Hypnos&Thanatos

Szóval ez a 4. kép, ami 5.-nek készült végül el.

Hypnos és Thanatos az Éj istennőjének ikergyermekei, előbbi az álmok istene, míg utóbbi a halálé. Két olyan fogalom istenei, melyek egy kicsivel az emberi észlelés határai után léteznek. 
Mind a ketten a Tartarosban, a túlvilág barlangjában élnek, ott, ahová élő soha nem léphet be (elvileg), és soha nem jelennek meg amúgy, csak ha az álmokkal vagy a halállal kapcsolatban kell.

Ezért nem kaptak önálló teret rajzukon és lettek a vázlatos hangulattal visszaszorítva ábrázolva. Valójuk sohasem látható, illetve akkor már mindegy, ha igen. Ez amúgy a klasszikus ábrázolási formájukra is jellemző H&T-nak nem maradt fent egész alakos alkotása, pár fej szobor és ornamentika a maximum róluk.
Az antik ábrázolásaikon ugyan nem, de a későbbi festményeken már úgy különböztetik meg őket - ahogyan magam is tettem -, hogy Thanatos arcát árnyékban tartják, ezzel sugallva a Halál istenének komorságát.

Mint a Hellens-sorozat másik 4 képe, úgy ez is régi képeimen már kitalált és szerepeltetett rajzi, szakmai trükköket, elemeket alkalmaz. Ennek esetében A Last day on Earth - mely szintén szerepel a bemutatkozó kiállításon - és a Welcome Home a két elődkép. Amikor azokat, majd általuk ezt a képet kitaláltam, akkor egy nálam szokatlanabb képi megoldást szerettem volna valahogy bemutatni.

A vázlatosan hagyás lényege nem időhiány, lustaság vagy valami hasonló dolog, hanem a nagyon részletes és reális rész és az "üresen" hagyott papír közötti különleges kapcsolat. Szerintem ez valahol a trompe l'oeil legyeknél kezdődött, amikor a kor szintjéhez képest nagyon kifinomult képi megoldásokat úgy próbálták még tovább tuningolni, hogy mindenféle kis szösszeneteket illesztettek a festők a képekre, hogy még élethűbb hatást keltsenek, illetve 'becsapják a szemet'. Ezzel viszont a csak odatett részlet le is dominálta magát a képet, így hamar ki is kopott ez a játék.

Egy kartauzi portréja

Én annyiban változtattam a dolgon, hogy nemes egyszerűséggel a légynek tettem meg Hypnost&Thanatost és hagytam magát a "képet".

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Prometheus the Titan

Prometheus régi nagy kedvencem és mindig vágytam rá, hogy valahogyan csináljak valami prometheusos képet.

Története iránti rajongásom még anno az érettségi idejéből jön, ugyanis egyedüliként én választottam 3. irodalom tételnek az „Egy szabadon választott görög dráma elemzése és a műfaj jellemzőinek bemutatása általa.”-t. Akkorra már persze sok Prometheus alapú történetet olvastam, a két legfontosabb is, a Gólem és a Frankenstein is nagy kedvencem lett, sőt, a legfiatalabb Prometheus koncepció, A Gömb is az egyik rajongott filmem.

Frankenstein??? a Gólem??? a GÖMB??? miről ír már megint?!
Mert ez a három történet is bizony sok-sok ponton a Prometheus drámájából táplálkozik. Míg a drámában Prometheus megsajnálja az embereket szerencsétlenségük miatt és ellopja a tüzet (azaz a fejlődés kulcsát) nekik, majd ezért büntetésből egy sziklához láncolja Zeusz és keselyűivel minden nap megmarcangoltatja a beleit-máját - természetesen az idők végezetéig -, addig a Gólem esetében Lew rabbi szintén egy isteni varázserőt (isten nevének helyes írásmódját) kapja, hogy pártfogoltjait, az elnyomott és pogromizált zsidóságot valahogy megsegítse a sárkolosszussal. 
Frankenstein pedig - melynek alcíme az Avagy a modern Prometheus - szintén mágikus erőt alkalmaz (a korai, de fejlődő tudomány, az elektromosság segítségével az élet teremtését), hogy létrehozza az önállót, cselekvőt és szépet.

Mind a négy mű alapja az, hogy fő hőseink valami emberfelettivel akarnak jót, vagy többet véghezvinni, változtatni, de tettük eredménye nem lesz tökéletes, és a beléjük kódolt kockázatok, veszélyek végül konfliktusokhoz vezetnek. Ami mindegyikben viszont eltérő, hogy a Prometheus karakterek mind másért teszik tetteiket, mások motivációik. Prometheus önzetlenül segíteni akar, Lew rabbi népének szeretne védelmet és biztonságot, de figyelmen kívül hagyja, hogy a Gólemet öncélúbb dolgokra is felhasználja és ez majdnem lánya életébe kerül. Victor Frankenstein a tudomány szerelmeseként, de fiatal hevületében felelőtlenül alkotni, létrehozni szeretne.
Goodman doktor, Adams és Fielding kutatók pedig - az ember mélyében lévő vágyakat valóra váltó gömb segítségével - a kíváncsiságuk és megismerés iránti vonzalmukban, ahogy a tudomány nagy titkát próbálják megfejteni véletlenül sajnos saját gyengeségükkel szembesülnek.

ja, a képről még nem is írtam
A sötét képi világ, fénytelen beállítás a Prometheus-hangulat egyik legfontosabb eleme, illetve a fény szerepe mindig végig kiemelt a történetekben. Ez nem depis dolog, hanem inkább misztikus, bizonytalanító hatás. Prometheus alakja, a statikus beállítása nem fedi fel, hogy a „tett” előtt, után vagy az egész sztori végén járunk, pusztán arra utal, hogy van, vagy jelen van Prometheus.

