Ha gondolod, akkor rendezz egy jó kis gyertyafényes beszélgetést, romantikus vacsorát vagy akár egy kis mesélést, játékot a kicsikkel erre az órára, megéri, szemléletet formál és semmibe sem kerül! ;)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Íme az újabb részletek a sorban 3. rajzról.
És közkívánatra egy gif is arról, hogy hogyan nézek én ki ténykedés közben. A gif-en az látható, amint Madonna egyik koncertfelvételéről a Give it 2 me-t hallgatom, és közben sraffozok vadul.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Legtöbbször, amikor előadást tartok rajzról, akkor meg szokták kérdezni vagy fel szokott merülni egy bonyolultabb, művészetelméleti kérdéscunami. Hogy mi az értelme, mi a lényege, a szerepe a rajznak (és úgy általában a síkművészeteknek). És ilyenkor mindig bele kell menni valahogy a művészettörténetbe, de csak annyira, hogy ne vigye félre a hallgatóságot és ne terelje el a figyelmet a problémáról… tehát megint egy hosszú és unalmas poszt jön.
mi a kép?
A mensa előadások kapcsán, amikor leültem összerakni a vázlatát mondandómnak, akkor arra gondoltam, hogyha elmondok számos érdekességet a rajzról, akkor akár mindazokat kontextusba is helyezhetném a művészet történetének fejlődése szempontjából. Mert ugye sok szakmai dolgot el tudok mondani, sok tapasztalati, de szintén szakmai dolgot is hozzá tudok adni egy ilyen elmélkedéshez, de gyakran a „laikus” szemlélő ebből csak igen keveset ért, mert nem az ő szakterülete az, amiről beszélek. És ez így jó is, ezért kell a történelembe is bepillantani.
És akkor úgy kezdtem az ábrát, hogy felrajzoltam egy pöttyöt, majd fölé írtam, hogy az első lépés, ’az igény, hogy valamit képként ábrázoljunk’. Majd szépen utána az alaptechnikák kialakulása, az ókori művészet, stb… egészen egy új mérföldkőig, amely a humanizmus-reneszánsz hajnala volt. Ahol ismételten felmerült a kép problémája. A változó társadalmi struktúra új igényeire reagálva változtatott egyet, és új funkciót, célt, szerepet talált a képnek.
Megint nyugis évszázadok jöttek, egészen a francia polgári forradalomig, ami szintén egy mérföldkő lett. A művészet az embereké, a társadalomé lett, megváltozott a megrendelői kör, a kifejezésforma, a témák, minden, ami ezeknél a pontoknál szokott.
Ez a szakasz aztán a szecesszió végéig, az I. Világháborúig tartott. Innentől kezdve viszont felkavarodott minden. Rengeteg tudás eltűnt, sok csak suttyomban maradt meg. Egyszerre szólhatott a XX. században minden hang, mégis alig lehetett bármit hallani belőle. De ami gond, hogy az is elfelejtődött, hogy mi az értelme az egésznek.
nem mindegy, hogy honnan és hogyan szemléljük a dolgokat
Az elsőre hülyeségnek tűnő (és 2. meg 3.-nak is annak tűnő) művészeti dolgokat (pej: ’kortárs’) helyezzük a margóra és csak olyan művészetet vegyünk, ami figurális, klasszikus, ami olyan tipikus „művészet”, „festmény”, „rajz”.
Minden ilyen alkotás alkotójának részfeladata volt az is, hogy úgy mutassa be a látványt, ahogyan más nem látja vagy nem veszi észre. Ez nagyon fontos volt. A kis ráncok a szemek körül mindenki számára észrevehetőek voltak, a többi lágy mimikai vonás már annyira nem. Az alkotóknak olyan tudásuk volt, amivel ezeket a finom kis apróságokat észre tudták venni, képesek voltak megérteni a látványt.
És hosszú évszázadok alatt ez a tudás rétegződött és egyre reálisabb képeket kezdett kitermelni. Persze, mindig voltak olyan elvek, elméletek, ideák, prekoncepciók, melyek inkább torzították a képeket, de azt, hogy mit torzíthatnak el és hogyan, azt mégiscsak kellett érteni.
Jelentéktelennek tűnik ez a dolog, pedig nagyon fontos és alapvető egy alkotó számára. Ő ugyanis a látványból sokkal több összefüggést vesz észre TUDATOSAN, mint egy laikus.
Mert, ha valakinek óraüveg körme vagy dobverő ujjai vannak, az olyan látható jele pl szívproblémáknak, melyek hátterében hormonális vagy genetika okok szerepelhetnek. És ez nem csak lokálisan van meg, hanem emberi (genetikai/fejlődési) jellemző. Az észak-amerikai indiánok között nagyobb arányban fordul elő ez (Hippocrates nails) és náluk a vezető halálozási okok között a szívproblémák vannak. Rajzosan: ha hiteles indiánt szeretnék rajzolni, akkor valószínűleg óraüveg körmökkel rajzolom. Miért? Mert megnézve a legtöbb indián törzsfőnök fotóin a kezeiket, ujjaikat azt vehetem észre, hogy 90%-ban ilyen ujjaik vannak, többet izgultak, felelősségtudatosabbak voltak és törzseikben hamarabb járták meg a ranglétrát. Minden összefügg mindennel.
De például, ha a gyűrűs ujj hosszabb vagy rövidebb, mint a mutatóujj, az utal az anyaméh-beli élet alatt kapott ösztrogén és tesztoszteron hormon mennyiségére, mely szintén később a személyiség fejlődésében is meghatározó lesz.
Sőt, az is sokat mond el, hogy ki hogyan tud meghízni. Nem mindenkinek van tokája, vagy nem hurkásan hízik. Van, akinek feszes hasa lesz, van akinek rozmár teste, ésígytovább. Nők esetében, a 6 elhízás típusból 2 életmód miatt alakul úgy, ahogy, míg 4 biológiai folyamatok miatt (hormongondok, emésztőrendszeri jellemzők, …). Férfiak esetében is 6 ilyen eltérő hízásforma van, melyek fele az életmódból adódik, másik fele viszont habitusból.
Hogy egy példát azért mondjak is, van az a férfi forma, aminél nem tokásodik a férfi, mellkasa széles, izmos marad, viszont csepp alakú hasat növeszt, mely az oldaláról indul ki. Az ilyen férfiak túlnyomó részéről kiderült, hogy aggodalmasabbak és stresszesebbek, és amúgy jellemzően azért, mert alaposak, akkurátusak és jó munkabírásúak. Hol az összefüggés? Ott, hogy amikor a stressz állapotában van a szervezet, akkor olyan hormonkombó folyik az ereiben, mely a szervezetét hirtelen reakciókra kezdi felkészíteni. Például energiát tároltat akár kevés élelemből is olyan helyekre, melyek az izmok használatát nem gátolnák pánik esetén. Azaz a csepp forma területére, közel a test súlyközpontjához, ahol ez a legkevésbé akadályozza, ha futni, dolgozni kell. Jó nem?
