El is készültek a képek a megnyitóról, íme pár közülük:
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
anekdotázgassunk
Nekem a legszórakoztatóbb a kiállítás körül azok az anekdoták voltak, melyeket menet közben hallottam vagy mondtak nekem. Úgyhogy most következzen egy kis csokor ezekből:
1# - szállítók Sly és Madonna
A kiállítás rendezésekor a képszállítókkal nem találkoztam a felpakolásnál, mivel én a kiállítótérnél vártam őket. Amikor megérkeztek, akkor egyből jött a sok kérdés, mivel nem voltak letakarva a képek.
- Ezek rajzok mind?
- Igen, rotring rajzok. - mondtam én
- És az egyiken azt jól láttam, hogy a Sylvester Stallone van? A fiatal? - kérdezte az egyik szállító, utalva a Hypnos&Thanatosra.
- Nem, az egy ismerősöm, de tényleg hasonlít a fiatal Sly-ra.
Mire közbevág a másik szállító:
- Az hagyján, de egy másik képen a magyarpolányi Fájdalmas Szűzanya van! - a Melpomene-re mutatva
2# - minden narancs narancs, de nem minden narancs a narancs
Érkezett az egyik szavazócetli hátán egy üzenet, amely olyan elismerés, melyet mindig jó kapni.
„… Ameddig nem láttam az Utolsó narancsos képed, addig nem is tudtam hogy néz ki a narancs. De komolyan, sosem figyeltem meg.” :)
3# - vagy amikor pár szóba minden bele van sűrítve
„Hát Pali, nem gondoltam volna!”
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Elysium - iski Kocsis Tibor kiállítást megnyitó beszéde
Sokan már nagyon várták, szóval íme:
Elhangzott: 2016. április 8-án az AMATÁR-ban Budapesten Gellérfi Pál Elysium című kiállításának megnyitóján
Megnyitotta: iski Kocsis Tibor
Egy horvát teoretikus, művészetpedagógus szerint
„Az álom az a hely ahol a nyers nappali tudat és a tiszta absztrakció találkoznak.”
Jadranka Damjanov
Gellérfi Pál munkáit nézve vizualitás szempontból először a tromp-l’oeil jelenség jut eszembe, azaz a megtévesztő, szemet becsapó valósághű ábrázolás a képzőművészetben.
Szánjunk egy percet ezen művészi szándék megértésére, és ehhez hívjuk segítségül a kiállított Harmadik narancs, vagy a Csernus emlékére című munkát. Első pillantásra a szem úgy érzékeli, hogy egy narancsokról készült csendélet papírhordozója fel van ragasztva a falra. Amikor elkezdünk közelebb lépni, folyamatosan derül fény a valóságra, és ezzel párhuzamosan a látásért felelős agyi központ szintetizálja a világról ismert vizuális és kulturális, tanult, valamint tapasztalt élményeinket; és mire elérjük a kép terét, egyértelművé válik, hogy egy jóindulatú, játékos megtévesztés áldozatai lettünk.
Az antik időkig visszanyúló jelenség alkalmazása mindenkor három művészi alaptételre hívja fel a figyelmet: első a játékosság fontossága, a szórakoztatás, a maradandó vizuális élmény könnyed célba juttatása, a második a valóság relativitása, a látvány és a fizikai, filozófiai, metafizikai értelemben alkotott valóságképünk nem minden esetben vág egybe. A harmadik a titok, ugyanis, hosszú évszázadokig a vizuális kultúra mesterei a közhiedelemben egy beavatott tudás birtokosai voltak, amely segítségével egyfajta metafizikus kommunikáció alkalmazásával hidat építhettek az isteni és emberi világ között. Itt jegyezném meg, hogy ezt a tudást elsősorban a minél elmélyültebb, mesterségbeli ismeret, tapasztalat valamint a múltban a fizikai, csillagászati és matematikai ismeretek összessége adta. A tromp-l’oeil történetének útját követve a pompeii falfestményektől a reneszánsz Andrea Mantegna domborműszerű fekete-fehér festményei, vagy a barokk illúzionisztkus mennyezetképei után, a jelenség egyik fénykora a XIX. századi amerikai festészetben érhető tetten. William Michael Harnett és a John Frederick Peto tromp-l’oeil képei a későbbi amerikai realista festészetre nagy hatást gyakoroltak. A XX. század elei realista George Bellows, vagy John Sloan festészete közvetlen előképe volt Edward Hopper realizmusának. Hopper festészete gellert kapott a pop-art szemléletén és már csak egy kicsi lépés kellett az amerikai fotórealizmushoz. Illetve a későbbi fotóalapú rajzokat készítő 1976-ban született Karl Haendel Los Angelesben élő művészhez.
Karl Haendel - Theme Time
Haendel művészetében is meghatározó szerepe van a tromp-l’oeil –nek és Gellérfi hozzá hasonlóan ceruzarajzokat készít. Ma a fényképet használó képzőművészetben két terminus technikus ismert, a fotóalapú és a fotórealista, hiperrealista. Gellérfi klasszikus és stiláris értelemben nem fotórealista, de fényképet használ rajzainak elkészítéséhez, és bár számos ponton vonható párhuzam a fotórealizmussal, mégis inkább fotóalapú realista képzőművészetnek tekinthető munkája. Rajzainál a fénykép, mint a dokumentáció tárgya, a történelmi hitelesítés eszköze, meghatározó és állandó jelenléttel bír.
Másod sorban, ha Gellérfi munkáit nézem, - és itt leginkább a csendéletekre gondolok - Giorgio Morandi bolognai művész jut eszembe. Morandi korai, 1910-es évek második felében készült művei rokonságot mutattak a metafizikus, szürreális festészettel, olyannyira, hogy többször Chiricao-val közösen állította ki munkáit. Majd később a metafizikus festészeti gondolkodásból az elmélyült figyelem maradt meg. Figyelem kifelé a látható világra és figyelem befelé a művészi intenció megragadására. Morandi kvietista volt, azaz ahhoz az irányzathoz kapcsolódó ember, ami szerint a szemlélődő lelki elmélyüléssel, a teljes passzivitással megszerzett belső nyugalom vezet az Istennel való egyesüléshez. Itt a nyugalom és a szemlélődés szóra hívnám fel a figyelmet. Gellérfi Pál ifjú kora ellenére egyre elmélyültebben figyel. Mit is jelent ez? – ha egy művész stilárisan látványelvű, mondhatjuk realista, témája egyszerű, kompozíciója klasszikus, vagy modern iskolát követ, akkor a művészi atitüdből, alkatból fakadó szerteágazó figyelem, egyre koncentráltabbá válhat, ami nem is feltétlen a művész szándéka szerint alakul, hanem egyszerűen maga a művészet átfogó tárgya, és az említett körülmény alakítja az embert, adott esetben Gellérfit.