Amit még fontos megemlíteni, hogy az alak arányain eléggé sok átírás történt. Mivel a mitologikus figurát NEM magammal szerettem volna párhuzamba állítani, hanem valahogy megrajzolni a titánt, a nem ember, istenek előtti óriást, így egy fura nézőpontba helyeztem. Ha ugyanis megtartottam volna az arányokat, akkor hagytam volna, hogy pusztán egy emberalakra címkéződjön a Prometheus név.

+1 
Több, rajzaimat kedvelőm ide fogja citálni az Alien-Predator univerzum Prometheusát. Bár elsőre az is illene ide, de a rajz ötlete hamarabb született meg, mint ez az Alien (Predator nélkül), ugyanakkor Ridley Scott ezen esetben a kabátot varrta a gombhoz, mivel a filmben és történetében „a prometheusi tett eredményei” mennek Prometheushoz és nem fordítva... de talán majd a Paradise-ból kiderül.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Prometheus munka közben

Hát, természetesen nem bírom ki, hogy ne írjak valamit a Prometheusról. Persze, megfogadtam, hogy a 2 utolsó képet nem mutatom meg a kiállítás megnyitójáig, de azért valami ízelítőt azért adok. Egész pontosan egyet.

Na, vajon ki volt a model a képhez? (annyit segítek, hogy egy flakon kóláért elvállalta, de ritkanagy primadonna volt, mert kikötötte, hogy csak kávé után hajlandó fotózkodni :$)

És még egy gif is van azért, melynek címe - utalva egy korábbi posztra - Faithless: The Dance never ends!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

hogyan készült a Morpheus

Statisztikás posztok helyett arra gondoltam, hogy a Morpheussal kapcsolatos adatokat összerakom egy videóba. Főleg, mert így jobban látható, hogy hogyan készül egy ilyen rajz, mennyi idő és tennivaló elkészíteni.

Ha pedig tetszett, akkor ne felejtsd megosztani vagy facebook oldalamon like-olni, ez sokat segít munkámban! ;)

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Morpheus

Sorban a 3. nagyméretű kép is elkészült végre. Ez amúgy egy kicsit másabb is, mint a többi, mert kipróbáltam rajta egy optikai trükköt. 
A képnek ugyanis olyan majdani helyet terveztem, ahol magasabban van a megszokottnál (ágy fölött, lépcsőfordulóban, egy bejárattal szembeni kisasztal fölött, stb). Így viszont a szemmagasság a képen belül lejjebb kerül kicsivel - a megszokott portré magasságához képest inkább a térd fölé esik. 
És mivel mélységében nagyobb a képtér („perspektivikusan rövidül”), így a lábszár, ami hozzánk közelebb van, nagyobb is lett. Viszont ez okozhat problémát is, mert, ha közel állunk a képhez és lefelé nézve szemléljük a lábakat, akkor összébb zsugorodnak és aránytalannak hatnak.

A kép koncepciója viszont ezt kívánta. Morpheus, az alvás istene, az álmok megformálója (amúgy az álmok álmodásának istene, Hypnos - egyik fia).
Azon kevés isten egyike - az én olvasatomban - akik mitikus alakja ma is jól értelmezhető. Mert ugye már rengeteg fura, mindennapos dolgot megmagyarázott az emberiség, hogy miért alakulnak tengeri viharok, hogy hogyan változik a csillagos égbolt és hasonlók, de maradt pár fogalmi és fontos tettet véghezvitt isten, amikkel kapcsolatban ma is elgondolkodunk. 
Ilyen az alvás is. Biztos minden olvasóm gondolkodott már azon például, hogy az elalvás pillanatától a felébredésükig vajon mi fog történni. Csak ott fekszenek majd, tehetetlenül, a semmiben. Vagy milyen lesz az elalvás utáni 5. perc, amikor már nem észlelünk, és eleve mi van az álom előtt?

üres, furcsa tér
Én mindig egy üres teret gondolok el, ahol nem nézünk körül, nem tapinthatunk ki semmit és az irányok is egy kicsit furcsán lényegtelenednek. 
A képre pont ezért került a letisztult környezet (rajzilag is valami dúsabban tálalt „üresebbet” szerettem volna), a homogén hangulat. Ám, hogy megkavarodjanak kicsit a dolgok, egy ívre fektettem a látványt, hogy Morpheus nagyszerűen hasson alvás közben is. Mert azért az az időszakasz, amikor elalszunk és alszunk, egy nagyon fontos része a mindennapos periodicitásunknak. Hol várjuk már ezt, hol a véget érésekor örülünk, hogy egy új nap kezdődött. Ám szürkeség lenne, ha a kettő között nem lenne ő, aki maga ez a folyamat.