Szóval ezeket régen nem lehetett ok-okozati szinten tudni, de az érthető volt, hogy vannak összefüggések a jellemvonások (attribútumok), személyiségek között, és ezeket a művészet szakemberei tudták. Ezért részleteződött, csiszolódott, tökéletesedett a látásmód és kifejezésforma.
Mert nem volt mindegy, hogy a puttó olyan "jó, egészségesen zsíros" vagy laktózérzékeny és azért puffadt a hasa, vagy netalán hetek óta éhezik és azért fúvódott fel. Még ehhez hozzá jött ráadásként, hogy az ilyen apró megfigyelések által részletesebb, puhább dolgok is ábrázolhatóvá váltak, gondoljunk itt mondjuk Bernini Persephoné megerőszakolásán Hádész kezét, amint a nő combját megragadja.
Kell már egy illusztráció ide, mert túl betűs lesz a poszt, szóval lássuk ezt a realista okokból következő szemléletváltozást 2 gifben.
Kb így néz ki a Naprendszer a gyakorlatban (azaz a művészet, egy korábbi, kevésbé pontos, de hiteles felfogásban). Persze nem arányos távolságokra vannak az égitestek, de az jól látható, hogy mi-hogyan és mi körül forog. Érthető, mindannyian így tanultuk föcin.
Ám ez nem így van. A fejlődéssel szemléletet is váltunk (a realitás tökéletesebb ábrázolást eredményez), részletesebb információkat szerzünk, és időnként újraértelmezzük dolgainkat. Nézzük hát azt, hogy amúgy a valóságban, reális szempontból, hogyan is van ez a Naprendszer dolog pontosan:
realizmus, mint új ág
Ahogyan én látom a dolgokat, a művészet múltját és vele párhuzamosan a kultúratörténetet, nekem nagyon úgy tűnik, hogy a realizmus nem egy amolyan külön ággá alakult, hanem a művészet váltott szemléletet és él tovább a realizmus rendszerében. Ez a fő ág. A racionalitás művészeti formája a realizmus (a realitás). A részletesség és pontosság abból adódik, hogy emberileg is részletesebben szemléljük a világot, tudatosabban, értelmesebben.
És szerintem az egyetlen művészeti stílus a XX. században a realizmus volt, mely nem kereste a művészet határait, nem akart újabb és újabb művészeti koncepciókat kitalálni önmaga indoklására, hanem a határokon belül fejlődött. És ez fordítva is igaz, minden fiatal művészeti stílus ki akart válni a művészetből, és bár az alkotók hitték, hogy ők valami újat hoznak létre, valójában magukkal és kudarcaikkal folyamatosan az anyaágat, az anyaművészetet igazolták. Mert a stílusok eltűntek, a realizmus változatlanul fejlődik és halad.
De miért is ne haladna? Hiszen a szakmai és elméleti professzionalizmus a realizmusban jut csúcsra. Sok évszázad tapasztalati tudása, vívmánya, fejlesztései melyekből valami új látvány születhet, csak itt vannak jelen. Itt nincs 5 oldalú kocka, nincs pontokból összerakott kép, nincs témátlanság, nincs artikulálatlan expresszió.
Itt az ideális valóság van.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Ez a rajz az, amelyik talán a legismertebb maréknyi rajongótáboromban. Mondhatni naturalista hatásvadász kép, sőt, volt, hogy olyan naturálisnak látták, mint egy fotót és ezen buktam el pályázatot. De kaptam már a meleg mellett hideget is ezért a képért.
megérteni a látványt
Legtöbbször ugyanis ezt a képet hozzák fel, amikor a „csak le kellett rajzolni egy fotót” mantra beindul. Ez maga a fotonaturalista etalon ilyenkor. Bár valahol örülnék utóbbinak, mert akkor eléggé jól kaszálnának a képek a tengerentúlon, de gyorsan el is magyaráznám, hogy miért SEM lehet naturalista kép ez.
Valami ilyesmit szántam ide is, aztán eszembe jutott - miközben a külső, biztonsági meghajtókon pakolásztam -, hogy de hát erről még megvan a fotó, ami alapján készült!
De még milyen fotó! Akkoriban ugyanis egy kis, kehes, kompakt géppel hasítottam, ma már inkább kulcstartónak néz ki, viszont akkor elégnek tűnt.
Mondhatni, hogy a bélyeg méretű kijelző sem ért sokat a gép hátoldalán, így szinte minden fotó, amiről rajzoltam, teljesen életlen volt. Még a Fotosopp sem segített volna semmit, mert tényleg nagyon nagy volt a homály a képeken. És ez a képarány? Hát látszik, hogy az Avatár előtti időkből való, annyira 4:3-as aránya van 16:9 helyett.
szóval mindent ki kellett találni
De mindent, ugyanis nem monitorról vagy ilyesmiről szoktam rajzolni. És mivel nem is nagyíttatom ki a képeket, hanem egy (ma már 20 x 30 cm-es) fotón nézegetem az életnagyságú, emberalakos témákat is, így mindenki képzeljen egy 10 x 15cm-es képet a kezébe a fenti fotóról. Na, úgy rajzoltam én is.
És egész kellemes agyjáték volt, kihámozni a buborékokat egymásból, rájönni, hogy melyiknek mennyi plusz tónusa van, és ha egyet kiveszek a másik elől/mögül, akkor milyennek kellene lennie a látványának. Ez legjobban talán a szappan oldalán látható - ahova az alábbi képrészleten a nyilakat is tettem -, aminél egy buborék el is tűnt és a szappan oldala egy teljesen új árnyékolást kapott, hogy szappanszerű legyen, hiszen ez a rész a képen szinte kiégett.
A fő macera az volt a képpel, hogy túl sok volt rajta a részlet. Túl sok volt a buborék, a lötty mindenhol, a csillogás, és ilyet nem nagyon lehet lerajzolni, mert könnyen giccsesnek hat (meg értelme sincs sok). Tehát valahogy vissza kellett venni a rajzon ebből a gazdagságból, de úgy, hogy azért még zsúfoltnak tűnjön, hiszen a >szappanbuborékok< olyanok. Ígyhát kiszedtem itt-ott szakaszokat, a nagy kupac belsejéből is egy nagy adagot, és a sallangot, a fölösleges széleket is levágtam.
A fenti képen a 2 vonal közötti szelet például egy kis kupacot leszámítva eltűnt, illetve a bal oldali vonaltól a kép bal oldaláig nézve minden „fejből” került a rajzra. De a szappan fölötti nyíl és a rajz összevetésénél jól látható, hogy mennyi buborék került ki a kupacból.
Úgyhogy ez az egyik fő különbség egy ’csak’ fotóról rajzolt kép és egy realista kép között. Előbbi a valóságot ábrázolja, míg utóbbi a valóságot feljavítja.
