aha, akkor söpörjön el mindent!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

350-et mondtam volna? 150-re gondoltam! első rész...

Múltkor írtam a Szponzori program részleteiről, és abban említettem, hogy a 7 szponzori ajándékpakk 7x 350.000.-ba fog kerülni, és hát, ahogy ez szokott is lenni, több visszajelzést is kaptam arról, hogy ez miért nem jó, miért kellene máshogy, hogyan is lenne inkább tuti, stb.

a két legjellemzőbb hozzáértés

"Mi kerül ebbe 350.000.-be?", ami sokszor a hú de drága szinonimája vagy ezt kifejezendő arckifejezés, gesztus után jön. Természetesen az a rajz kerül ennyibe, amelyik a program keretén belül létrejön. Az nem egy kis méretű rajz, olyan 1.2 x 0.9 m-es lesz. A többi ajándék, a könyv, a lepkepreparátum, a fabetűkről nyomtatott kép, a moneykoi mind ajándék mellé. Bár vitathatatlan, hogy nagyon nehéz elkészíteni vagy beszerezni bármelyik ilyen ajándékot is, nemhogy mind a négyet. 

Szóval a kép kerül annyiba, a többi csak mellé jár (azaz pl csak az ajándékokat sem lehet megkapni, megvásárolni).

"Aki akar, az vesz tőled képet, azt kész! Minek ezt így megvariálni?". Hát igen. Egy ideális világban persze. De a gond az, hogy nem vásárolnak az emberek képeket.

És ahogyan elnézem a dolgokat, ez nem kifejezettem az én művészetemnek szól, hanem általános ügy. Persze vannak nagy felvevő piacok, de azok nem a bolygó ezen részén. Valamiért nem kötik össze az emberek, hogy egy kép elkészítése egy ugyan olyan munka, mint amit ők maguk dolgoznak. Ráadásul a torrent effektus ('ami letölthető a netről, azt le is kell szedni') miatt senki sem tulajdonít értéket a dolgoknak. Max pár like, 1-2 megosztás ismerősöktől, de ennyi a maximum, amit viszonzásért el lehet várni 1-1 hetekig készülő képért cserébe.

Minden esetre azért átértékeltem a dolgot, és a lényeg, hogy 350.000.-ről 150.000.-re vittem le az összeget. Eddig úgy reméltem, hogy lesz legalább 2 jelentkező a programra, de most, ezzel már 4-nek minimum kellene jönnie, hogy a kiállítás úgy jöjjön össze, ahogy elgondoltam.

43 500-eur.jpg

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

április eleje - AMATÁR

A minap fixálódott a kiállítás helyszíne, így már hivatalos: a bemutatkozó tárlat az Amadeus Művészeti Alapítvány kiállítóterében, az Amatárban lesz!

Ez azért is különleges, mert egy régi tervem/vágyam volt, hogy valamilyen formában kapcsolatba kerülhessek az Alapítvánnyal. Még, amikor a Képzőre jártam jelent meg ugyanis az EDGE Communications kiadásában egy mondhatni sorozat, aminek 3., a Kortárs magángyűjtők 2009 című részében olvastam Balogh Péter Róbertről, az Amadeus alapítójáról, és már akkor feljegyeztem magamnak, hogy ha egyszer eljön az idő, neki biztosan fogok szólni és figyelmébe ajánlani rajzaimat. Ez így is lett, októberben küldtem neki (is) levelet, és jött is a válasz:

"nem látom semmi akadályát, sőt örömmel adna helyt az AMATÁR 2016-ban egy önálló Gellérfi megmutatkozásnak"

42 amatár.jpg

Most hétfőn pedig személyesen is találkoztunk, én megnéztem a helyet, Balogh Péter megnézte a rajzokat, és végül kezet ráztunk a kiállításra. ARRA A KIÁLLÍTÁSRA, melyen először lehet majd látni a Hellens mind az 5 képét együtt, és, ahol több régebbi, valamilyen szempontból különlegesebb rajzom is először kerül a publikum elé.