Giorgio Morandi - Il Blog di Relais Rione Ponte
Néhány szó a rajzról:
A képzőművészetben a gondolatok, ötletek lejegyzésének, illetve vizuális nyelvvé fordításának első médiuma a rajz, formája a vonal, ritkábban a folt. Eszköze a ceruza, toll, szén, kréta, ecset, vagy bármilyen eszköz, amely képes a forma nyomhagyására. Hordozója hagyományosan a papír, de a XX. század második felére ez lehet fal, vagy bárminemű fizikai felület, sőt maga a kiállítótér, vagy köztér tere, levegője az insatallativ rajzok esetében.
A rajz, mint a legősibb, a kézírással azonos őszinteségű kifejezésforma sajátos jellege miatt a szellem impulzusainak közvetlen képpé formálására is lehetőséget ad. Noha a mérvadó európai művészetelméleti hagyomány, és a művészeti képzés hosszú tradíciója szerint a rajz, a formát adó szellemi érték, mindennek dacára – vagy talán éppen emiatt – a köztudatban a huszadik századig más művészeti ágak kiegészítőjeként élt. Később a grafika átfogó fogalmához kapcsolták, mely magában foglalt minden papírra készült művet, beleértve az egyedi rajzot, és a sokszorosított és alkalmazott grafikát. Napjaink képzőművészetében viszont ismét előkelő szerephez jutott.
A XX. század első felének kulturális változásaival egyetemben a rajz is új lendületet vett. A modernizmust megelőző Art Nouveau illetve szecesszió átmeneti időszaka után a rajz, a művészet kísérletező szándékai szerint átlépte a látvány elvű leképzés igényét. Annak redukciójával egyetemben a festő sorra készítette kompozíciós „vázlatait”, mely kísérletsor melléktermékeként - ahogy az lenni szokott - felfedezte a rajznak, mint önálló médiumnak az erejét. Így a századfordulótól 1945-ig tartó időszak izmusaihoz kötődő rajzi mechanizmusok, meghatározták azt a szellemi potenciált, amely ezen intellektuális művészeti műfaj későbbi időszakára is kihatott. Hazánkban is Kassák, Vajda, Barcsay, Nagy Balogh vagy Kondor Béla szemléletmódja oly hatást gyakorolt a művészekre, hogy a napjainkig terjedő időszakot, mint egyfajta definiálatlan szellemi hagyomány, meghatározta.
Gellérfi ceruzarajzokat készít. Eszközhasználatban, a magyar hagyományból Zichy Mihály romantikus szemléletével vonható közvetlen párhuzam, míg szélesebb európai közegben elsőként a klasszicista francia, és a romantikus német és osztrák mesterek metódusát követi.
A grafikus rajzi technikára jellemző a vonalakból építkező tónusozás, amely esetben a tónusmélységet általában egymást keresztező vonalak sűrítésével érik el a művészek. Ezzel szemben, Gellérfi a tónusozást párhuzamos vonalak egymásmellettiségének sűrűsítésével vagy ritkításával éri el. A párhuzamos vonalak iránya, jobbról balra halad, ami utal a művész jobbkezességére.
Illetve a kompozícióiban is gyakran felfedezhető a jobbról balra tartó átlós mozgásra utalás. Valamint a jel, és a jel hiányának ütköztetése, a megrajzolt és szabadon hagyott papírfelületek formájában.
Ezzel az ütközéssel eljutottunk a művészetben gyakran felfedezhető dualaitásig, ezt Gellérfi Pál itt kiállított munkáinak témáiban is láthatjuk.
Például a történelmünket meghatározó pozitív és negatív hírek, események kettősége a két Múzsa rajzon, Hüpnosz és Thanatosz képén megjelenő életigenlés és a halálhoz vonzódás. Vagy a kettősség, álom és valóság, és a jobbról balra haladó átlós kompozíció Morpheus alakjában.
„Az álom az a hely ahol a nyers nappali tudat és a tiszta absztrakció találkoznak.”
Ezzel a kiállítás megnyitom!
iski Kocsis Tibor
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
akkor jöjjenek a statisztikák
Szóval összesen a kiállítótér kereséstől kezdve 309 levelet küldtünk ki, amiből 90%-át a Postának sikerült is kivinnie…
Maga a kiállítás összerakása amúgy már 2015 nyarától kezdve folyt, mivel addig nem akartam az első Hellens képbe, a Melpomene-be belekezdeni, amíg nem állok rá a lehető leggyorsabb publikálására. Azóta hozzávetőleg 300 liter kávéval serkentettem aktivitásra magam, és ennek köszönhetően csak úgy füstölt a billentyűzet ujjaim alatt.
Ezt bizonyítja a 43 blogposzt és a 190 facebook bejegyzés is. A szervezést persze jelentős részben emailekben koordináltuk, egészen pontosan 309db-ban.
Nem valami kiértékelős posztnak szánom ezt, de azért szeretnék pár érdekességet ide is kiposztolni, mivel nézve a számokat, túlnyomó részben elégedett vagyok a megnyitóval.
Végül 115-120-an jöttek el a megnyitóra, ami nagyon jó, 60 fölött én már elégedetten summáztam volna a napot. Persze, még 8-án is sokaknak jött közbe mindenféle váratlan esemény, így még olyan 20 fővel többen is lehettünk volna.
Ami viszont a legérdekesebb volt számomra, hogy a rajznyerős akció kapcsán leadott vélemények szerint így alakultak a rajzok tetszési statisztikái (a megnyitón leadott cédulák alapján):
1. helyezés - Hellens - Melpomene 30%-kal
2. helyezés - Utolsó narancsos kép 19%-kal
3. helyezés, holtversenyben - Nagy szappanos kép, Hellens - Hypnos&Thanatos, Hellens - Morpheus 11,5%-kal
Mondhatni, elég lett volna ezt az 5 képet kirakni! :D
Bár azt előtte sejtettem, hogy az Utolsó narancsos kép tetszetős lesz, mivel egy korábbi, facebookos csoport béli megosztásnál is elég jól likeolgatták (1 nap alatt 605 like), mégis az tényleg meglepett, hogy mennyi pozitív visszajelzés kötődött kifejezetten ehhez a képhez.