Megnéznéd élőben?! Nagyon jó! Gyere el április 8-án az Amadeus Művészeti Alapítvány kiállítóterébe, az AMATÁRba (1035 Budapest, Veder u. 14.), ahol egy kiállításon - több másik rajz mellett - ez is ki lesz állítva. Ne feledd, 18:00-kor kezdődik a megnyitó! És hidd el, élőben még vadabb ez a rajz is!
:( Hogy nem tudsz eljönni? Nem baj! Április 8-28 között, minden kedden és csütörtökön is megnézheted, 12:00 és 18:00 között!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
És itt a szokásos ’munka közben’ poszt a 3. képről. Egyenlőre csak 2 kép, de a csavar még nem látszik rajtuk. Azért az remélem érzékelhető, hogy az Erato és Melpo-hoz képes ez inkább egy sokkal simább, apró tónusokkal felépülő kép lesz. Mivel a bevilágítása is frontálisabb volt, így az árnyékok máshogy viselkednek majd a kész képen, több lesz a kontúroknál látható árnyék (mint itt a lábszár szélén), több lesz a különböző textúrához kötött sötét folt (a széken, a haj, a nadrág).
És, ha minden jól megy, ebből is lesz egy folyamatvideó…
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Boldog nőnapot minden hölgynek!
a kép, az 1848. július 19-i, Seneca Falls-i Női Egyenjogúsági Konvención készült
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
És - szerintem, illetve a visszajelzések szerint is - jól sikerült!
Mint már korábban említettem egy posztban, egy 3 alkalmas előadást tartok a Mensa HungarIQa egyesületnek, és tegnap ennek volt az első fordulója.
Még anno egy jobb agyféltekés beszélgetés kapcsán merült fel, hogy ha már ostorozom a dolgot, mi lenne, ha tartanék egy előadást a véleményemről, a rajzolásról. Természetesen rá is bólintottam a felkérésre, bár kellett azért várni egy kis időt rá, mert sok volt az egyéb dolog. De végül azért az első meghirdetés után még 2-t kellett bedobni, így össze is jött majdnem 100 fő, akit érdekel a mondandóm.
Most az első alkalommal is majdnem minden jelentkező eljött, és a tervezett 1-1,5 óra előadás + kérdések végül 3 órára bővítették a programot.
Úgyhogy ez úton is köszönöm az érdeklődést és a figyelmet, remélem tetszettek a rajzok és érdekesnek találtátok, amit meséltem!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Teljes erőből megindult a kampányolás. Már olyannyira teljes lendülettel, hogyha még teljesebb lenne, akkor már hűdejajj!
Érthetőre lefordítva: elindult a kiállítás facebook eseménye.
A varázslatos facebook/events/ 1880085172217927-es sorszámot kapta, szóval erre kattintva lehet rámenni a facebook lapjára:
És mint tudjuk, ez azt jelenti, hogy akkor meg is lesz tartva a megnyitó, mert ami a facebookon van, az létezik, az valóság, míg minden más csak virtuális képzelgés. :)
Szóval, ha valaki kedvet érez hozzá, nyugodtan hívja meg ismerőseit az eseményre, én nagyon örülnék neki, mert a képek azért IS készülnek, hogy mások megnézzék őket. És mivel a kiállításon olyan képek is szerepelnek, melyeket kiélvezni monitoron keresztül szinte semennyire sem lehet méretük miatt, így külön felhívnám a figyelmet arra, hogy csak 7 nap lesz, amikor meg lehet tekinteni a kiállítást (a 3 hét alatt minden kedden és csütörtökön 12:00-18:00-ig… a 7. meg persze a megnyitó péntekje).
Úgyhogy mindenki, akit érdekel, nyomjon facebookon egy ’+Ott leszek’-et!
Ezen kívül ami még érdekes, hogy folyamatosan töltök majd fel ezt-azt az esemény oldalára is, amiket nem feltétlenül fogok máshova is kiposztolni.
Ide meg berakom egyik kedvenc márnemtudomholtalált selfie témájú képemet, mert jó, és azt olvastam, hogy a képek feldobják az unalmas blogposztokat! ;)
ez a gyerek egy zseni!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Hol is kezdjük, ha a kutyás rajzokról van szó? Kicsit nehéz kérdés, mert eléggé sokáig rajzoltam ilyen témájú képeket és ki is jelenthetem, hogy fontos szerepet játszottak.
De akkor kezdjük ott, ahol a technikai része elkezdődött.
amikor a vonalnak még vonal értelme volt
Mint mindenkinél, aki elkezd rajzolni és nem színez, hanem sraffoz, azaz vonalakat húzigat egymás mellé (tehát vonalrasztert rajzol), figyelni kell arra, hogy a technikai sajátosság ne domináljon, hanem csak eszközként jelenjen meg magán a képen. Ez bonyolultnak hangzik, pedig nagyon evidens, már-már annyira, hogy fel sem tűnik. Ha egy puha bőrfelületet kell például megrajzolni, akkor a vonalraszter rajta - ha helyes tónusban van - lényegtelenné válik. Kicsit vibráló lesz ugyan a rasztertől, de mégis a vonalháló tónust fog meghatározni, nem vonalakat.
Ugyanez egy kutyánál más tészta, hiszen az >szőrös<, tehát a vonalak máris szőrként is fognak viselkedni. Ezért van az, hogyha valaki még nem olyan jó technikával dolgozik, és egy szőrös állatkát rajzol le, akkor az szebbnek fog hatni. Mert egy olyan plusz információ, mint a szőrszálak iránya nagyon sokat fog dobni a végeredményen.
Én is így voltam ezzel korábbi rajzaimon, amikor először lerajzoltam Mackót, még nekem sem volt evidens ez a dolog.
rézkarc fejlesztés és kutyás naptárak
Persze, aztán a dolog egyből kezdett derengni, amikor rámparancsoltak a Képzőművészeti Intézetben, hogy valamilyen nyomtatott grafikát is kell csinálnom (háttérinfók ez alatt és ez alatt a link alatt!). Mivel a kutyás rajzok és ez az ultimátum-szerű utasítás ugyanakkor történt, gondoltam összeolvasztom a két dolgot, és rézkarcolok kutyákat.
Így is ment, marattam itthon a rézlemezeket, építettem fel a tónushálókat, stb, aztán egy féléves pofavizit alkalmával jött a híres kutyásnaptár szöveg***. Változtatni kellett a témán, mert különben megbuktatnak (erre most is azt tudom mondani, amit akkor: hahahahaaa, te jó ég!). És elkezdtem villanykörtéket és krómozott felületeket rézkarcolni. Ugyan úgy indultam nekik, vázlatot rajzoltam, vonalhálókat karcoltam a rézlemez alapozásába, és marattam. Aztán a 4-5. nyomtatásnál feltűnt, hogy jobban viselkedik a tónushelyes vonalháló, mint a szőrös képtémák esetében. Pár napig nem is értettem, hogy miért, mire leesett, hogy a vonal elsődleges jelentése okozta ezt.