miért álmodik a békéről?
Művészeti szemmel leginkább az álmának a meghatározása jelentett hosszú napokig munkát. Több verzió is volt rá, piktogram-szerű folyamatábrában álmodjon valamiről, vagy a falra ragasztott fotókötegről, mint amolyan régi emlékekről. Aztán gondoltam elviszem egy művészetelméleti vonalra a dolgot és a békéről fog álmodni.
Miért? Mert ennek sajátos szerepe van a kultúrában. A kultúra akkor tobzódik és fejlődik rendesen, amikor béke van, amikor a társadalomban olyan többletek képződnek (tőkében, intellektualitásban, életszínvonalban), amik létre tudják hívni a társadalmi és emberi luxusipart, a művészetet. 
De, ha ez a többlet rossz irányba indul és ellentétet képez, akkor gyorsan háborúba torkollik az energia (ezért volt a legnagyobb művészeti korszakok végén valamilyen háború*). Ezért a művészet ellentéte nem a művészet nélküliség, hanem a háború.

Ígyhát Morpheus végül a békéről álmodik, hogy ha egyszer felkel, újra épülhessen a kultúra és a művészet.

*: csak pár ilyen háború: görög művészet - peloponészoszi háború, római művészet - 3. századi külső támadások, reneszánsz - városállami háborúk az elsőségért, empire - a napóleoni háborúk, borogyinói csata, majd a waterlooi csata, art nouveau, jugendstil és magyar szecesszió - I Világháború

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Morpheus - munka közben 2#

Íme az újabb részletek a sorban 3. rajzról. 

És közkívánatra egy gif is arról, hogy hogyan nézek én ki ténykedés közben. A gif-en az látható, amint Madonna egyik koncertfelvételéről a Give it 2 me-t hallgatom, és közben sraffozok vadul.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Morpheus - munka közben

És itt a szokásos ’munka közben’ poszt a 3. képről. Egyenlőre csak 2 kép, de a csavar még nem látszik rajtuk. Azért az remélem érzékelhető, hogy az Erato és Melpo-hoz képes ez inkább egy sokkal simább, apró tónusokkal felépülő kép lesz. Mivel a bevilágítása is frontálisabb volt, így az árnyékok máshogy viselkednek majd a kész képen, több lesz a kontúroknál látható árnyék (mint itt a lábszár szélén), több lesz a különböző textúrához kötött sötét folt (a széken, a haj, a nadrág).

És, ha minden jól megy, ebből is lesz egy folyamatvideó…

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Erato - kis képek a nagy képen

UPDATE: legalulra beraktam még egyszer az Erato fotóját, hogy egyszerre lehessen látni a rajzot és a kis képeket!

Mint az már megszokott, jön ilyenkor egy olyan poszt is, melyekben felsorolom azokat a fotókat, amik eredetei átkerültek a rajzra. Tehát nézzük is sorban őket:

Sándorfi István portréja a Makláry Kálmán Fine Arts katalógusából

Sándorfi általában az Ígéret földje című „szíves” képével szokott szerepelni a rajzaimon, de az Eratora inkább a személyek szenvedélyessége kapcsán kerültek fel elemek, így döntöttem amellett, hogy ő is egy portréval szerepeljen végül rajta.

Gustav Courbet fotója

Courbet a realista mozgalom elindítójaként automatikusan került rá. Számomra ő a realizmus allegóriája. A mozgalom maga amúgy nem volt nagy hatású, de munkássága és stílusa felvetette az alapgondolatot, mely alapot teremtett a művészeti stílus megszületésére. A művész-mű célaj-műalkotás viszonyrendszerét ezzel teljesen felbontotta, de nem úgy, mint az ’izmusok’, nem elemeire robbantotta, hanem újragondolta. A művész általa lett olyan szereplője a képeknek, aki személyiségét gyúrja bele a képekbe, újraértelmezi azokat és nem szolgaként másol vagy allegóriákat, szimbólumokat illusztrál.

Yann Arthus-Bertrand portré (sajnos nem tudom, hogy ki fotózta)

Lehull a lepel, ő Yann Arthus-Bertrand. YAB a természet iránti szenvedélytől indult és az emberiség természetben és az életben betöltött léte felé nyitotta művészetét, érdeklődését. Olyan hatalmas alkotásokat hozott létre, mint a HOME, az egyik legtökéletesebb film, ami valaha készült, mely az ember hatását és a környezetszennyezést újszerűen, egy jobb szempontból mutatja be. Természeti és társadalmi fotói mindenhol jelen vannak. Ő a megálmodója és létrehozója a 6 milliárd másik projectnek - mely az óta már 7 milliárd másik lett -, amiben a világon mindenfelé embereket filmeztek le úgy, hogy 1-1 gondolatot kellett definiálniuk. Ennél szerintem nem készült jobb műalkotás, ami bemutatja, hogy mennyire egyek vagyunk.
Ő az alapítója a GoodPlanet Foundationnek, mely világszerte környezettudatos programokat finanszíroz, széndioxid kibocsájtást csökkentő ötleteket valósít meg.
Megéri nézegetni a honlapokat és követni ténykedését.