Úgyhogy nagyon köszi mindenkinek érte! ;)
Többen kérdezték, hogy a képek eladóak e, illetve hogyan lehet áraikról többet megtudni. A legegyszerűbb, ha direktben nekem írnak az érdeklődők az info kukac gellerfipal.com-ra, vagy facebookon üzennek. És akkor küldöm is a katalógust, mert azt folyamatosan frissíteni kell a már elkelt képek jelölésével (megelégedésemre azért fogynak a képek, többen gondolkodnak komolyan a vásárláson).
ja, és még egy fontos dolog!
Ha valaki szeretne exkluzív tárlatvezetést vagy csak beszélgetni a rajzokról, azt várom az alábbi időpontokban, amikor bent leszek a kiállítótérben:
április 12 - kedd, 16:00 - 18:00-ig
április 14 - csütörtök, 16:00 - 18:00-ig
április 21 - csütörtök, 16:00 - 18:00-ig
április 28 - csütörtök, 16:00 - 18:00-ig
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Elysium
A kiállításon szereplő képek háttérinfói, adatai és érdekességei itt, egy helyen:
Hal alufóliában, citromokkal - http://www.gellerfipal.com/blog/post/azok-a-kutyas-rajzok/
Nagy szappanos kép - http://www.gellerfipal.com/blog/post/eltuno-reszletek-megjeleno-aprosagok-a-nagy-szappanos-kep/
Csernus emlékére - http://www.gellerfipal.com/blog/post/csernus-emlekere/
Utolsó narancsos kép - http://www.gellerfipal.com/blog/post/az-utolso-narancsos-kep/
Last day on Earth - http://www.gellerfipal.com/blog/post/last-day-on-earth/
The 3rd Orange - http://www.gellerfipal.com/blog/post/arch%C3%ADv-the-3rd-orange/
és a Hellens- sorozat:
Hellens - Melpomene - http://www.gellerfipal.com/blog/post/melpomemne/ valamint http://www.gellerfipal.com/blog/post/fot%C3%B3k-ami-a-melpomene-n-/
Hellens - Erato - http://www.gellerfipal.com/blog/post/erato-kis-kepek-a-nagy-kepen/
Hellens - Morpheus - http://www.gellerfipal.com/blog/post/morpheus/
Hellens - Prometheus the Titan - http://www.gellerfipal.com/blog/post/prometheus-the-titan/
Hellens - Hypnos&Thanatos - http://www.gellerfipal.com/blog/post/hypnosthanatos/
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Hypnos&Thanatos
Szóval ez a 4. kép, ami 5.-nek készült végül el.
Hypnos és Thanatos az Éj istennőjének ikergyermekei, előbbi az álmok istene, míg utóbbi a halálé. Két olyan fogalom istenei, melyek egy kicsivel az emberi észlelés határai után léteznek.
Mind a ketten a Tartarosban, a túlvilág barlangjában élnek, ott, ahová élő soha nem léphet be (elvileg), és soha nem jelennek meg amúgy, csak ha az álmokkal vagy a halállal kapcsolatban kell.
Ezért nem kaptak önálló teret rajzukon és lettek a vázlatos hangulattal visszaszorítva ábrázolva. Valójuk sohasem látható, illetve akkor már mindegy, ha igen. Ez amúgy a klasszikus ábrázolási formájukra is jellemző H&T-nak nem maradt fent egész alakos alkotása, pár fej szobor és ornamentika a maximum róluk.
Az antik ábrázolásaikon ugyan nem, de a későbbi festményeken már úgy különböztetik meg őket - ahogyan magam is tettem -, hogy Thanatos arcát árnyékban tartják, ezzel sugallva a Halál istenének komorságát.
Mint a Hellens-sorozat másik 4 képe, úgy ez is régi képeimen már kitalált és szerepeltetett rajzi, szakmai trükköket, elemeket alkalmaz. Ennek esetében A Last day on Earth - mely szintén szerepel a bemutatkozó kiállításon - és a Welcome Home a két elődkép. Amikor azokat, majd általuk ezt a képet kitaláltam, akkor egy nálam szokatlanabb képi megoldást szerettem volna valahogy bemutatni.
A vázlatosan hagyás lényege nem időhiány, lustaság vagy valami hasonló dolog, hanem a nagyon részletes és reális rész és az "üresen" hagyott papír közötti különleges kapcsolat. Szerintem ez valahol a trompe l'oeil legyeknél kezdődött, amikor a kor szintjéhez képest nagyon kifinomult képi megoldásokat úgy próbálták még tovább tuningolni, hogy mindenféle kis szösszeneteket illesztettek a festők a képekre, hogy még élethűbb hatást keltsenek, illetve 'becsapják a szemet'. Ezzel viszont a csak odatett részlet le is dominálta magát a képet, így hamar ki is kopott ez a játék.
Egy kartauzi portréja
Én annyiban változtattam a dolgon, hogy nemes egyszerűséggel a légynek tettem meg Hypnost&Thanatost és hagytam magát a "képet".
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Prometheus the Titan
Prometheus régi nagy kedvencem és mindig vágytam rá, hogy valahogyan csináljak valami prometheusos képet.
Története iránti rajongásom még anno az érettségi idejéből jön, ugyanis egyedüliként én választottam 3. irodalom tételnek az „Egy szabadon választott görög dráma elemzése és a műfaj jellemzőinek bemutatása általa.”-t. Akkorra már persze sok Prometheus alapú történetet olvastam, a két legfontosabb is, a Gólem és a Frankenstein is nagy kedvencem lett, sőt, a legfiatalabb Prometheus koncepció, A Gömb is az egyik rajongott filmem.
Frankenstein??? a Gólem??? a GÖMB??? miről ír már megint?!
Mert ez a három történet is bizony sok-sok ponton a Prometheus drámájából táplálkozik. Míg a drámában Prometheus megsajnálja az embereket szerencsétlenségük miatt és ellopja a tüzet (azaz a fejlődés kulcsát) nekik, majd ezért büntetésből egy sziklához láncolja Zeusz és keselyűivel minden nap megmarcangoltatja a beleit-máját - természetesen az idők végezetéig -, addig a Gólem esetében Lew rabbi szintén egy isteni varázserőt (isten nevének helyes írásmódját) kapja, hogy pártfogoltjait, az elnyomott és pogromizált zsidóságot valahogy megsegítse a sárkolosszussal.