Ez eléggé forradalmi szembesülés volt, mert innentől kezdve törekedtem arra, hogy direkt ne olyat rajzoljak, ami vonalas vagy szálas, hanem nekikormányoztam a témaválasztást magának a technikának, és így született meg a nagy ugrást is okozó kép, a Hal alufóliában, citrommal.
Krómhatású tükröződő alufólia, nyálkás-pikkelyes hal, vizes bakelitlap alatta, semleges háttér és egy pórusos citrom. Mindez maximális tónuspalettát igénylő megvilágításban.
És az eredmény nem is maradt el, sorra kezdtem az egyre nehezebb és nem vonalas képeket csinálni, jöttek az írógépen tükröződő, összegyűrt papírgalacsinok, a szappanbuborékok, a befőttesüvegek, és beállt a technikám egy új szintre, egy tónusgazdagabb, minőségében más szintre… mígnem szembesültem egy új problémával, de ez majd egy következő poszt tárgya lesz.
[Ha tetszenek az írások, a blog vagy akár a facebook oldalam, hálás lennék, ha likeolnád/megosztanád. Ez nagyban segíti munkám! Közi!]
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Egyik ősrajongóm küldött fiókjában kallódó képeket, melyek létéről bár tudtam, már régen elfelejtettem, hogy vannak.
Ennek apropóján ez a poszt kifejezetten azon kritikusoknak készül, akik általában úgy jellemezik a művészeti alkotások készítőit, hogy 'xy munkáin látszik zw hatása' és hasonlók. Van ilyen hatás, de - szerintem - fölösleges akkora szerepet tulajdonítani nekik, mint amekkorák azok valójában.
Mert például ha valaki ismerőse napelemet szereltet a házára egy csapattal, és mesél erről a barátjának, aki szintén már gondolkodott a dolgon, csak még nem valósította meg, akkor, ha ő is megcsinálja, akkor sem jelenthetjük ki, hogy ő annak a barátjának a hatására szereltetett, amúgy egy másik csapattal napelemet a tetőre. Ez is kb ugyan ilyen dolog.
a bőrkabátos alakot kell figyelni!
De ha valaki közvetlen hatásokat keres művészetembe, akkor tudok olyanokat is mondani: Például ott van a Tökéletes trükk című film, ami a művészet lényegét címéhez mérten dolgozza fel. Minden szó, ami elhangzik benne, az értelmeztethető a rajzolásra is. Nekem nagyon sokat számított anno, hogy láttam (köszönöm ugyanazon ősrajongómnak, hogy figyelmembe ajánlotta), és majdnem a Hellens először The Tricks of Magicians' lett, persze teljesen más képekkel (...de majd a 2. kiállításkor visszatérünk erre!).
Vagy másik hatásként lehetne mondani a Turandot-ot is, melynek kitűnő belső gazdagsága minta a rajzok készítésénél is.
Sorolhatnám még, ha lesz rá érdeklődés (kommentekben, rajongói levelekben vagy rólam elnevezett újszülöttek formájában :) ).
A lényeg annyi, hogy akkor szokás másolni, átemelni elemeket előképekről, mások ötleteiből, amikor a fejlődésben megakad a művész. Ilyenkor nem jön az ötlet és hajlamos - a belső pánik elkerülése miatt is - arra, hogy gyorsan valamibe belekezdjen és ekkor szokott lemásolni egy korábbi ötletet. Ez nem jó dolog, de az sem, ha olyan dolgokra égetik a "másolat" pecsétet, amelyekre nem lenne szabad, melyek újak és frissek és nyomokban - amúgy - hasonlítanak előképekre is.
mindenki örül, mosolyog, csak a komoly lány feszül a háttérben
+1: amúgy elég kemény, hogy a magyar wikipédiás poszt Sándorfiról olyan képpel van illusztrálva, amin én is rajta vagyok! :)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Már korábban említettem, hogy van egy bizonyos ’one-man -and-a-woman-show’ hangulata a kiállítás összerakásának és egyben a rajzok készítésének, előkészítésének. Koordinálni a facebookon történő dolgokat, minden lehetőségre rámenni, hátha tudna valamit adni a kiállításhoz, egyeztetni, intézni a különböző dolgokat, és persze rajzolni a kikerülő képeket.
Kávé és Fanni nélkül (nem prioritási sorrendben írtam) nem is nagyon működne, mert tényleg rengeteg a teendő és óramű pontosságra kell törekedni mindenben, mert tuti, hogy nem sikerül tartani az időbeosztást, de minél inkább próbáljuk, annál kisebb pánik kíséri végig a folyamatot.
Valahogy így lehet leírni ezt az állapotot:
De nem meséltem eddig olyan meglepő részleteiről a szervezésnek, melyekbe bele sem gondol az ember, mielőtt belevágna.
5# a posta nem nagyon tud számolni
Mivel nagy bélyegfetisiszta vagyok, egyértelmű, hogy amikor csak lehet, bélyeget veszek a levelekre. De azt sokan nem sejtik, hogy a postákon már csak pár debil bélyeg kapható. Ha valaki szeretne szépet, igényeset, annak bizony neten, egy röhejes felületen keresztül kell rendelnie a központból. Én már régi vevő vagyok, de amikor olyan bélyeget kapok, amin a 100-as csomagra rácementálódott a befőttes gumi, akkor igencsak el szoktam gondolkodni.
De nem is ez a legfurább a mi postánkban, hanem azok az apró dolgok, hogy az értékjelölés nélküli „belföldi” bélyeg gyakorlatilag egy kisebb csomagot is célba tud juttatni, míg, ha valaki venne rá matricát, akkor 115.- helyett simán 315.-ért menne el ugyan az a levélszerű csomag.
De van azért előnye is: a postai dolgozók arcról megismernek és ájuldoznak, ha meglátják, hogy levelet hozol feladni, mert akkor biztos, hogy nekik is új bélyeggel érkezel.
4# az élet csak egy virtuális teljesítmény
Van a Harcosok klubjában az a rész, amikor hősünk mászkál a szobájában és megelevenedik körülötte egy IKEA katalógus, ahogy üres életének vásárlással akar tartalmat adni.
Na, ilyen van! Szerencsére nem lapra szerelt cuccokkal, hanem olyan értelemben, hogy te magad harmad-negyed rangú leszel az életedben, mivel minden arról szól, hogy frissíteni, leblogolni, dokumentálni kell a showbusiness jegyében. JÓ ESETBEN 8 órát rajzolok, amit másik 6-ban „feldolgozok” a netre. Evés-főzés közben, Walking Dead közben, sétálás közben is a ténykedésről beszélsz, azon agyalsz.
De van azért előnye is: nem zavarnak a nappalok és az éjszakák, mert szép, kék, ledfényhez vagy szokva.