Benczúr Gyula - Erzsébet királyné

Benczúr Gyula egyik kedvenc festőm. Szerintem ő a magyar festők egyik legnagyobbika. A technikai ügyessége mellett meglátásai is „új színt” vittek a művészetbe.

a Mars

A Mars a jövő egyik lehetősége. Az a nagy álom, mely újraindítja a Holdra szállásnál már megélt varázslatot. Anno, a Holdról a Föld kicsinek és törékenynek látszott, és ez sokakat sarkallt arra, hogy másként lássuk helyünket a világban…

Earth from the Moon - NASA

…de az üzenet mára elhalkult, ezért az új cél talán átüti majd újra ezt a szintet.

Katsushika Hokusai - A Kanagawa-i nagy hullám

Hokusai is személyes kedvenceim közé tartozik, és a keleti művészet képviselőjeként kapott helyet rajzomon.

Zichy Mihály fotója 1881-ben, Bécs

Zichy Mihály a másik legnagyobb magyar művész szerintem, aki inkább a rajzi eszközökkel elért hatása miatt - ha már Benczúr itt van - szintén fel kellett, hogy kerüljön.

Honoré Daumier - Nadar

Daumier-én is többet gondolkodtam, végül a Charlie Hebdo elleni merénylet okán került fel. Sokan akkor nem értették, hogy a „gusztustalan”, „felháborító”, „vallásellenes”, „megbotránkoztató”, stb képek elleni támadás miért is annyira érthetetlen a világ ezen felén. Számos helyen lehetett olvasni, hogy úgymond jogosan, de legalább érthető okokból kifolyólag támadták meg a szerkesztőséget. Az emberi szálra nem térnék ki, hogy senki sem érdemel halált, hogy pl egy rendőr, akit oda hívnak hogyan kapcsolható össze egy pár ezres lapszámú újság szerkesztőinek leölésével. A lényeges szerintem - itt -, hogy minden kinevethető, semmi sem lehet szent. Persze, tisztelni lehet, de szentnek, tabunak, támadhatatlannak semmit sem lehet tartani, hiszen minden szentséggel bezárjuk a szabad gondolkodás és vélemény egy kapuját és azzal csak magunk leszünk kevesebbek. És senki sem mondhatja meg másnak, hogy mit gondolhat, miről milyen véleményt alkothat. Érvelni lehet, de aki életfilozófiaként, dogmaként tekint karikatúrákra, annak el kellene gondolkodnia azon, hogy hitének tárgya vajon tényleg egy rajztól el tud bukni?

Daumier a karikatúra egyik atyja. Egy olyan korban látta meg a lehetőséget valami újra, amikor a köztársaság gondolata is született és ezzel összefonta a karikírozást azzal, hogy a társadalmi méltóságokat állandóan emlékeztetni kell és lehet is arra, hogy ők nem többek bárkinél társadalmaikban. Ez a karikaturisták feladata, hiszen e gy jó karikturistának nem parancsol se isten, se ember!

Kevin Carter portréja

Az egyetlen olyan rajzolt fotó, melynek közvetlenül is szomorú története van. Kevin Carter volt az, aki megfotózta a Kislány keselyűvel című képet, mely az egyik első szudáni krízis ikonjává vált. Képét a New York Times hozta le, és egyből megindultak a támadások Carter ellen, hogy miért hagyta a kislányt magára, miért nem hessegette el a keselyűt és hasonlók. Egy évre rá aztán Carter öngyilkos lett, és a mítosz ezeket a támadásokat jelölte meg halála okaként. 
Valójában nem közvetlenül ez volt az ok persze, hanem több momentum is. A drogok egyre jobban felőrölték, a támadások elszigetelhették a sokat megjárt fotóst, aki anyagi gondok és magánéleti problémák miatt már nem bírta tovább. Halála előtt nem sokkal ölték meg a szintén fotós barátját. 
Talán a fő okozója öngyilkosságának az volt, hogy olyan szenvedélyesen űzte szakmáját, és olyan alázattal varázsolta az emberi kegyetlenséget és szörnyűséget 1-1 képbe, hogy ennek terhétől nem tudott szabadulni.

Darwin naplórészlete

A híres naplórészlet, melyen 2 szó igazi elementáris erővel bír. ’I think’, azaz ’szerintem’. Darvin sokáig dolgozott a faji kiválogatódás elméletén és az evolúciós elméleten, és meglátásait mindig naplóiba, füzeteibe jegyezte le. De a legtöbben nem tudják, hogy nem akart velük előjönni. Vallásos felesége, és a vallásos korszemlélet elítélte volna ezért (ahogy, bár kisebb mértékben, mint hitte, de így is lett) és nem akart családjának problémát ebből. 
De ott volt az az I think! A szenvedély túlcsordulása, mely nem engedte elfogadni a hamisat és utat talált munkájában a valóságnak.

Amúgy azért nem látszik minden a naplórészletből, mert a sok szöveg túlkoncentrálta volna ezt az egy elemet, a nézők elkezdték volna olvasgatni és annak nem lett volna szerepe sem a rajz sem az I think szempontjából sem.

