Mint arról a könyv ismertető oldalán már említést tettem, nem a legolcsóbb és legkifizetődőbb vállalkozás könyvet írni. De mivel amúgy rajzoló vagyok, ami legalább ennyire kilátástalan ügymenetet igényel, mégis belevágtam. És most jött el az a pont, hogy a szűkebb-tágabb közösségemhez forduljak „tarhálni”, mert a helyzet nehezebb, mint egy tevének átmenni egy tű fokán!
ekkora egy tű foka
Ahogy írom az ismertető oldalon, a könyv költségvetése meglehetősen megugrott az elmúlt évek papír- és energiaár, valamint adóügyi változásai miatt. „Az elhagyhatatlan publikálási, kiadási, tördelési, szerkesztési, korrektúrázási, grafikai és kiadási (nyomdai) költségekkel számolva és 2023 év eleji árakon hozzávetőleg a kiadás teljes költségvetése 3.300.000.- lesz. Ez 200 példány elkészítését fedi le (200 x 3 kötetét), a nullszaldóhoz és az imént említett, szűken vett költségek fedezetére 140-160 példányt kell eladni, a további 40 eladása pedig egy potenciális utánnyomáshoz szükséges (újabb 200 Hübriszhez). Tehát ezen nincsen semmi nyereség. Az előzetes kalkulációim szerint 5500.-ba fog kerülni egy kötet, így a három együtt 16.500.- lesz, ingyenes postázással.
A kiadás rizikói miatt döntöttem úgy, hogy a könyv egy részét, valamelyest átszerkesztve, ingyen elérhetővé fogom tenni. Ez az alap forgatókönyvem. Tehát ha nem jön össze elég forrás a kiadáshoz, akkor a Hübriszből készítek egy kivonatot és azt jelentetem meg digitális formában, szabadon letölthető pdf-ként.
A második körben a teljes könyv korrektúrázása és ellenőrzése, szerkesztése, illusztrálása van célként meghatározva. Minden olyan feladat, ami a kötetek nyomdába küldéséhez szükséges. Ennél a célnál 1.750.000.-nál van a megugrandó léc. A harmadik körben állna elő az a helyzet, hogy végül mind a 200 x 3 kötet papírra kerülne, és remélhetőleg 193-an meg is vásárolnák, előrendelnék (7 példány köteles, könyvtáraknak leadandó).”
Most tart a könyvkiadás az első lépésnél, már írom az anyagot, tervezem és gyűjtöm az illusztrációkat, de még rengeteg meló van hátra. És hiányzik a forrás a külső munkákhoz és kiadáshoz. Így hát bevett szokásomhoz híven – pam-pa-pa-ram-pa-pa-raaaaam! – ismét szponzori programot hirdetek!
13 támogatói pakk keresi jófej leendő tulajdonosát!
A Hübrisz hangulatával szinkron, 4 különleges „ökoalkotást” és egy kedvezményes előrendelési lehetőséget állítottam össze, ezeket lehet egy csomagban megvásárolni. És itt nem arról van szó, hogy milyen menő lakásdekorációs ’termékek’ vannak mennyiért, hanem ez konkrét támogatás, hogy elkészüljön a könyv másoknak, nektek. Szürreális kicsit a dolog, mert folyton alamizsnakunyerálásnak tűnik az ilyen, holott a körülmények olyanok, hogy ha ez nem volna, akkor már teljes mértékben szétrohadt volna normális, még értékközvetítő kulturális piac.
Mint a fentebbi számokból láthatóvá vált, egy ilyen könyvkiadáson nagy haszon nincs. Magyarországon 1000 példányt eladni hatalmas hátszelet, reklámtevékenységet és hasonlókat igényel. Ilyenkor a könyv eladási árából maximum 5-10% marad a kiadónak és a szerzőnek. Magánkiadásnál reklámra nincs, vagy csak nagyon korlátozottan van lehetőség... hasonlóan jelentős ráfordítás mellett, de még akkor sem jellemző, hogy 200 példánynál többet lehet eladni mondjuk 5 éven belül. Ezért is van szükség amolyan támogatási előfinanszírozásra, koldulásra, szponzori programokra.
Tehát minden csomagban lesz egy dorodango, egy sárlabda. Ez természetben begyűjtött agyagból készül (a Hübrisz dangoi Alsópetényről származnak, arról a környékről, ahol amúgy híres kaolint is bányásznak… prémium áru ;) ). A dorodangokat Japánban amolyan relaxációs céllal, illetve a gyerekek esetében a kitartás, a pontosság megtanítására használják. A sarat megtisztítják, majd labdává gyúrják, és egy megfelelő szikkadtsági állapotban elindul a formázása. Jellemzően eltérő átmérőjű üvegek szájával polírozzák körbe a golyókat, majd, figyelve a nyirkosságra, újabb porokat adagolnak felületükre, színezik azokat. A legvégső polírozás már fényessé varázsolja a dangot, ezután csak lakkozni, olajozni, viaszolni kell, ízlés szerint.