3# a facebook szinte mindig az ellenséged
A facebook sokmindenre jó, éspersze hasznos is, de néha az az érzésem, hogy olyan, mint a netes mém szerint a Tigáz, egy állam az államban, azaz egy internet az internetben. Éppen csak lebutítottabb, átláthatatlanabb és direktebben manipulált rendszerrel.
Amikor sok munkával összerakok bármilyen frissítést, akkor mindig kell számolnom azzal, hogy a facebook viccből át fogja állítani/szabni/élesíteni/torzítani.
De pl ugyan ilyen az is, hogy eseményképet 1920x1050 pixelben kéri feltölteni, de módosítani már 784x295-re lehet csak. Aki még nem csinált ilyent, annak ajánlom figyelmébe az események ajánlóképein a levágott fejtetőket és állakat, mert a fura képcsonkolások ezért alakulnak ki!
De van azért előnye is: mindenért a facebook a felelős, te semmiért! :)
2# felejtsd el az alvást
Egy egysoros, este érkező mail arról, hogy másnapra be kell iktatni egy 1 órás valamit olyan folyamatokat tud elindítani, aminek hatására biztosan 3 órát kínlódsz, hogy elaludj. Persze, egyszerűbb lenne aznap még elvégezni a nemalvós időben azt az 1 órát, de sokszor ez abban a pillanatban nem jut eszedbe.
De van azért előnye is: 23:00 és 3:00 között minden műsort megismersz az aligátorfiúktól kezdve a világháborúk összes titkán át (színesben!!!), egészen a drogfüggőség és baleseti sebészet tárgyköréig. És örülsz, hogy hajnalban már nem jósolnak és küldenek a tv-n keresztül pénzspirált, mosógép fűtőszál segítségével.
1# a keretező egy kihalt szakma
A legsúlyosabb! 1 napot szántam a megfelelő keret és keretező megtalálására, de 4 lett belőle. Gondosan kiírtam 8 címet netről és elmentem hozzájuk… majd írtam újabb 5-nek mailt… majd újabb körben megint 5 újabbhoz elmentem… majd - totál elkeseredve - a maradék 4-hez is.
22 keretezőből természetesen az utolsó lett a befutó. De te jó ég, milyen volt a többség! Volt, aki minden mondata előtt vihogott kicsit, és így kellett beszélni vele. 8 helyről még mindig várom az árajánlatos maileket. Sőt, volt olyan is, aki szerint nem kell passepartout a rajzok köré, mert jobb, ha a keret hátlapja nekipréseli az üvegnek a rajzot.
Rájöttem, hogy fölösleges mondani, hogy te milyen keretfára gondoltál, mit szeretnél, hiszen a keretező biztosan lehülyéz és/vagy lesz*rja, hogy mit akarsz, mindent megmutat, és úgy tesz, mintha nem hallotta volna a „fekete, klasszicista keret” szöveged. Ilyenkor aztán az 5. modern, rózsaszínes-arany keretnél már olyan komikus a szitu, hogy csak kívülről vagy képes szemlélni magadat a boltban, és úgy tűnik, mintha egy igazi eszelőssel beszélgetnél.
De van azért előnye is: amikor végül megtalálod a megfelelő keretezőt, akkor az visszaadja a világba vetett hitedet!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Mivel kicsit megkavarodtak a dolgok.
Szóval azok között sorsolom ki március 20-án az alább látható 3 dolláros rajzot, akik a likegellerfipal facebook lapot lájkolják, a videó megosztása nem feltétel (így nem éri hátrány azokat sem, akik már megosztották). Persze, örülök, ha megosztják a videót is, de a Facebook annyira lebutította az amúgy sem pengeéles filmecskét, hogy gyakorlatilag egy kosznak néz ki a kijelzőkön, hírfolyamokban.
Viszont jó hír, hogy további változtatás nem lesz! :)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Szóval, szabad időmben egy régi kívánságnak próbáltam eleget tenni.
Mindig többen kérik, hogy egyszer úgy megnéznék, hogy milyen, amikor rajzolok, lépésről-lépésre megszemlélnék a folyamatot.
Eddig mindig mondtam, hogy ezt kicsit bonyolult lenne végig fotózni, mert a grafit csillog és a rajzolás fényviszonyai nagyon kevesek egy fotózáshoz, DE, azért talán sikerült egy kis ízelítőt összerakni. Persze, kicsit homályos lett és nem olyan csillivilli, de azért remélem tetszeni fog!
Íme:
lájkolás, megosztás, sorsolás
De, ha már ilyenre adtam a fejem, akkor egy játékot is hirdetnék egyből!
Mindazok, akik like-olják facebook oldalam, a facebook/likegellerfipal-t, majd az ott látható rögzített, videós posztot megosztják ismerőseik között, azok részt vesznek a játékban és március 20-án, a sorsolás eredményeként az egyik megosztó kapja majd meg ezt a dolláros rajzot.
Természetesen keretezve és országhatáron belül állom a postaköltségét is, ha oly távolra kerülne (határon túl esetén keret nélkül tudom csak küldeni).
Március 20-án pedig sorsolunk, azaz 20-án 23:59-ig van lehetőség arra, hogy játékba kerüljön bárki.
Annyi kötöttség van még, hogy 21-én kiírom a facebook oldalamra, hogy ki a nyertes, és március 23-ig kell jelentkeznie, mivel nem tudok neki írni. Ha nem jelentkezik eddig, akkor újra sorsolom!
Úgyhogy játékra fel!
UPDATE!!!: a játék feltételeiből kivettem a videó megosztását, mert megkavarodtak a dolgok. Úgyhogy a likegellerfipal facebook lapom lájkolása már elég ahhoz, hogy valaki megkaphassa majd a képet!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
UPDATE: legalulra beraktam még egyszer az Erato fotóját, hogy egyszerre lehessen látni a rajzot és a kis képeket!
Mint az már megszokott, jön ilyenkor egy olyan poszt is, melyekben felsorolom azokat a fotókat, amik eredetei átkerültek a rajzra. Tehát nézzük is sorban őket:
Sándorfi István portréja a Makláry Kálmán Fine Arts katalógusából
Sándorfi általában az Ígéret földje című „szíves” képével szokott szerepelni a rajzaimon, de az Eratora inkább a személyek szenvedélyessége kapcsán kerültek fel elemek, így döntöttem amellett, hogy ő is egy portréval szerepeljen végül rajta.
Gustav Courbet fotója
Courbet a realista mozgalom elindítójaként automatikusan került rá. Számomra ő a realizmus allegóriája. A mozgalom maga amúgy nem volt nagy hatású, de munkássága és stílusa felvetette az alapgondolatot, mely alapot teremtett a művészeti stílus megszületésére. A művész-mű célaj-műalkotás viszonyrendszerét ezzel teljesen felbontotta, de nem úgy, mint az ’izmusok’, nem elemeire robbantotta, hanem újragondolta. A művész általa lett olyan szereplője a képeknek, aki személyiségét gyúrja bele a képekbe, újraértelmezi azokat és nem szolgaként másol vagy allegóriákat, szimbólumokat illusztrál.