Frankenstein pedig - melynek alcíme az Avagy a modern Prometheus - szintén mágikus erőt alkalmaz (a korai, de fejlődő tudomány, az elektromosság segítségével az élet teremtését), hogy létrehozza az önállót, cselekvőt és szépet.
Mind a négy mű alapja az, hogy fő hőseink valami emberfelettivel akarnak jót, vagy többet véghezvinni, változtatni, de tettük eredménye nem lesz tökéletes, és a beléjük kódolt kockázatok, veszélyek végül konfliktusokhoz vezetnek. Ami mindegyikben viszont eltérő, hogy a Prometheus karakterek mind másért teszik tetteiket, mások motivációik. Prometheus önzetlenül segíteni akar, Lew rabbi népének szeretne védelmet és biztonságot, de figyelmen kívül hagyja, hogy a Gólemet öncélúbb dolgokra is felhasználja és ez majdnem lánya életébe kerül. Victor Frankenstein a tudomány szerelmeseként, de fiatal hevületében felelőtlenül alkotni, létrehozni szeretne.
Goodman doktor, Adams és Fielding kutatók pedig - az ember mélyében lévő vágyakat valóra váltó gömb segítségével - a kíváncsiságuk és megismerés iránti vonzalmukban, ahogy a tudomány nagy titkát próbálják megfejteni véletlenül sajnos saját gyengeségükkel szembesülnek.
ja, a képről még nem is írtam
A sötét képi világ, fénytelen beállítás a Prometheus-hangulat egyik legfontosabb eleme, illetve a fény szerepe mindig végig kiemelt a történetekben. Ez nem depis dolog, hanem inkább misztikus, bizonytalanító hatás. Prometheus alakja, a statikus beállítása nem fedi fel, hogy a „tett” előtt, után vagy az egész sztori végén járunk, pusztán arra utal, hogy van, vagy jelen van Prometheus.
Amit még fontos megemlíteni, hogy az alak arányain eléggé sok átírás történt. Mivel a mitologikus figurát NEM magammal szerettem volna párhuzamba állítani, hanem valahogy megrajzolni a titánt, a nem ember, istenek előtti óriást, így egy fura nézőpontba helyeztem. Ha ugyanis megtartottam volna az arányokat, akkor hagytam volna, hogy pusztán egy emberalakra címkéződjön a Prometheus név.
+1
Több, rajzaimat kedvelőm ide fogja citálni az Alien-Predator univerzum Prometheusát. Bár elsőre az is illene ide, de a rajz ötlete hamarabb született meg, mint ez az Alien (Predator nélkül), ugyanakkor Ridley Scott ezen esetben a kabátot varrta a gombhoz, mivel a filmben és történetében „a prometheusi tett eredményei” mennek Prometheushoz és nem fordítva... de talán majd a Paradise-ból kiderül.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
a macskát leszámítva valahogy így érzem magam
Mert csak sikerült mindent elintézni, berendezni, ide-oda cuccolni és nem mellesleg megrajzolni.
Úgyhogy ez úton szeretném mindenkinek megköszönni a segítségét! (ide raktam egy felkiáltójelet, mert felkiáltva mondtam ezt a sort!) (…meg ezt is.)
A Szponzori programban résztvevő támogatóimnak, akik nélkül semeddig sem jutott volna a kiállítás. Balogh Péter Róbertnek, aki látott a rajzaimban annyit, hogy válaszoljon megkeresésemre és a kiállításhoz magát a kiállítóteret bedobja a kalapba. Az Amadeus Művészeti Alapítvány csapatának, akik mindenben, amiben tudtak segítettek és sokat segítettek. Aztán természetesen iski Kocsis Tibornak, hogy megnyitja a kiállítást.
A modelljeimnek, akik kibírták a 10 perces fotózásokat. Tapasztalatból tudom (Prometheus), hogy nem könnyű magammal.
Természetesen Fanninak, akit néha pajszerrel kellet lefeszegetnem a nyomdagépekről, oly lelkesen nyomtatta végig az anyagokat, Szabolcsnak, a Déli pályaudvar melletti képkeretezőnek, aki nagyon frankó munkát végzett a keretezéssel és nem fárasztott például olyan ötletekkel - mint „kollégái” -, hogy egy keretet keretezzünk keretbe, hogy a keretfa szépen nézzen ki, hanem egyből, pontosan tudta, hogy mit szeretnék.
Továbbá köszönöm annak az etióp kecskepásztornak, aki rájött, hogy a kávé ehető, és finom.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Prometheus munka közben
Hát, természetesen nem bírom ki, hogy ne írjak valamit a Prometheusról. Persze, megfogadtam, hogy a 2 utolsó képet nem mutatom meg a kiállítás megnyitójáig, de azért valami ízelítőt azért adok. Egész pontosan egyet.
Na, vajon ki volt a model a képhez? (annyit segítek, hogy egy flakon kóláért elvállalta, de ritkanagy primadonna volt, mert kikötötte, hogy csak kávé után hajlandó fotózkodni :$)
És még egy gif is van azért, melynek címe - utalva egy korábbi posztra - Faithless: The Dance never ends!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
véleményért rajzot!
Ha már bemutatkozó kiállítás, akkor gondoltam lehetne egy plusz csavar benne, valami olyan játék, amitől másoknak is még izgalmasabb lehet a dolog.