Salif Keita - Salif Keita GlobalFoundation

A mali fehér herceg is igazi példa a szenvedély erejére. Mali uralkodó családjából származik, ám mivel albínóként született, nem lehetett uralkodó, sőt, az életét kellett mentenie*. Már korán megszerette a zenét és éneklést és ez döntése az életére is kihatott, Franciaországban világhírűvé vált hangja. Sikerét aztán nem tartotta meg magának, róla elnevezett alapítványa több csatornán segíti a fekete albínókat, oktatást, biztonságot teremt nekik.

* fekete Afrika több részén az albínókat szellemeknek hiszik, akik ellen albínók húsát kell fogyasztani a kuruzslók és „helyi alternatív homeopaták” szerint. Ma is rendszeres az albínó gyerekek elrablása, csonkítások. Ilyenkor az élő embereket feldarabolják, és azonnal vagy szárítva eszik testrészeiket.

és ugye Rocky

Talán ez volt az egyik legnagyobb kérdés, hogy a kézben fogott képen mi legyen.
Tematika szerint valamilyen természeti dolgot szerettem volna, rá, ugyanakkor az nem magyarázta volna, hogy az miért a kézben kap helyet. Túlzottan elvonta volna a hangsúlyt a többi képről. Ugyanakkor fotót sem akartam nagyon oda, inkább rajzot, hogy használjam ezt a trükköt is a képen belül.
Aztán rájöttem, hogy a jó megoldás Rocky lett volna, aki önmaga a természet egy humoros produktuma, rajzolt képében az egész habitusa jelen is tud lenni, és az, hogy az Erato ennél a képnél visszavált egy pillanatra Fannivá, azzal az a szenvedély is testet ölt, amit Fanni érez a kutyulik iránt. Így ez a kis kép kicsúcsosítja az én személyes szálam szenvedélyét is.

És akkor a rajz megint:

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Erato

Meg is van, így sikerült:

és a részletek:

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Erato - munka közben 3#

Na, vajon ki volt a modell a képhez. :) 
De akkor az Erato bemutatása előtt még egy részlet álljon itt:

Hamarosan kész!!!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Erato - munka közben 2#

És itt is vannak az újabb részletek.

Máris két kép, és ezen a ponton kell elnézést kérnem a minőségükért és mert csak ilyen kis darabkákban szerepelnek. Ezen sokat gondolkodtam, hogy így legyenek e, de aztán végül meggyőztem magam, hogy igen, mert egyfelől ha nagyobb darabokat mutatok be, akkor túl hamar és nem kész formájában mutatom be az egész képet. 
(Ez ismerős lehet a hírleveleseknek, akiknél a fejlécben már több volt látható az Eratoról, és a portréra kaptam is visszajelzést, hogy biztos jó e, miközben az a rész még nincs kész és azért nem teljes… igen, igen, a hírlevelesek előrébb járnak és többet tudnak, a fejlécben lehet feliratkozni hírlevélre! Amúgy múlt héten küldtem nekik pénz energiát és egyikük sem panaszkodott, hogy nem kapta meg, szóval működik a dolog!)

Szóval ezért csak kis darabokban adagolom az új rajzokat.

ezen a képen már látható egy részlettel több is a múltkori feladvány képpel kapcsolatban

A minőség pedig azért ilyen, mert a megfelelő tónusvilág befotózásához be kellene forgatnom a rajzállványt, és azt ilyenkor még nem lehet, mert be van állítva. Nomeg, így olyan kis sejtelmes az egész!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

akkor jöjjön az Erato

Elég jól haladnak az előkészületek a kiállítás terén, így már több idő van magára a rajzolásra is. Úgyhogy végre neki lehet kezdeni a lényegi résznek és készre csinálni az Erato-t, a Hellens sorozat 2. képét.

Ennél a koncepció kb úgy fog alakulni, hogy - mint ez jellemző lesz mind az 5 képre - próbálom benne az eddigi rajzaimat kb újragyúrni, és elemeiket ezekben a képekben visszajátszani. Mivel már eredetileg is egy bemutatkozó kiállításra kezdtem komponálni ezeket a rajzokat, így ez annyira nem újdonság pár olvasómnak. Persze, mindez a gyakorlatban úgy ölt testet, hogy lesznek a képeken részletek, amelyek egy korábbi rajz főbb motívumaiként már megjelentek korábban, de itt csak mellékesekként kapnak szerepet, így reményeim szerint a témát és az újításokat nem befolyásolják.
Az Erato - a közvélekedéssel ellentétben - nem a „szerelmi költészet” múzsája lesz, hanem inkább a szenvedélyé. És mint múzsa, természetesen az alak ugyan az lesz rajta, de hangulata, tónusvilága nagyon elütő lesz, így ellenpontozva a Melpomene-t.

Ami más lesz, az a belső kompozíciójának felépítése. Míg a Melpo egy direkt szétkomponált, széteső és lehúzó hangulatot sugall, az Erato egy centralizáltabb, összefogó és kicsit részletezőbb látványt fog adni, hátterével visszahúzva a fő témát a csicsától egy modern, de gazdag megjelenésbe. 
Gazdag látványa például olyanokban lesz érezhető, hogy a kis képek úgy vannak összeválogatva, hogy azok amúgy eltérő beállítások, eltérő korúak, és fotós szempontból is elütnek egymástól (pl régies, homályos fotó ugyan úgy lesz rajta, mint éles, mai „world press” fotó, homályos fényekkel és kontrasztos portré témával).