Yann Arthus-Bertrand portré (sajnos nem tudom, hogy ki fotózta)
Lehull a lepel, ő Yann Arthus-Bertrand. YAB a természet iránti szenvedélytől indult és az emberiség természetben és az életben betöltött léte felé nyitotta művészetét, érdeklődését. Olyan hatalmas alkotásokat hozott létre, mint a HOME, az egyik legtökéletesebb film, ami valaha készült, mely az ember hatását és a környezetszennyezést újszerűen, egy jobb szempontból mutatja be. Természeti és társadalmi fotói mindenhol jelen vannak. Ő a megálmodója és létrehozója a 6 milliárd másik projectnek - mely az óta már 7 milliárd másik lett -, amiben a világon mindenfelé embereket filmeztek le úgy, hogy 1-1 gondolatot kellett definiálniuk. Ennél szerintem nem készült jobb műalkotás, ami bemutatja, hogy mennyire egyek vagyunk.
Ő az alapítója a GoodPlanet Foundationnek, mely világszerte környezettudatos programokat finanszíroz, széndioxid kibocsájtást csökkentő ötleteket valósít meg.
Megéri nézegetni a honlapokat és követni ténykedését.
Benczúr Gyula - Erzsébet királyné
Benczúr Gyula egyik kedvenc festőm. Szerintem ő a magyar festők egyik legnagyobbika. A technikai ügyessége mellett meglátásai is „új színt” vittek a művészetbe.
a Mars
A Mars a jövő egyik lehetősége. Az a nagy álom, mely újraindítja a Holdra szállásnál már megélt varázslatot. Anno, a Holdról a Föld kicsinek és törékenynek látszott, és ez sokakat sarkallt arra, hogy másként lássuk helyünket a világban…
Earth from the Moon - NASA
…de az üzenet mára elhalkult, ezért az új cél talán átüti majd újra ezt a szintet.
Katsushika Hokusai - A Kanagawa-i nagy hullám
Hokusai is személyes kedvenceim közé tartozik, és a keleti művészet képviselőjeként kapott helyet rajzomon.
Zichy Mihály fotója 1881-ben, Bécs
Zichy Mihály a másik legnagyobb magyar művész szerintem, aki inkább a rajzi eszközökkel elért hatása miatt - ha már Benczúr itt van - szintén fel kellett, hogy kerüljön.
Honoré Daumier - Nadar
Daumier-én is többet gondolkodtam, végül a Charlie Hebdo elleni merénylet okán került fel. Sokan akkor nem értették, hogy a „gusztustalan”, „felháborító”, „vallásellenes”, „megbotránkoztató”, stb képek elleni támadás miért is annyira érthetetlen a világ ezen felén. Számos helyen lehetett olvasni, hogy úgymond jogosan, de legalább érthető okokból kifolyólag támadták meg a szerkesztőséget. Az emberi szálra nem térnék ki, hogy senki sem érdemel halált, hogy pl egy rendőr, akit oda hívnak hogyan kapcsolható össze egy pár ezres lapszámú újság szerkesztőinek leölésével. A lényeges szerintem - itt -, hogy minden kinevethető, semmi sem lehet szent. Persze, tisztelni lehet, de szentnek, tabunak, támadhatatlannak semmit sem lehet tartani, hiszen minden szentséggel bezárjuk a szabad gondolkodás és vélemény egy kapuját és azzal csak magunk leszünk kevesebbek. És senki sem mondhatja meg másnak, hogy mit gondolhat, miről milyen véleményt alkothat. Érvelni lehet, de aki életfilozófiaként, dogmaként tekint karikatúrákra, annak el kellene gondolkodnia azon, hogy hitének tárgya vajon tényleg egy rajztól el tud bukni?
Daumier a karikatúra egyik atyja. Egy olyan korban látta meg a lehetőséget valami újra, amikor a köztársaság gondolata is született és ezzel összefonta a karikírozást azzal, hogy a társadalmi méltóságokat állandóan emlékeztetni kell és lehet is arra, hogy ők nem többek bárkinél társadalmaikban. Ez a karikaturisták feladata, hiszen e gy jó karikturistának nem parancsol se isten, se ember!
Kevin Carter portréja
Az egyetlen olyan rajzolt fotó, melynek közvetlenül is szomorú története van. Kevin Carter volt az, aki megfotózta a Kislány keselyűvel című képet, mely az egyik első szudáni krízis ikonjává vált. Képét a New York Times hozta le, és egyből megindultak a támadások Carter ellen, hogy miért hagyta a kislányt magára, miért nem hessegette el a keselyűt és hasonlók. Egy évre rá aztán Carter öngyilkos lett, és a mítosz ezeket a támadásokat jelölte meg halála okaként.
Valójában nem közvetlenül ez volt az ok persze, hanem több momentum is. A drogok egyre jobban felőrölték, a támadások elszigetelhették a sokat megjárt fotóst, aki anyagi gondok és magánéleti problémák miatt már nem bírta tovább. Halála előtt nem sokkal ölték meg a szintén fotós barátját.
Talán a fő okozója öngyilkosságának az volt, hogy olyan szenvedélyesen űzte szakmáját, és olyan alázattal varázsolta az emberi kegyetlenséget és szörnyűséget 1-1 képbe, hogy ennek terhétől nem tudott szabadulni.
Darwin naplórészlete
A híres naplórészlet, melyen 2 szó igazi elementáris erővel bír. ’I think’, azaz ’szerintem’. Darvin sokáig dolgozott a faji kiválogatódás elméletén és az evolúciós elméleten, és meglátásait mindig naplóiba, füzeteibe jegyezte le. De a legtöbben nem tudják, hogy nem akart velük előjönni. Vallásos felesége, és a vallásos korszemlélet elítélte volna ezért (ahogy, bár kisebb mértékben, mint hitte, de így is lett) és nem akart családjának problémát ebből.
De ott volt az az I think! A szenvedély túlcsordulása, mely nem engedte elfogadni a hamisat és utat talált munkájában a valóságnak.
Amúgy azért nem látszik minden a naplórészletből, mert a sok szöveg túlkoncentrálta volna ezt az egy elemet, a nézők elkezdték volna olvasgatni és annak nem lett volna szerepe sem a rajz sem az I think szempontjából sem.
Salif Keita - Salif Keita GlobalFoundation
A mali fehér herceg is igazi példa a szenvedély erejére. Mali uralkodó családjából származik, ám mivel albínóként született, nem lehetett uralkodó, sőt, az életét kellett mentenie*. Már korán megszerette a zenét és éneklést és ez döntése az életére is kihatott, Franciaországban világhírűvé vált hangja. Sikerét aztán nem tartotta meg magának, róla elnevezett alapítványa több csatornán segíti a fekete albínókat, oktatást, biztonságot teremt nekik.