És, nem mellesleg, fontos lenne visszajelzéseket is gyűjtenem arról, hogy hogyan fogadják munkáimat, így végül arra jutottam, hogy egyik rajzomat (az alább láthatót) annak ajándékozom, aki:
1# a kiállítást megnézi
2# az ott kihelyezett kártyák egyikén megírja, hogy melyik képet kedveli leginkább a kiállítottak közül
3# megadja a mailcímét, hogy el tudjam érni, ha őt húzom ki április 29-én UPDATE 2# május 6-án a kalapból
UPDATE: további szabályok:
- minden mailcím csak 1x játszik, fölösleges több cetlit is kitölteni ugyan arra a címre
- akit kisorsolok, annak 3 napja lesz, hogy reagáljon a mailra, amit küldök neki, mert inaktív, spamgyűjtő címekkel nem szeretnék foglalkozni
miért-miért-MIÉRT??? éri meg ez nekem
Nagyon egyszerű válaszaim vannak erre. Én nagyon untam azokat a kortárs kiállításokat, amelyeken csak „feldobálták” a falakra a festményeket és viszont látásra. Azokat meg még jobban nemszerettem, amelyeken a kiállítási prospektust is 150.-ra beárazták. Ezért fordítottunk Fannival annyi energiát a save-the-date kártyákra, a meghívókra, borítékokra vagy ezért is tartott olyan sokáig a keretezés leszervezése és hasonlók. A blogon megjelenő anyagokról külön nem is ejtenék szót, de azért javaslom, hogy aki eljön, az töltsön le előtte egy QR kód olvasót a telefonjára, mert így majd gyorsabban behozhatja a képek háttéranyagait mobil eszközére és láthatja, olvashatja, hogy mi hogyan és miért van a képeken.
Nomeg szeretném, ha ember közelibb lenne a tárlat, lenne egy plusz dolog benne.
Természetesen gyakorlati szerepe is van, méghozzá az, hogy így nyomon tudom követni, hogy hányan látogatták meg a képeket a 3 hét alatt, illetve mely képek témái tetszettek leginkább az érdeklődőknek (a témák kérdésében majd írok egy külön posztot, mert van mit mondani róla). Illetve, van még egy fontos kitétele a dolognak, méghozzá az, hogy aki bedobja a kártyát a dobozba, az ezzel elfogadja, hogy mailcímére kiküldjem a hírleveleimet. A hírlevélről bármikor le lehet iratkozni, de április 29-ig így 3-at ki tudok küldeni és a rajzaimra nyitott emberek egyszerűbben kipróbálhatják, hogy miért kényelmes így követni munkáim.
Szóval, jáccásra fel, hegyezze mindenki a nyelvét, mártsa vitriolba tollát és készüljön, hogy megírja véleményét! A változtatás jogát fenntartom, de nem hiszem, hogy lesz, csak ha valamit kifelejtettem! :)
én már úgy izgulok!
További adatvédelmi szöveg, amit úgysem olvas el senki, de ide kell írni:
A akcióban/játékban való részvétellel a ’játékos’ elfogadja és hozzájárul, hogy email címére a gellerfipal.com hírleveleit továbbítsa. A hírlevélről bármikor le lehet iratkozni, ennek módja minden hírlevél alján fel van tüntetve. A ’játékosok’ email címeit az akció szervezője (Gellérfi Pál) 3. fél számára nem adja ki. Minden egyéb kérdésben a hatályos adatvédelmi jogszabályok rendelkezései érvényesek.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
i believe in me!
Igen-igen! Mert muszáj hinnem magamban, annyira sűrű lesz a program a megnyitóig.
De szerencsére a keretek már itt pihennek pár napja, a kisebb képek már készen, a nagyok viszont még párásodnak, hogy kirúgják magukat kellően a passepartout-záshoz. Ugyanis ilyen nagy méretben már ez is szempont.
Mikor felfeszítek egy lapot a rajzállványra, akkor az még a hengere formáját akarja felvenni és nagyon óvatosan kell bánni vele, nehogy megtörjön valahol a papír felszíne. Viszont, amikor már rajzolok, akkor - ahogy haladok a képpel - a sok vonal folyamatosan kigyaszatolja a papírt. Kb úgy, mint régen a szaloncukor papírok alufóliáit simítgattuk laposra.
Amikor pedig kész a rajz, akkor a lakkozás felpuhítja újra, majd száradás után még felvesz némi párát (gyanítom, hogy a lakk köti meg a levegőből). Ez amúgy nagyon érdekes, mert érezni a papíron, hogy súlyosabb lett álltában.
Naszóval, ott tartunk, hogy vasárnap össze is tudom állítani a Hellens képei és akkor már tényleg sima ügy… :DDD… csak még párszor el kell mondanom, hogy ’hiszek magamban’!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Last day on Earth
Az utolsó nap a Földön. Ez a kép egy rövid, 2 éves szünet előtt készült el, így azért kapta pont ezt a címet, mert már tudtam, hogy egy kis ideig nem fogok rajzolni, el kell utaznom a világomból.
El kellett döntenem, hogy hogyan is lehetne megoldani, hogy a rajzzal foglalkozzak. Ekkor már jó sok éve rajzoltam, úgy magamban, de nem tudtam pár fontos kérdésre választ találni. Milyen modell (üzleti, gyakorlati) szerint lehetne csinálni, milyen témákat lenne jó megrajzolni, merre tovább, ha már nem az öncélú kihívás mozgatja a mechanikus ceruzát és a varázslat inkább rutinszerű illúzióépítés, mintsem káprázat.
Az üresen hagyott papír, amit pár apró kép kitölt (Csernus egyik hattyúja, Cesaria Evora portréja, Sándorfi Ígéret földje, Salif Keita fotója és Bob Marley ezredszerre is lerajzolt képe), ez az utolsó földi nap egy haikuba csomagolva.
(zárójelben, de fontos megemlíteni ennek a képnek a párját, a Welcome Home-ot, amin Gustav Courbet realizmus alapító mellett az én* portrém van, majd Sándorfi egy festménye fejjel lefelé, Mucha egy címkéje átírva, Csernus másik hattyúja és egy nyilacskás szív… azaz a hazatérés haikuja)
*: igen, az én vagyok, csak fölülről megvilágítva. Ez a legkevésbé felismert kép a rajzaim közül. Már titulálták munkásgyereknek, valami orosznak (mert Courbet-t Tolsztojnak hitték), és senkinek is amúgy. :)
Megnéznéd élőben?! Nagyon jó! Gyere el április 8-án az Amadeus Művészeti Alapítvány kiállítóterébe, az AMATÁRba (1035 Budapest, Veder u. 14.), ahol egy kiállításon - több másik rajz mellett - ez is ki lesz állítva. Ne feledd, 18:00-kor kezdődik a megnyitó! És hidd el, élőben még vadabb ez a rajz is!
:( Hogy nem tudsz eljönni? Nem baj! Április 8-28 között, minden kedden és csütörtökön is megnézheted, 12:00 és 18:00 között!