A dorodangok azért kerültek be a csomagba, mert elképesztően egyszerű, szép alkotások. Mutatják, hogy voltaképp nem kell a megannyi kacat, gyártott termék az ember életében, mert a legszükségesebb termékek ott hevernek akár a földön. Elég csak kíváncsinak maradni és megérteni, gyakorolni, hogy a szépségre rátaláljon az ember. Persze a zen buddhizmus is beleszűrődött a dologba, hiszen a gömb, a tökéletesség jelképe, a dangok készítése pedig a tökéletesség felé törekvés szimbóluma. És az a tény, hogy sárból készül, ugyanarra vonatkozik, ahogyan a lótusz viselkedik: a koszos mocsárból az ég felé emelkedő szépség lesz.
A második tárgy egy piritizált ammonitesz. Az ammoniteszek népes rajongótáborral rendelkeznek, de a legtöbben nem tudják, hogy ez az ismertségük és közkedveltségük nem a 19-20. században alakult ki. Darwinék idejében már javában gyűjtögették az angol tengerpartokon (a sajátjukon, nem a gyarmatokén) a fosszíliákat, de szépségük mellett azért, mert úgy gondolták, ezeket isten dekorációként teremtette a sziklákba. Viszont i.e. 6-7000 évvel, az első délkelet-anatóliai településeknél, illetve délebbre, a Közel-Kelet ősi településeinél hagytak az utcákon kis fallal körülvett beugrókat. Ezek nem érték el az egy négyzetmétert sem és nem tudni, hogy pontosan mi lehetett a céljuk, de minden ilyen fülkében különleges köveket és csigaszerű kövületeket halmoztak. Maga a halmozás már akkor a környék jellemző hóbortja volt, az iszlám előtti félanimista prevallás használta a kőhalmok építését, hogy a három főistennőre és mindenható apjukra emlékezzenek. A zsidó kultúra fontos eleme máig, hogy a halottak nyughelyére köveket helyeznek. Ennek szerepe szintén az emlékezésben nélkülözhetetlen, hiszen akkoriban időszakosan vándorló népek éltek ezeken a területeken. Még a pregörög pásztorok is úgy jelölték meg legeltetési útvonalaikat, hogy azok mentén kőhalmokat építettek, majd folyamatosan megújították a rakásokat.
Tehát az ammonitesz ilyen speciális relikvia volt már a régi időkben is. Viszont a rómaiak úgy gondolták, hogy ha egy ilyen ammonitesz aranyként csillog, piritizált, akkor annak varázsereje van: ha a párnájuk alá teszik, akkor képesek megálmodni a jövőt. A sors keserű iróniája, hogy manapság már inkább az a kérdés, hogy be mernénk-e rakni egy ilyen jövőlátó követ a párna alá vagy sem. A Hübrisz ammoniteszei amúgy 100-60 millió évesek, Marokkóból származnak és a kréta idején temetődtek az örökkévalóságba.
A harmadik tárgy szintén egy egyszerű, de nagyszerű gyerekjáték, egy bambusz egyensúlyozó szitakötő. A szitakötő Japán régi jelképe, és a harmónia folytonos keresésének és megtalálásának szimbóluma a szigeteken. Magát a szitakötőt szárított bambuszból készítem, faragással, illetve feszítő illesztésekkel és hőhajlítással. A harmónia jelentősége miatt került a támogatói, szponzori tárgyak közé. Úgy gondolom, hogy talán ez a legfontosabb dolog, amit jó lenne, ha az emberiségnek sikerülne újra megtalálnia.
ez a kép csak illusztráció, nem én vagyok látható rajta!
Az utolsó előtti szépség pedig egy origami japán orrszarvúbogár, különleges, üvegezett, fekete dió tartóban. Ezt elkészíteni igazán macerás feladat, mert egy mester hajtogatónak – amilyen én nem vagyok –, akinek van konkrétan ebben a hajtásban jártassága, nagyjából 9 órát vesz igénybe előhajtani a papírt, majd megformázni belőle a bogarat. Mondanom sem kell, hogy ezen a szinten már a papír sem lehet akármilyen, 40g körülinek és erősnek kell lennie, hogy bírja a strapát és a rostjai ne rúgjanak vissza a sok forgatástól. A kész bogár egy negyed négyzetméteres lapból készül és a végén 16cm széles lesz. Ezt követően pedig rovartűre kerül és úgy kapja meg zárt, üvegezett dobozát.
Shuki Galen Kato hajtogatása, valami ilyesmi a cél
Ebben az esetben a doboznak is jelentősége van. A fákkal elképesztően könnyelműen bánik az emberiség. Nem becsüli meg anyagukat, elfelejtette, hogy 150 éve még minden épített dolog, bútor, sőt eszközök, szállító és tároló ládák jórészt ebből készültek. Nem egyszerű göngyöleg voltak vagy sittre dobható törmelék. Akkor még számított szépségük. Ma a faanyag már fogyatkozóban van, és helyét átvették a fát mímelő karton, habanyag, műanyag kompozitok, műanyaggal taknyolt bútorlapok. Ezek szerintem már szépnek sem mondhatók, és már hiány van az eredeti alapanyagból is.
