Hát nem ma láttam először ennek a posztnak a témáját, de pár napja bukkantam rá ismét.
Történt még anno, amikor parabolán lehetett még csak külföldet nézni, hogy nagy rajongója lettem az első nálunk is fogható rajzfilm adónak, a Cartoon Network-nek. Ráadásul akkoriban, amikor még régen gyártott MGM caroonok ugyan annyira a műsor részét képezték, mint az akkor gyerekcipőben járó, Genndy Tartakovsky féle újhullámosok (Dexter’s Lab, részben a PowerPuff Girls, stb).
Tay Avery munkája
Sok-sok órában néztem ezeket a meséket, és volt közöttük pár igazán különleges és varázslatos is, mint Droopy kalandjai.
A szokatlan háttér-cselekménytér ábrázolás, a kötetlen, de nagyon kifejező rajzolt világ ezer szálon tért el az akkor megszokott meséktől, és egyből lehetett érezni rajtuk, hogy ezek valami különlegességek, többek.
Szóval, ezúttal egy ilyen remekművet szeretnék megosztani olvasóimmal. Külön felhívnám a figyelmet az apróbb humorokra, mint a bolhák lábfejére, amikkel az ütemet mérik, vagy az ópiumfüggő Droopy tekintetére, vagy, a kedvencemre, a hentes által levágott kutyafarok részre, amikor újraindul a zene. De legfőképp a dixieland hihhetetlen pulzálására, mely kéz a kézben pörgeti a rajzot. Ez maga a művészet, ez maga a varázslat.
Hangerőt maximumra, és 7,5 percig világ kikapcs:
http://www.veoh.com/watch/v6314499ZcrcsgEj
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!