Node, nem akarom itt túlpörgetni az elvárásokat, és inkább megyek is, hogy nekikezdjek a rajzolásnak.

Illusztrációként álljon itt egy hasonlóan klasszikus, de modern kép Young Rascal humoros ötleteiből:

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Miért pont Hellens?

(Szokatlan módon egy zenét mellékelnék a poszthoz, mert így az olvasás közben jobban átjön, hogy milyen érzés ilyen képek kitalálása és eleve az a folyamat, ahogyan születnek ilyen képek… Szóval hangszórók bekapcs, hangerő felteker és csak aztán jöjjenek a sorok! Megéri! ;) )

Amikor elkezdtem tervezni a nagyméretű képeket, akkor még csak 2 kép ötlete volt meg. Mind a kettőn egy görög múzsa lett volna a téma, és az elsőnek meg is volt a beállítása. Megcsináltam a fotókat, beszereztem a papírt hozzá és vártam, hogy eljöjjön a pillanat, amikor elkezdjem a kép megrajzolását… aztán persze egy pár év eltelt, más rajzokon dolgoztam, más rajzi feladatok voltak.

Később már azért húzódott a dolog, mert leesett, hogy technikailag sem egyszerű egy ilyen. Új rajzasztal kellett, nem volt ideális a falnak döntött tábla, sem a festőállvány. Mikor beszereztem a rajzállványom, akkor szintén hónapok mentek el. Minden reggel felkeltem és szembenéztem az állvánnyal. Ekkor már az volt az újabb gond, hogy hol tárolnám aztán biztonságosan a rajzot? Tehát kellett volna egy rajztároló, ami ekkora méretben kicsit nehézkes… És ha már elkészítem, akkor kellene valami marketing, kiállítás, stb.

Tehát mindaz, amiről ez az egész szól az elejétől a végéig. Kitalálás, kivitelezés, „publikálás” és aztán - jó esetben - megtalálni a leendő gazdáját a képnek.

És ekkor kezdtem komplexebbé tenni a koncepcióját is. Lehetne 5 ilyen kép. mivel 2-ről már tudtam, hogy múzsák és azok pedig hasonlítanak egymásra, így +1 alak kevés lett volna, tehát nem csak 3-at szeretnék… 4 nem lehet, mert páros és szimmetrikus, ami egymás mellett csak ritkán néz ki jól… akkor 5 lesz. Így lehet közöttük egy fekvő is, lesz 2 hasonló, lesz olyan, amin az alak különleges (Prometheus) és lesz olyan is, amin a személyek (Hypnos & Thanatos) lesznek trükkösen megoldva.
és innen már sima volt az út! :)
Elkezdtek besűrűsödni az ötletek, konkretizálódni, részleteikben is kirajzolódni a témák. Elkezdtem csavarni a látványt.

ja igen, a látvány!

Azt az elején is tudtam, hogy meg kell mutatnom a képekkel a realizmus ütősségét. Mint ahogyan nemrégiben beszéltem az egyik legjelentősebb hazai műkereskedővel, művészetpörgetővel, úgy csak megerősödött bennem a dolog, hogy mit kínlódjak itt a helyes témaválasztással, a nem figurális képek közötti versenyzéssel. Egyszerűen bedarálom az összeset, aztán helló. De nem úgy, hogy piti kis vitákba megyek le a stílusok határkereséséről, a >>>GONDOLATISÁGRÓL és ÉRDEKES ÉLMÉNYSZERŰSÉGRŐL<<<, hanem kb úgy, mint ahogyan a Dragonball-ban tudathasadáskor bekokainozott a főhős figura.
Így a Hellens fő vonala is ez lesz.

Necces a realizmus? Aha, akkor söpörjön el mindent!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

fotók, amik a Melpomene-n láthatóak

Mivel többen kérdezték, hogy mik a fotók a Melpomene hátterében, miért kerültek oda és miért pont azok, így nekik összeszedtem az eredeti képeket és némi kommenteket, hogy miért pont ezek kerültek rá.

Eredetileg úgy 3-4 éve találtam ki a Melpomene koncepcióját (Melpomene - ha valaki még nem wikipédiázta volna fel - az a görög múzsa, aki a tragédia, gyászének alakja) és már jóval előtte gyűjtögettem mindenféle negatív és pozitív hangulatú képeket. Egyfelől a fotók hatása miatt, másfelől, mert tudtam egy idő után, hogy valahogyan fel szeretném használni majd őket saját rajzaimon. A görög múzsák megrajzolása is már elfogadott koncepció volt, de valahogy úgy akartam megrajzolni, hogy a különböző tónusú, inspiráló, belülről feltörő, megszemélyesedett emberi énről szóljanak a képek, mintsem pongyolás alakokról. Így jött a kis képek szerepeltetésének ötlete. Ezekkel ugyanis be lehet zsúfolni az elementáris erejű fotókat kis kereteikbe, és a múzsa alakja visszaveheti hangsúlyosságát.