A kiállításra kerülő képek mindegyikéről bővebb információkat írok ide a blogra. Mivel már szinte mindenkinek okostelefonja van, így minden kép mellett ott lesz egy kis táblán a link és a QR kódja, ahol elérheti az adott rajz infóanyagait, háttérsztorijait.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Alphonse Mucha interjúrészlet
Valakivel beszélgettem a jó művészet szakmaiságáról és arról, hogy mennyire sokat számít amúgy a művészeti látásmód a társadalomban. A lényeg az volt, hogy említettem neki, hogy a minőségi művészet olyan szinten hat a kultúrára, hogy azt a társadalom minden szintjén lehet érezni - jó esetben.
És ahogy erről beszéltem, említettem egy Alphonse Mucha interjút, amiben Mucha elég kemény jóslatokat osztott meg. No, kikerestem a szöveget, hogy lássuk, hogy a szecesszió egyik nagymestere, a design koncepciójának megteremtője, megálmodója, hogyan látta a jövőt.
The World - 1902. április 8. - Az amerikai nő gyönyörű, mondja a francia festő című cikkből
„Ez az ország még túl fiatal ahhoz, hogy ki tudta volna bontani saját művészetét. Vannak festői, sőt rendkívül jó festői. De nem amerikaiak. Noha itt születtek, mégis európaiak, többnyire franciák. Európában tanulnak, ott formálódnak, így aztán legjobb munkáik is csak másolatok. De a fejlődés mai tempója mellett ötven év múlva tűnik majd fel az igazi amerikai festő, aki már önállóan alkot. Eredeti lesz. Amerikai lesz… Ez a reneszánsz megteremti a monumentális ridegség ideáljait.
Az Önök építészete egyszerűvé válik. Egyetlen kőtömbből készült oszlopai és tágas árkádjai Salamon székesegyházának nagyszerűségére és az egyiptomi piramisokra emlékeztetnek majd. A mesterkélt effektusok, a túldíszített ablakok, a fantasztikus építmények mind eltűnnek, és helyükbe hatalmas, fennkölt és hatásosan egyszerű stílus lép.”
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
és aki nélkül nem jönne létre semmi
Ő, aki mindig ott volt mellettem, és minden rajznál bábáskodott. Aki támogatott, ha rossz volt a kedvem, inspirált, ha fáradt voltam, vagy megnyugtatott, ha aggodalmaskodtam millióegy egyéb dolgon.
Igen, nélküle semmi sem jöhetett volna létre, nem lehetnék az az ember, aki vagyok. Hálás vagyok, hogy vagy nekem.
Köszönöm ezt Neked, öreg Barátom, kávé! :)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
hogyan készült a Morpheus
Statisztikás posztok helyett arra gondoltam, hogy a Morpheussal kapcsolatos adatokat összerakom egy videóba. Főleg, mert így jobban látható, hogy hogyan készül egy ilyen rajz, mennyi idő és tennivaló elkészíteni.
Ha pedig tetszett, akkor ne felejtsd megosztani vagy facebook oldalamon like-olni, ez sokat segít munkámban! ;)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
az Utolsó narancsos kép
A nosztalgiavasút egy újabb állomásaként jöjjön egy pár sor az Utolsó narancsos képről.
miért narancsok? ez olyan sándorfis dolog, nem?
Perszehogynem! Bár kétségtelen, hogy Sándorfi festményein is vannak narancsok, ahogy szobák, személyek és hasonlók is, de én nem ezért kezdtem el narancsokat rajzolni. Sőt, személyeket szobákban sem ezért rajzolok.
Anno a halakkal kezdem, majd jött az írógép, majd a szappanbuborékok… és egyik nap, amikor feljöttem a műhelyből a konyhába, akkor megláttam egy keményre száradt citromot a gyümölcsöstálon. Egyből bejött, főleg, mert új beállításokhoz fotóztam éppen. Viszont a citrom önmagában kevéske volt. Valamit kellett is csinálni, így gondoltam devicces lenne, ha kis tükördarabkából látszódna a képtéren kívüli citrom, és ellenpontozódna narancsokkal.
Ez lett a Magány - Narancsok citrommal című kép. És ekkor vettem észre azt a bizonyos árnyékvonalat a narancsokon, melyek isszonyat ütősen hatnak rajzban. Csináltam is egy vagon képet narancsokról. Reklámzacskó mellett, félbevágva, konzerveken. És még mielőtt eluntam volna a témát, megrajzoltam az Utolsó narancsos képet is.
az élet képlete
Az első vonalak meghúzgálásakor az lett volna még a címe, hogy az Élet képlete - az utolsó narancsos kép, mert már az elején láttam, hogy a megfolyás nem lesz elég jó képileg, viszont ez a relativizált elő-és háttér meg túl sivár. Ha valami folyadék nem lesz jó, akkor legyen valami más. A festéseket ekkor még modelleznem kellett volna (másik fotóval), viszont krétát kitalálni és rajzolni már ment, ezért esett a döntés végül a képlet háttérre.
Arra a képletre, mely természetesen nem értelmes matematikailag, és itt nem is ezért szerepel, hanem inkább azért, mert az élet összetett folyamatát szimbolizálja. Azt, hogy mindenki keresi a maga megoldását, amivel letisztul a kép, az egyenlőségjel másik oldalát. Ahol x=y-nal. És a végére csak annyi marad a kérdés, hogy ki lehet x y-ja.
Megnéznéd élőben?! Nagyon jó! Gyere el április 8-án az Amadeus Művészeti Alapítvány kiállítóterébe, az AMATÁRba (1035 Budapest, Veder u. 14.), ahol egy kiállításon - több másik rajz mellett - ez is ki lesz állítva. Ne feledd, 18:00-kor kezdődik a megnyitó! És hidd el, élőben még vadabb ez a rajz is!
:( Hogy nem tudsz eljönni? Nem baj! Április 8-28 között, minden kedden és csütörtökön is megnézheted, 12:00 és 18:00 között!
A kiállításra kerülő képek mindegyikéről bővebb információkat írok ide a blogra. Mivel már szinte mindenkinek okostelefonja van, így minden kép mellett ott lesz egy kis táblán a link és a QR kódja, ahol elérheti az adott rajz infóanyagait, háttérsztorijait.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
a faji megkülönböztetés elleni világnap
Teljesen mindegy, hogy ki milyen színű, ha elmondható róla, hogy ember. Valójában csak ez számít, hogy ember legyen.