Nincs szívem új fát feldolgozni, ez mindig egy nyűglődős kérdéskör nálam. Így jutottam régi bútorok szét és átalakításáig. A 2. világháborút követően, amikorra sikerült mindent porig bombázni, majd az újjáépítés és jóvátételek fejében a legtöbb erdőt letermelni, teret hódított a szendvics laminálás, a táblástás. Vegyes minőségű és fajtájú (főleg fenyő) léceket ragasztottak táblába, és lapjaikat minőségi furnérral, például fekete dió vastagfurnérral zárták le. A bútoroknak szánt kopó és látható élek illesztett és ragasztott mahagóni (!) éltakarást kaptak. Így születtek a bútorgyári diófaszekrények, a „nagyi szekrényei”. Ezeket ma – a kollektív feledés generációi – egyszerűen kiállítják az út szélére, a kutyaszaros zsák mellé, hulladékként. Pedig ezek teljes mértékben használhatóak, újraalakíthatóak, például origami preparátumok díszdobozának. Mellesleg jegyzem meg, hogy nemrégiben lomtalanítottunk el egy ilyen szekrényt, és ritkaság számba menő a furnérozása és ép politúrja. Ebből készülnek az orrszarvúbogarak tárlódobozai. (A fekete dió, amivel laminálták még egy jelentéssel rendelkezik: ez a fafajta éppen most lép bele a teljes kihalásba a klímaváltozás és egy invazív gombafaj miatt.)
Az origami preparátum arra is emlékeztet, hogy a legtöbb ökológus, biológus kutató, aki ma a krízis kutatásával és bemutatásával foglalkozik, régen mind gyűjtött rovarokat vagy lepkéket. ÉS legtöbbjükben közös az az élmény, amikor felfigyeltek arra, hogy évről-évre hullámoznak a példányszámok, de hosszabb periódusban a hullámzás inkább fogyásnak írható le. Ezek a fajkiszorulások, kihalások az első intő jelei voltak, hogy valami globális változás indult el. Anno én is észrevettem azt, bár még nem foglalkoztam ennyire ezzel az egész témakörrel. Csak elkezdtem sajnálni egy-egy bábrablót vagy homoki futrinkát, amikor 5-10 év után láttam összesen csak egy példányt honos helyükön. Így én is már csak elhullott példányt preparálok, ha egyáltalán… vagy papír modelljüket.
Hiába, a szokásoknak és a hagyományoknak változniuk kell!
Természetesen az ötödik tárgy maga a Hübrisz lesz, de amíg nincs kész, ezt egy kupon formájában adom a csomagban. És aki úgy érzi, hogy nagyon viszi a ritmust, a támogató pakkjába vásárolhat további kuponokat is!
nade mennyi az annyi?
Egy támogatói csomag 85.000.-, és minden további Hübrisz kupon 11.000.-.
hol a bökkenő?
Hát ott, hogyha nagyon rosszul alakulnak a dolgok, akkor nem jön össze annyi pénz, hogy az egész könyvet legalább digitális formában el tudjam készíteni. Ebben az esetben csak a kivonat születik meg, bárki számára elérhető formában. De ekkor a támogatók sem tudnak egyebet tenni, mint csupán csak azt az anyagot elolvasni. Viszont, ha sikerül legalább a digitális verzióig eljutni, akkor a kuponok mindegyikét be fogom váltani papír alapú Hübriszre, nekik kinyomtatom az egészet és magam könyvbe kötöm.
A másik, ami fontos és meg kell említenem – így az ünnepek előtt –, hogy karácsonyig nem biztos, hogy elkészülnek a tárgyak. Igyekszem, de ezek magas színvonalú kézműves alkotások, amelyekhez idő kell. Nem Kínából küldik őket, egyesével, készülnek, sokszor sziszifuszi munkával.
támogatnád a dolgot, de nincs erre kereted?
Teljesen érthető a dolog! És így is tudsz segíteni! Elég, ha felhívod ismerőseid figyelmét munkámra, erre a támogatói körre. Az is segít, ha rajzaimat, printjeimet, vagy könyveimet vásárolják, mert nem titok, hogy a Hübrisz megírása elképesztően fontos számomra, és extra forrásokat is átcsoportosítok rá.
És van még a könyvhöz kapcsolt akció! Január 24-én indul egy 12 alkalmas forrástoborzó előadássorozatom a könyvről, illetve az abban bemutatásra kerülő dolgokról. Mindig szerdán, 18:00-tól, 12 héten át vetítés mellett beszélek kb 2,5 órában azokról az információkról, amelyek a könyvben lesznek olvashatóak. Bár csak mensa tagok és maximum 1 kísérőjük vehet részt rajta, de itt a tökéletes alkalom, hogy gyorsan tesztet írjatok és utána belépjetek… vagy keressetek olyan ismerőst, aki tag, és rábeszéljétek, hogy együtt jöjjetek az előadásokra. ;)
Szóval ha felkeltette az érdeklődésed a szponzori program vagy csak követnéd a történéseket, akkor írj bátran az info[kukac]gellerfipal.com-ra vagy a contact/kapcsolat menüpont alatti forma kitöltésével, üzenj a facebookon vagy instagramon keresztül! Mindegyik megtalál. ;)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!