Anno úgy gondoltam, hogy sokkal több képet szeretnék a rajzba építeni, viszont nem mindegyik volt olyan minőségű, vagy koncepciójú, hogy azt szakmailag be lehessen illeszteni, valamint a kicsit lehangolóbb komponálása a rajznak is lecsökkentette a képek számát. Végül maradt az alábbi pár darab. Persze, nem konkrétan ezek a képek kerültek a rajzra, mert némiképp átszabtam őket és kontrasztosabb, feljavítottabb tónusvilágot adtam nekik, majd a rajzokon már a nem tetsző vagy rajzban nem jó részeket ki is hagytam róluk.

USA gov - Trinity atmospheric nuclear test - az első amerikai atombomba tesztrobbantása

Crowd After Stock Market Crash - Bettmann, Corbis

Az első világgazdasági válságkor, a tőzsde összeomlása utáni első pillanatok, amikor a tömeg kiözönlik a New York-i Tőzsde épülete elé. Ez a pillanat volt az, ami a 20. század történetét alapjaiban sötétítette be, eredményezett erőátcsoportosulásokat, valamint egybeesett (és egymásra is hatottak) az amerikai történelem egyik legnehezebb eseményével, a Dust Bowl-lal, a nagy elsivatagosodással, ami a fő mezőgazdasági területeiket érintette és éhezést, nélkülözést, vándorlásokat indított be az országban.

Reismann Marian - Szálasi Ferenc a Lánchíd romjainál

A háború végén Szálasit körbevitték Budapest romjai között (kivégzése előtt), hogy nézze meg, mivé lett az ország. Szerintem ennél jobban semmi sem mutatja meg azt, hogy miről is szólt a háború (főleg a magyar, mint náci oldalon szövetséges ország szemszögéből, ami ráadásul saját lakosait is halmokba áldozta).

Glenn Ligon - Untitled

Az amerikai feketék egyenjogúsági mozgalmának szimbóluma, az 'Én is ember vagyok' tábla.

James Nachtwey - Rwanda

Egy ruandai tutsi túlélő, akin nem fogott a bozótvágó kés.

Charles Wales Wyckoff - Ivy Mike - az első hidrogénbomba

Tom Stoddart - The emaciated legs of a girl in Ajiep, Sudan

A '90-es évek egyik legnagyobb éhínségének, krízisének szimbolikus képe, amin egy szudáni kislány sétál a teljesen kopár sivatagban.

56 okt rendszerhű áldozat leköpése

A Kossuth téri elszabadult indulatokról több különleges kép is született, amin például az utcán vonuló emberek könnyeikkel küszködve nézik a fellógatott ávósokat, vagy mások belerúgnak a hullákba. '56 teljességéhez (és nem értékeléséhez), az esemény súlyának és elementáris erejének megértéséhez ez is hozzá tartozik szerintem. Egy forradalom forradalom, nem pátoszos népünnepély, hanem az elnyomott energiák fel-és elszabadulása, az akarat és az igény által beinduló újrarendeződés.

Pripjaty város útjelzője

Joe O'Donnell - The boy in Nagasaki

A japán, 9-10 éves kisfiú Nagasaki bombázása után viszi testvérének testét a felállított közkrematóriumba.

Los Alamos National Laboratory_Time & Life Pictures_Getty Images - Enewatek Atoll - hidrogén bomba robbantás

Ian Skipworth - Rainbow Warrior

A Greenpeace első hajóját Új-Zélandon érte végzetes csapás. A friss mozgalom hajója azért érkezett Aucklandbe, hogy további hajókat vezessen a francia atomkísérletek zónájába, hogy így megállítsák a teszteket. Ám a francia titkosszolgálat 2 bombát - egyet elijesztésnek és egyet a meglékelésnek - telepített a hajóra. Mikor az első felrobbant, mindenki elhagyta a hajót, ám egy portugál fotós visszament a hajóra felszereléséért, és akkor robbant a második bomba.

Ennek emlékére a Greenpeace az összes hajóját Rainbow Warriorra kereszteli el.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Melpomene

Hát… csak elkészültem a rajzzal! 
Azért a ’hát’, mert egy ekkora rajz számtalan szokatlannak tűnő problémával jár.
Például elsőként a méret miatt állva zsámolyon, simán a földön, bárszéken ülve, kisszéken ülve kell rajzolni + döntögetni hozzá az állványt, így minden nap más része fáj az embernek a monoton satírozástól.

Aztán folyamatosan kezet kell mosni, mert 34°C-ban gyorsan izzad a tenyér, és az nagyon nagy gondokat tud okozni a grafitnál.

Vagy amikor a naptárra pillant reggel az ember és azt látja, hogy rajz#3, majd másnap, hogy rajz#4, és tudja, hogy az utolsó a rajz#15, akkor néha nehéz lelkesedni. Bár az ütemezés sokmindent megold, mármint hogy van napi cél, napi x fotó megrajzolása, a haj befejezése, stb, de ez csillámpor a saját szemekbe, mivel párhuzamosan készül egy ekkora kép, a menetirány szerint. Ugyanis csak a debil filmekben van olyan (nomeg a Jackson Pollockról szóló életrajzi dolgokban, de ez önmagáért beszél), hogy össze-vissza ugrál a művész a vászon vagy papír előtt és úgy dolgozik.
Rajzban ezt lehetetlen megoldani, mivel torzulna az egész kép, elmaszatolódnának a már megrajzolt részek munka közben és a kép fejben soha sincs előre készen. Ez legenda! Vannak elképzelések, jó sok, de annyi. Menet közben a sok negyed tónus aztán a saját útját járja.