Szóval nagy most a bizsergés, megy a kalkulálás, a tervezés, mert szeretném, ha ez a kiállítás olyan lenne, amit már régóta nem láthattak a realizmust kedvelők, azok, akik a művészetet az esztétikum miatt kedvelik, és azok, akik vágynak arra, hogy a kortárs művészet szemlélésétől ne érezzék magukat teljesen butának és elszigeteltnek. 

Természetesen fontos kiemelnem, hogy a Hellens elkészítéséhez változatlanul szükség van támogatókra, mecénásokra, hírvivőkre. Olyanokra, akik akár a Szponzori programban részt vennének és olyanokra, akik egyszerűen megosztják a blog posztjait, feliratkoznak a heti egy hírlevélre itt a blog fejlécénél, vagy követnek, like-olnak, megosztanak a Facebook oldalamon. Ez mind nagy segítség, hogy a kiállítás majd olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Ha a kedves blogot olvasó tud olyan emberről, akit érdekelhet a program, sokat segítene, ha ajánlaná munkáim neki.

Úgyhogy hajrá, már csak alig 120 nap és nyílik a kiállítás!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Booom - Csupa Nagybetűs Hírem Van!!!

Megvan a helyszíne és a nagyjábóli ideje a 2016-os bemutatkozó kiállításnak, ahol a régebbi rajzok mellé a legújabbak és a Hellens sorozat is kiállításra kerül!

Egyenlőre csak ennyi, ami tudható, mert ugye nem ez volt a legnagyobb megoldandó feladat a kiállítás tekintetében, hanem "csak" a legelső és legfontosabb. Hamarosan részletekkel is szolgálok majd! ;) 

41 boooooom.jpg

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Szponzori program - HOGYAN működik

Mint azt már korábban írtam, ennek a programnak az a lényege, hogy lehetőséget teremtsen számomra részben a bemutatkozó kiállítás, de még inkább a Hellens sorozat létrehozásához.

Eleinte úgy gondoltam, hogy támogatás formátumot öltene a program, de beszélgetve többekkel, végül módosítottam a koncepcióját. Hiszen a legjobb támogatása a művészetemnek, ha vásárolják képeimet, ráadásul, aki keretet szán egy ilyen dologra, annak is nyújtanék valami speciális élményt a támogatásáért, így a program inkább egy előrendelési lehetőség lesz.

Az a 7 személy, aki úgy dönt, hogy segíteni szeretne a Hellens létrejövetelében, az másik 7 kép létrehozásával tud részt venni ebben a dologban. Ugyanis minden szponzor a támogatásáért kap egy értékes Golden Ticketet, amit egy olyan képre válthat be, amit velük közösen és kifejezetten nekik fog készülni. Így biztosítódnak a hosszú távú munka keretei, ráadásul ők maguk is részesei lehetnek a művészettörténet eme kicsi, de remélhetőleg szép szeletének.

Úgyhogy gyerünk, hajrá, szálljon föl a páva!

38 lets-START.jpg

1 támogató, 5 ajándék és egy kép, melynek értéke és mérete annyi, mint a programban való részvétel ára, 150.000HUF.

A képek folyamatosan készülnek majd, és reményeim szerint a bemutatkozó kiállításon mind beváltásra is kerülnek a Golden Ticketek, ahol az ünnepélyesebb keretek között kapják meg támogatóim a rajzaikat.

Ám az ajándékokat már jóval előbb, december 10-től kézbe lehet kapni, mivel - ahogy az eredeti koncepció is szólt - ezen tárgyakkal többeknek is örömet lehet majd szerezni, akár karácsonyi továbbajándékozásra is kitűnő választást jelenthetnek.

A részletek megválaszolásával kapcsolatban bármikor kereshetnek az érdeklődők az e poszt alatti kommentben, emailen (info kukatz gellerfipal.com) vagy akár facebookon .

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!