* fekete Afrika több részén az albínókat szellemeknek hiszik, akik ellen albínók húsát kell fogyasztani a kuruzslók és „helyi alternatív homeopaták” szerint. Ma is rendszeres az albínó gyerekek elrablása, csonkítások. Ilyenkor az élő embereket feldarabolják, és azonnal vagy szárítva eszik testrészeiket.
és ugye Rocky
Talán ez volt az egyik legnagyobb kérdés, hogy a kézben fogott képen mi legyen.
Tematika szerint valamilyen természeti dolgot szerettem volna, rá, ugyanakkor az nem magyarázta volna, hogy az miért a kézben kap helyet. Túlzottan elvonta volna a hangsúlyt a többi képről. Ugyanakkor fotót sem akartam nagyon oda, inkább rajzot, hogy használjam ezt a trükköt is a képen belül.
Aztán rájöttem, hogy a jó megoldás Rocky lett volna, aki önmaga a természet egy humoros produktuma, rajzolt képében az egész habitusa jelen is tud lenni, és az, hogy az Erato ennél a képnél visszavált egy pillanatra Fannivá, azzal az a szenvedély is testet ölt, amit Fanni érez a kutyulik iránt. Így ez a kis kép kicsúcsosítja az én személyes szálam szenvedélyét is.
És akkor a rajz megint:
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Leginkább ezzel a giffel tudnám összefoglalni a tegnapi Pechakucha előadásomat.
Aki nem volt ott, annak jó, csatlakoznék hozzájuk magam is. De azért valamit illene írnom róla, úgyhogy:
Nem tesz jót, ha az előadás egy olyan koncepcióba kell, hogy illeszkedjen (Smart Home, Smart City, Smart Society), ami minden más előadó számára egyáltalán nem volt megkötve. Ezen persze csak ront, amikor kérik, hogy a tech szektor miatt főleg startup-okra szabd az előadásod, majd kiderül, hogy 50-60%-ban építészek vannak jelen.
A magabiztosságnak aztán az sem segít, hogy rendre rosszul konferálnak be, adatok keverednek és az előadásod címét már a 4. verzióban olvasod a falra kifüggesztett plakátról, miközben mindent előre leadtál, egyeztettél és kérted, hogy jelezzenek bármikor, ha OK, ha nem… bármi.
Aztán eljön az előadás kezdete, elindul az előzőleg összerakott prezentáció, amivel kapcsolatban viszont izgulsz, mert egyértelműen nem szóltak vissza, hogy rendben van.
De mindegy, ott ennek már nincs jelentősége, elindul a prezentáció, majd el is akad, mert a hangot nem próbálták el, és nem lehet érteni azt, amit mondanék. Majd megakad még egyszer a videó, amikor nem sikerül ppt-re váltania, ugyanakkor időben el is csúszik, a 20 másodperces ütem eltolódik.
7 perces prezentáció esetén ez elég szar. De még ilyenkor is jöhet rosszabb. Az első dián feltűnik, hogy valami nem stimmel, és a 2.-3. körül - miközben beszélned kell - veszed észre, hogy hiányoznak a feliratok a képekről, 11 képről (a 12 diából), amik közül párat így nem lehet érteni, és arra kényszerülsz, hogy te magad mondd el, mit is látnak, ezzel teljesen felrúgva a prezentáció tematikáját.
És a végére már inkább abba is hagynád az egész művészettel foglalkozást.
Még az előadás előtt mondtam Fanninak, hogy nem zavar, ha emberek előtt kell beszélnem, ha tudom, hogy miről és mit szeretnék mondani. De azzal, hogy a vetítés totálisan szétment, illetve belenyúltak, így én magam is elvesztettem a végére a fonalat és mindaz, amiről beszéltem volna ugrálós lett és érthetetlen, amit ahogy én magam is kezdtem észrevenni, egyre csak gázabbá váltam.
Szerencsére a tömeg már ittasodott, így nem kezdett se röhögni, se hörögni.
Mindegy.
Nem rajzos ismerősök azt mondták a helyszínen, hogy "tapasztalatnak jó lesz", ami a rajzos körökben egy speciális jelző, nagyon feszült pillanatokra. Kb azt jelenti, hogy "ezt dobjad ki a p*csába és vegyél elő egy új lapot, mert sz*r! De majd csak holnap, mert mára már kimaxoltad magad felőrlését!".
Úgyhogy talán majd holnap, vagy valamikor máskor.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Meg is van, így sikerült:
és a részletek:
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Többször felmerült már a rajzok kapcsán, hogy azok csak a 2. helyet foglalhatják el a festmények után. És ez tényleg így van, ha például a kereskedelmi árukat nézzük. De mégis miért és eleve, tényleg így van ez egyáltalán?
Nincs így. Mármint tényleg olcsóbban lehet azonos méretű és kaliberű képhez jutni, ha az nem festmény, hanem rajz. Viszont ennek okai nem visszavezethetőek semmire sem. Kb hagyomány és kész.
Régen egy szürke, kő vagy fa burkolatú otthon, lakás feldíszítésére egy festmény jobb választás volt. Eleve a festészet fejlődése is a valóság színesítésére szolgált. A fejlettebb festészet, tehát a reneszánsz idején a pigment értéke meghatározta a kép árát is, előtte már sokszor megkötötték, hogy a drágább színekből hány grammot kell felhasználnia a művésznek (bár akkoriban a ’gramm’ még nem létezett). A kék szín (lapis lazuli) így terjedt el eleinte a képeken. Aztán jöttek olcsóbb pigmentek, amik minőségben is ideálisak voltak, nomeg mindenkinek volt már szép, színes festménye, kellett valami több. Áttevődött a technikára a hangsúly, és kvalitásosabb, tuningoltabb képekre áhítozott a vásárló közönség. Ez alatt persze az otthonok is színesedtek, alap festést kaptak a falak, és kevés volt a csak színes kép, több szín, virtuózabb, trükkösebb látványra is szükség keletkezett. Ez jellemezte a barokk kort például.
Aztán fokozatosan kezdett kikristályosodni az enteriőrök látványvilága és ezzel párhuzamosan a technikásság is felülreprezentálódott, viszont a képek témája kezdte elveszíteni a szimbolikát, allegóriákat. Ezek egyre inkább csak keretet szabtak az ábrázolandó tartalomnak, a valóság vált érdekessé (és mellesleg megszületett a grafika).
A századfordulóra került harmóniába az enteriőr gazdagsága és zsúfoltsága és a képek festészeti stílusa, hatása, összetettsége. Ez a cérna és selyem tapéták kora, a nehéz falvédő brokátok világa, a polgári lakások minipalota fílingjének világa. De ekkor kialakult a formatervezés, a szecesszió, mely egy teljesen új nyelvet és teret szabott a síkművészeteknek…
Lassan eljutottunk a modernista világig, ahol modern kinézetű (mamár inkább komikus) bútorok között voltak a festészetet érthetetlenséggé redukáló modern képek. Fröcskölt foltok, absztraktok és leányaik. Az volt az elgondolás, hogy a modern, a jövőt mutató stílus lehet jelenbéli.