És ugye a befotózás. 
Rólam köztudott, hogy nem túlzottan szeretek „élőben” megnézni festményeket, képeket, mert zavarnak a nézelődők, valamint jobban szeretem, ha egyszerre az egész képet tudom nézni, tehát van elég hely, hogy zavaró körülmények nélkül szemlélődhessek (persze, én szakmaibb szempontok szerint nézelődök, tehát eleve mást nézek és máshogyan). Úgyhogy repró rajongó vagyok, azokat jobban szeretem.
Node egy grafit képnél a repró készítése eléggé idegtépő feladat, mivel a sötét tónusok becsillannak. 3 év alatt jöttem rá még anno, hogy hogyan is kellene fotózni, hogy a tónusok ne nagyon variálódhassanak meg… és nagyjából ment is, de a Melpo-nál a mérete ismét bezavart. Már láthatóan torzít az optika a széleknél, és digitális kép megnézésekor meg annyira kicsik lesznek a részletek, hogy bele kell nagyítani. Úgy meg nem látszik ugye az egész kép, nem olyan a hatása.
Szóval elnézést a kép minőségéért (a fénykép minőségéért!), de ennyit lehet stúdió, ultraütős fényképező nélkül kihozni. Nomeg ugye, majd a kiállításra el kell szépen jönni és ott megnézni… a tömegben, közelről. :)

És akkor jöjjön egy kis statisztika! Miből is áll egy ilyen rajz pár számban.
- 15db A4-es alátétpapírból
- egy 140cm x 94cm-es papírból
- 96 óra rajzolásból (napi átlag 8,5 órákban)
- 52db rotring hegyből (ebből 48db 0,3-as)
- 1,5db 2,5cm x 1cm x 1cm-es radírból

Melpomene - Hellens, 860mm x 1313mm, 0,3-0,7 rotring ceruza, grafit papíron, 2015

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Munka közben

Amolyan ízelítő gyanánt csepegtetek pár képet a készülő rajzról.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

No borders, no limits

Van abban valami izgi, amikor több év után nekiül az ember, hogy újra rajzoljon. 

Persze, számomra ez nem leállás volt, hanem úgy éltem meg, hogy egyszerűen mást csináltam. Korábbi posztban írtam is erről ( itt: http://www.gellerfipal.com/blog/post/mi-a-helyzet-jelenleg-12/ és itt: http://www.gellerfipal.com/blog/post/mi-a-helyzet-jelenleg-22/ ), hogy a magasnyomó műhely, átalakítások és hasonlók kötöttek le teljesen. De azért mégis, amikor leültem újra hosszabban rajzolni 'egy képet', akkor azért eléggé fura volt, hogy már milyen régóta nem kaparásztam a papírt.

Arról korábban is biztosítottam mindenkit, hogy elsődlegesen ezzel fogok foglalkozni, képek rajzolásával, és bennem már akkor meg is volt több rajz terve, koncepciója, de mindenki más számára ez nem volt több egyszerű hitegetésnél. "Mikor fogjuk látni?", "na, rajzoltál valamit?" - hangzottak a kérdések. Az idő meg csak telt. Olyannyira, hogy pár beállítás fotóit is évekkel korábban elkészítettem, és így volt némi plusz feladat átrajzolni az ebből adódó változásokat, aktualizálni itt-ott.

A koncepció

Már a MüSZis kisvideóban (ezen: https://vimeo.com/81331754 ) is említettem pár sorban, hogy mit tervezek, de inkább csak a tervezett hatását éreztettem. Nagy méret, újfajta realitás, hozzám és a korábbi rajzaimhoz képest más, de azért nem szokatlan témaválasztás. És több tónus, ravaszabb trükkök.

Arról viszont nem beszéltem, hogy ez a terv előre láthatóan 5 képből álló sorozat féleségről, a Hellens-ről (Hellének) szól. Nem kifejezetten sorozatról, hanem 5 egymáshoz valamilyen szálakon kapcsolódó képekről, melyek azért külön-külön is érthetőek, önmagukban is elvannak. Témamegjelölésüket tekintve az antik istenekről és mitológiai alakokról kapták/kapják címüket. Melpomene, Erato, Prometheus, Hypnos and Thanatos, Morpheus. 

És az antik mivolt ennyiben ki is merül, hiszen a képek meghatározó jellemzőjének a téma modern tálalását, a frissességét szerettem volna összehozni. Ráadásul az antik címekkel nem szándékom semmiféle szimbolika alkalmazása, használata vagy ilyesmi, egyszerűen a címek csak egy laza keretet adnak a témáknak, hiszen a képi koncepció hamarabb ki lett alakítva, mint a témakoncepció.

Éspresze, számomra nem is annyira a kép végső látványa az elsődleges, hanem a folyamat, ahogy a kép elkészül, a látványa kialakításra kerül. Mondhatni, én a nyuszi, kalap alatti dobozba csempészésében látom a lényeget, míg mindenki más annak elővarázslásában.

Úgyhogy pár nap, és jönnek is a részletek!

Hellens - Melpomene, indul a felvázolás

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!