Mert a különbségtétel csak szűkít egy közösséget, csak elvesz belőle, felaprózza azt, KIZÁRT, hogy attól több lesz egy nép, egy ország, egy szövetség, bármi. De akit ezt nem győz meg, annak úgy is fogalmazhatok, hogy higgyen nekem, én bárki feketéből pikk-pakk csinálok fehéret és bárki fehérből feketét.
pink-promise fotója
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
készülnek a meghívók!!!
Merthogy lassan ezek is postázásra kerülnek, ennyire közel van már a kiállítás megnyitója.
És külön köszönet érte Fanninak, hogy rendíthetetlenül nyomkodja egyik lábával a tégelysajtó motorját indító lábgombot, másikkal pedig a lendítőkerék fékjét. Bár, tegyük hozzá, hogy lassan úgy néznek ki combjai ettől, mintha valami K1-es bajnokságra készülne.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Morpheus
Sorban a 3. nagyméretű kép is elkészült végre. Ez amúgy egy kicsit másabb is, mint a többi, mert kipróbáltam rajta egy optikai trükköt.
A képnek ugyanis olyan majdani helyet terveztem, ahol magasabban van a megszokottnál (ágy fölött, lépcsőfordulóban, egy bejárattal szembeni kisasztal fölött, stb). Így viszont a szemmagasság a képen belül lejjebb kerül kicsivel - a megszokott portré magasságához képest inkább a térd fölé esik.
És mivel mélységében nagyobb a képtér („perspektivikusan rövidül”), így a lábszár, ami hozzánk közelebb van, nagyobb is lett. Viszont ez okozhat problémát is, mert, ha közel állunk a képhez és lefelé nézve szemléljük a lábakat, akkor összébb zsugorodnak és aránytalannak hatnak.
A kép koncepciója viszont ezt kívánta. Morpheus, az alvás istene, az álmok megformálója (amúgy az álmok álmodásának istene, Hypnos - egyik fia).
Azon kevés isten egyike - az én olvasatomban - akik mitikus alakja ma is jól értelmezhető. Mert ugye már rengeteg fura, mindennapos dolgot megmagyarázott az emberiség, hogy miért alakulnak tengeri viharok, hogy hogyan változik a csillagos égbolt és hasonlók, de maradt pár fogalmi és fontos tettet véghezvitt isten, amikkel kapcsolatban ma is elgondolkodunk.
Ilyen az alvás is. Biztos minden olvasóm gondolkodott már azon például, hogy az elalvás pillanatától a felébredésükig vajon mi fog történni. Csak ott fekszenek majd, tehetetlenül, a semmiben. Vagy milyen lesz az elalvás utáni 5. perc, amikor már nem észlelünk, és eleve mi van az álom előtt?
üres, furcsa tér
Én mindig egy üres teret gondolok el, ahol nem nézünk körül, nem tapinthatunk ki semmit és az irányok is egy kicsit furcsán lényegtelenednek.
A képre pont ezért került a letisztult környezet (rajzilag is valami dúsabban tálalt „üresebbet” szerettem volna), a homogén hangulat. Ám, hogy megkavarodjanak kicsit a dolgok, egy ívre fektettem a látványt, hogy Morpheus nagyszerűen hasson alvás közben is. Mert azért az az időszakasz, amikor elalszunk és alszunk, egy nagyon fontos része a mindennapos periodicitásunknak. Hol várjuk már ezt, hol a véget érésekor örülünk, hogy egy új nap kezdődött. Ám szürkeség lenne, ha a kettő között nem lenne ő, aki maga ez a folyamat.
miért álmodik a békéről?
Művészeti szemmel leginkább az álmának a meghatározása jelentett hosszú napokig munkát. Több verzió is volt rá, piktogram-szerű folyamatábrában álmodjon valamiről, vagy a falra ragasztott fotókötegről, mint amolyan régi emlékekről. Aztán gondoltam elviszem egy művészetelméleti vonalra a dolgot és a békéről fog álmodni.
Miért? Mert ennek sajátos szerepe van a kultúrában. A kultúra akkor tobzódik és fejlődik rendesen, amikor béke van, amikor a társadalomban olyan többletek képződnek (tőkében, intellektualitásban, életszínvonalban), amik létre tudják hívni a társadalmi és emberi luxusipart, a művészetet.
De, ha ez a többlet rossz irányba indul és ellentétet képez, akkor gyorsan háborúba torkollik az energia (ezért volt a legnagyobb művészeti korszakok végén valamilyen háború*). Ezért a művészet ellentéte nem a művészet nélküliség, hanem a háború.
Ígyhát Morpheus végül a békéről álmodik, hogy ha egyszer felkel, újra épülhessen a kultúra és a művészet.
*: csak pár ilyen háború: görög művészet - peloponészoszi háború, római művészet - 3. századi külső támadások, reneszánsz - városállami háborúk az elsőségért, empire - a napóleoni háborúk, borogyinói csata, majd a waterlooi csata, art nouveau, jugendstil és magyar szecesszió - I Világháború
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!
Csernus emlékére
Mivel a kiállításon ez a kép is fel lesz akasztva, így elérkezett az ideje*, hogy egy kicsit bővebben is meséljek róla.
Szóval Csernus Tibor egy igazi nagy mumus (volt) a magyar művészetben. Sokak nem szeretik festményeit, sokan rajonganak érte, és munkáinak értelmezésében egyszerre van jelen társadalmunk minden búja-baja. Az ’50-es években ugyanis Csernus Franciaországba ment, „ösztöndíjasként” és csak nagyjából véletlenül maradt kint. Itthon még egy eléggé absztrakt vonalon mozgott, keverve valamilyen realista alapvonásokkal, de majdani új hazájában elkezdte újraépíteni a festészetét - a nemzetközi művészeti vonalak hatására is. És fokozatosan átállt a hiperrealizmusra. Majd, amikor ez kezdett kifulladni, továbbgondolta a realizmust és ennek jegyében ténykedett élete végéig.