És eljutottunk jelenünkig, ahol a modernizmust inkább a gazdagsága, belső összetettsége jellemzi. Ha egy autót nézünk, ami magától parkol, kiáll, millióegy izét tud még, ha egy telefont, amivel minden elérhető, irányítható, ikondömpinggel gazdagítja az életet, akkor mindenhol ez az összetettség és lehetőségekben gazdag világ fogad minket, egyszerű tárgyakba zárva... sok ilyen egyszerű tárgyba zárva.
viszont a színkavalkád már sok lenne
Ahogy egyre inkább monokrómok lesznek az eszközök és letisztultak a formák, úgy bonyolultabbak a tartalmak. Egy darab fa lapból készített csavart asztal hordozza az azt elkészítő szakma szaktudását, kvalitását, és szépsége ebben a tudásban, illetve sajátosságában van (pl a fa anyagában és erezetében, hiszen ma már ritka a festés a fán). Erre pl Japánban már régen rájöttek és az óta sem változtattak sokat, inkább folyamatosan fejlesztették. Összességében ezt lehet tárgykultúrának nevezni. Viszont az eltérő tárgyak önmaguk egyszerűségében is színesek, együtt pedig nagyon tarkák lehetnek. Ezek miatt (is) jelentek meg hát a fekete fehér képek, a rajzolt alkotások, grafikák a falakon (a régi penthouseokban, loftokban vagy a megboldogult sorozatok New York-i lakásainak falain a fekete fehér fotók).
És ezért is jó választás egy rajz a szoba ékítőjének. Harmonikusabban illeszkedik bele, mindenhez megy, és ha elég minőségi, akkor bármilyen tárgykultúrába, eklektikus berendezésbe passzol. Ma már nincs stílus, ma már inkább individuális tárgykultúra van, olyan eklektika, amelyben mégis passzol minden mindenhez.
számít, hogy a lakókörnyezet olyan pompás legyen, amiben még nem érezzük idegennek magunkat, de belső világunk szabadon és örömmel élhessen benne
és van még egy fontos szempont
Vajon értékőrző és értéktartó egy rajz? Mert régen nem volt az. Rajzolni csak vázlatozásnak rajzoltak, a pasztell képekről peregtek a porszemek, míg több esetben a papír hordozók megsárgultak. Ám manapság ez már nem probléma. A technika annyit fejlődött, hogy ilyen gondok ne jelentsenek problémát. Még ha fel is merül valami hasonló, akkor is van rá eljárás, mely meg tudja azt oldani.
Így egy festmény semmivel sem időt állóbb egy rajznál, egyedi grafikánál, és munkaigényessége sem kisebb a festett képekénél… erre biztos helyről tudok példát hozni. :)
Szóval, aki magának szeretne az otthonába képet, annak csak azt tudom ajánlani, hogy első sorban kortársat vegyen. Mert mégiscsak az szól arról a látásmódról, ami neki magának is van, amiben él. És aki tényleg komolyan gondolkozik ilyenen, hogy képpel dobja fel az irodáját, képpel alakítsa meghittebbé a hálószobáját vagy műalkotással emelje nappalija fényét, annak külön ajánlom a rajzot, az egyedi grafikákat, mert tiszta látványviláguk és frissességük igazi nívót ad bármely helynek, ahol a falra kerülnek.
és még IKEA környezetben is ütős a hatás, bár nem tudom, hogy ki képes ilyen számos-írásos installációk között élni!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Elkészült Bill új ruhája, mivel még két szponzor is úgy döntött, hogy szeretne beszállni a Szponzori programba. És velük gazdára lelt mind a 7 ajándék pakk, így már kisimult a homlokom, 100 dollárosokból lyuggatunk éppen konfettit és mahagónin fogunk ma szalonnát sütni!
De viccet félretéve, szeretném mind a 7 szponzornak megköszönni a támogatását! Nagyon nagy segítség, amit nyújtanak, és köszönöm, hogy látják a rajzokban a lehetőséget, hogy támogatásukkal áldozzanak is a kiállításukra!
Bill, egy másik Murray, Michel képén
Ez a pénzgyűjtés, amúgy meglepően jól sikerült, én nem reméltem - és az első meghirdetéskor nem is tűnt úgy - hogy a célt 100%-ban el lehet vele érni és durvább kompromisszumok nélkül (pl mennyi levél menjen ki és mennyi bélyeggel, milyen keretfából készüljön a keretezés és hasonlók) meg lehet rendezni a kiállítást.
A Szponzori program ötlete már nagyon régen megszületett bennem, évekkel ez előtt elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen ajándékok lennének megfelelőek, és külön öröm, hogy az eddigi visszajelzések szerint az ajándékok fontos szerepet játszottak. Talán nem volt teljesen értelmetlen anno Képző előtt (vagy alatt) inkább az antikváriumokban és a Lyka Könyvtárban nézelődni!
ahogy a Tom & Jerryben volt: tön-nön-tön-tön-tön-nön-nön-nön - tön-nön-tön-tön-tön-nön-nön-nön... (amúgy ez a faj nem eszik pénzt, ezt a rovargyűjtő énem miatt muszáj volt közölnöm!)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Na, vajon ki volt a modell a képhez. :)
De akkor az Erato bemutatása előtt még egy részlet álljon itt:
Hamarosan kész!!!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
És itt is vannak az újabb részletek.
Máris két kép, és ezen a ponton kell elnézést kérnem a minőségükért és mert csak ilyen kis darabkákban szerepelnek. Ezen sokat gondolkodtam, hogy így legyenek e, de aztán végül meggyőztem magam, hogy igen, mert egyfelől ha nagyobb darabokat mutatok be, akkor túl hamar és nem kész formájában mutatom be az egész képet.
(Ez ismerős lehet a hírleveleseknek, akiknél a fejlécben már több volt látható az Eratoról, és a portréra kaptam is visszajelzést, hogy biztos jó e, miközben az a rész még nincs kész és azért nem teljes… igen, igen, a hírlevelesek előrébb járnak és többet tudnak, a fejlécben lehet feliratkozni hírlevélre! Amúgy múlt héten küldtem nekik pénz energiát és egyikük sem panaszkodott, hogy nem kapta meg, szóval működik a dolog!)
Szóval ezért csak kis darabokban adagolom az új rajzokat.
ezen a képen már látható egy részlettel több is a múltkori feladvány képpel kapcsolatban
A minőség pedig azért ilyen, mert a megfelelő tónusvilág befotózásához be kellene forgatnom a rajzállványt, és azt ilyenkor még nem lehet, mert be van állítva. Nomeg, így olyan kis sejtelmes az egész!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