Ami nekem szimpatikus volt életútjában, az főleg az volt, hogy kétszer is partra futtatta a magyarországi művészeti csápolókat („esztéták”, „kritikusok”, „nagy”-„emberek”). Ugyanis, a rendszerváltás korai pillanatában szerveztek neki egy nagytárlatot, ahova minden őt másoló és őt messiásnak tekintő személy el is ment. És csalódottan látták, hogy ez a Csernus nem is az a Csernus, akit ők „ismertek” [sok lesz az idézőjel a szövegben, mert a karmok nagyon jól mutatják, hogy mekkora képzavarok vannak a művészet mindennapjaiban]. Hiszen a fallal elvágott magyar világban még ’89 körül is az ’50-es évekre épült világlátás és Csernus ismeret volt jelen.
És erre elhozták a ’65-’70-’80-as évek Csernus munkáit, és összeroppant a „megmondók” világa, a saját művészetük legitimálására kitalált Csernus hivatkozások tömkelege. De az idő nem állt meg, és 2000-ig nem nagyon lehetett hallani a francia-magyar festőről. Egészen az új, kogartos életműkiállításig. Ahol megismétlődött az előző, Műcsarnokban megrendezett tárlat hatása. Csak éppen ekkor az egykori elítélők, majd rajongók döbbentek le, és az egykori rajongók, majd csalódottak most még inkább meglepődtek… szóval csak kevesen tudták rendesen feldolgozni az életművet.
Persze, az „esztétáknak”, „kritikusoknak”sokat segített volna, ha kicsit értik a festészet technikáját és nem könyvekre, publikációkra - sokszor a saját publikációikra - hagyatkoznak, amikor ízlésről van szó és „mindenképpen” ítéletet kell mondaniuk.
Röviden, Csernus hülyét csinált a hazai „művészeti” „szakértőkből”, ráadásul kétszer!
Én személyesen ezzel a jelenséggel ott találkoztam, amikor a Képzőn is tanító egyik oszlopos, „művészettörténész”-„esztéta”-„kritikus”-„újságíró”-„polihisztor”-„mindenhezértő” oktatóról megtudtam, hogy rendszeresen publikál Csernusról. Hát, nem volt mit tenni, felkutattam írásait. És elolvasva azokat arra kellett rájönnöm, hogy a kritikusok és művészeti írásokat összedobók jelentős részének halovány fogalma sincs arról, amiről ír. És ezt azzal fedik el legtöbbször, hogy sok hivatkozással tűzdelik tele műveiket.
Ilyen volt a ’neo-caravaggionalizmus’ például, ami egy művészettörténész által kreált gondolat, fogalom, műszó volt arra, hogy Csernus kint, Franciaországban annyira magányos lett művészetével, hogy visszanyúlt az alapokhoz, Caravaggio műveihez, >>>megtért istenhez<<< és ez a vallási-spirituális váltás okozta az újfajta realizmusát.
Az illetőt mindig sajnáltam ezekért a gondolataiért (meg a többiért is), mert olyan magasról hirdetett igét és olyan határozottsággal egy olyan festői életműről, melyhez legkevésbé sem volt méltó, elég műértő és kifinomult. Magyarázatot és okot adni képeknek a publikum számára kiemelten fontos dolog, hiszen könnyen igazsággá válik. Még olyankor is, amikor a valóságban Claude Bernard - Csernus műkereskedője - javasolta neki ezt a „neocaravaggista” váltást, hogy az USA-ban megrendezésre kerülő Caravaggio nagytárlat szomszédságában lévő CB Galériába ki tudják állítani Csernus képeit, és azzal hirdethessék és futtassák a festőt, hogy ő „jobb, mint az eredeti Caravaggio”.
De, hát nem érthet minden művészettörténész a művészethez! :)
és akkor a rajzról is
A téma adódott sajnos, ugyanis Csernus 2007. szeptember 7-én meghalt. Gondoltam, ha már annyit jelentett nekem, akkor készítek egy in memoriam képet neki ajánlva. Valahogy szerettem volna kidomborítani azt az ürességet, amiben a művészete, és annak akár egy kis szelete is oly jelentősen hatott. Ekkoriban már rendszeresen használtam karton lapokat háttérnek, mert homogén tónusuk nagyon jó rajzos látványt nyújt, így a szelet művészet jegyében ragasztottam rá a Hattyúk című festményének fotóját, és ezzel össze is foglaltam eredeti koncepcióm.
Persze, a megüresedett valóságot valahogyan azért realista valósággá kellett varázsolni, így a kartonra kerültek olyan elemek, mint az árnyékban lévő cellux megcsillanása, gyűrődések, horpadások.
Sokan persze úgy olvassák a képet, hogy ez egyfajta fogyasztást és kapitalizmust elítélő rajz, ahogy egy festményt ellenpontozok egy Taiwanról jött kartonhulladékkal. Eddig ezeket a vélekedéseket nem is nagyon akartam kijavítani, mert a kép értelmezése szerintem nem a képtől függ első sorban, hanem a nézőjében kialakuló gondolatoktól, így ha a kép nézője önszántából félrelátja a képet, akkor mindegy is. De így a kiállítás előtt azért nem árt a Csernus emlékére-hez egy kis poént bedobni.
Szóval a Made in Taiwan felirat azért került rá, mert ekkoriban még nem voltam biztos benne, hogy tudok annyira rajzolni, hogy felismerjenek egy frontálisan ábrázolt kartonlapot. Így - ismert rajzos trükként -, ha odaillesztek valami olyat, ami a kartonra jellemző és evidencia, akkor minden néző agyában kartonnak fog értelmeződni a kép. Ergo kell valami számos, érthetetlen írás rá… made in … valami. Taiwan azért lett, mert a China ekkor még a gagyi szinonimája volt, és kerülni akartam, hogy a gagyi-minőségi párhuzam jöjjön elő, így Taiwant választottam.
De mi van akkor, ha valaki mondanivalót akar? Akkor, ha a rajz címét nem tudja, juthasson is valamire, gondoltam rárajzolom Csernus halálának évfordulóját, a szeptember 7-ét, azaz 907-et.
*: a kiállításra kerülő képek mindegyikéről bővebb információkat írok ide a blogra. Mivel már szinte mindenkinek okostelefonja van, így minden kép mellett ott lesz egy kis táblán a link és a QR kódja, ahol elérheti az adott rajz infóanyagait, háttérsztorijait.
Persze, a 2 utolsó Hellens képről csak a megnyitó előtt kerülnek fel a dolgok, hogy azért valami meglepetés is legyen a kiállításon.
Végezetül itt egy kisvideó Csernusról, fájdalmas, dunatévés lassúságú tolmácsolásban:
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!